A hazai könyvpiac kínálatából végül egy könyvet hívtam segítségül.
Nagyon megtetszett benne a sok recept, sok kép, hogy megmutatja, hogyan nem kell külön főzni a babának és a családnak, és főképp, hogy a mennyiségek mellett a kalóriát is feltünteti az ételek mellett.
A könyvet egy időre félretettem, mert az alappüréket magamtól is ki tudtam találni, és az amerikai hozzátáplálás kicsit eltérő az itthoni védőnői ajánlásoktól, de most, hogy már rendes ételeket is tudok Mononak adni, ismét elővettem, és rá is akadtam erre a nagyon tetsző receptre, amit úgy gondoltam, ideje is lesz kipróbálni. (természetesen kicsit átdolgoztam)
Mivel épp egy újabb adag főzeléket csináltam Mononak, mert kifogytak a tartalékaink, ezért a csirkeszárny együtt főtt a többivel, és átvette a leves ízeit. Lehúztam a bőrét, lefejtettem a húsról, és már mehetett is a turmixba. Közben 39g kuszkuszt (ennyi volt a receptben) leforráztam kb. háromszor annyi vízzel, lefedtem, és hagytam megduzzadni. A mélyhűtőben ott pihent a nyáron elrakott őszibarack püré, bár akkor nagyon utáltam már a sok barackot pürésíteni, de tudtam, hogy ha már nem lesz idénye, jó haszna lesz. Így hát most csak megvártam, míg felolvad, és 10-15 szem mazsola kíséretében összepürésítettem a csirkehússal. Végül a megdagadt kuszkusszal összekeverve várta a sorát, hogy egy újfajta ebéd legyen Pici Lányom számára.
Mono tetszési index: 9 (Édes, husi van benne, és már valamennyire rágni is lehet, ez számára csak jó lehet. És hogy akkor miért csak 9-est kap? Mert ebédkor már annyira fáradt volt, hogy csak félálomban evett, így csak addig nyitotta a kis száját, amíg tényleg éhes volt, majd alig várta, hogy ágyba kerüljön.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése