Mostanában, hogy Regina szinte minden éjjel a szülői ágy vendégszeretetét élvezi, mivel éjjel 1 és 3 között rendszeresen átköltözik, egyre inkább beigazolódik jóapám nagy mondása, hogy nem nagyobb lakás kellene, csak egy nagyobb ágy.
Ezzel a közös alvással nincs is baj hétközben, amikor Apa dolgozik, bár akkor sem jut túl sok hely nekem a 160 cm széles ágyon, de mikor Apa is itthon van, akkor bizony én vagyok a leggyengébb láncszem a csapatban, akinek alkalmazkodnia kell, két a helyét követelő emberhez.
A hétvégén egy költözés alkalmával kettőnk közé fészkelte be magát, és Apa 2 és fél év alatt nem tudta megtanulni, hogy egy gyorsan alvó gyerekhez az kell, hogy az ember felvegye a tecchalott állapotot, és megvárja, míg a gyerek elalszik, majd olyan helyzetbe igazítsa, ami már mindenkinek megfelel.
Mikor Regina már ezredszerre takarózott ki, majd Apa ezer-egyedszerre takarta be, az én Pici Lányom megelégelte a dolgot, majd mérgesen rászólt Apára:
- "Hagyd már aludni a gyereket!!"
Hiába az éjszaka, és hiába, hogy egy alvó gyerek lenne a cél, azért ezt a kijelentést nem bírtuk ki hangos nevetés nélkül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése