Napi cukiság, amitől könnybe lábadt a szemem

Reginával már kialakult rutinunk van, ami a napot és főleg az estéket illeti. Játék, vacsi, még egy kis játék, fürdés, öltözés, tejci és fekvés.
Mostanában a Kisasszony dönti el, mikor van vége a játéknak és mikor kezdődhet a fürdés. Ezt elég határozottan jelzi is, hiszen az irányt a fürdőszoba felé veszi, ahol szépen egyedül levetkőzik.

Egyik este nem nagyon akaródzott vége lenni a játéknak, és nem akart összepakolni, így finom célzásként elmentem a fürdőszobába, hogy megengedjem a fürdővizet, közben mondogattam, hogy pakoljon össze.
Bár nem túl nagy a lakás, de valahogy mégis sikerült elkerülnünk egymást, így még én a szobában kerestem, hogy ellenőrizzem, a helyére kerültek-e a játékok, ő besurrant a fürdőszobába, és már le is vetkőzött, és már a kádból vigyorgott rám.
Mivel a játékok összepakolása így rám maradt, és még a tejecskéjét sem csináltam meg, otthagytam a kádban, hogy játsszon egy kicsit.
Épp a konyhából fordultam ki, amikor jött velem szembe, a hercegnős poncsó-törölközője tökéletesen felvéve, és csak ennyit mondott:

- "Anya, megfürödtem egyedül. Elégedett vagy?"

Azt hiszem, ettől a látványtól és ezektől a szavaktól bárki elolvadt volna.
Édesanyám mindig mondta, hogy túl szigorúan nevelem a Reginát, és azt eddig is tudtam, hogy a korához képest nagyon önálló, de ez, hogy alig több, mint 2 és fél évesen gyakorlatilag teljesen egyedül megfürdött, még engem is meglepett.
És ahogy megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e, kicsit elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg túl nagy elvárásokat támasztok vele szemben, és hogy már most, ennyi idősen ennyire meg akar nekem felelni? És vajon ez jó, vagy rossz hatással lesz a későbbiekben rá?

De valahol azt hiszem, a történelem ismétli önmagát, hiszen 30 év távlatából Édesanyám is azt mondja, hogy túl lettem nevelve, én meg ennyi idősen azt mondom, hogy nekem sem ártott meg.