Mini 2 hónapja megjegyezte, hogy róla sosem írok a blogban, olyan, mintha nem is lenne apja a gyereknek. Én pedig mondtam neki, hogy írnék róla, ha lenne mit, de mivel az utóbbi fél évben csak kéthavonta láttuk, így nyilván abban a hónapban, amikor nem volt itthon, nem tudtam róla mit írni.
Mióta Mono megszületett, azaz az elmúlt másfél évben, Mini olyan volt, mint egy üstökös. Jött, láttuk, aztán amilyen hirtelen, egyik napról a másikra betoppant az életünkbe, olyan gyorsan távozott is, és ezt időről-időre megismételte.
Eleinte nagyon lelkes volt, hiszen emlékszem, hogy az első pelenkacserét is ő hajtotta végre még a kórházban. Aztán a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, és volt idő, mikor Mini nem igazán vett részt a lánya életében, én pedig nagyon el voltam keseredve, hiszen a sok egyedül töltött idő után nagyon jól esett volna egy kis segítség. Nem azért, mert nem tudtam vele megbirkózni, csak egyszerűen jó lett volna egy kicsit pihenni, és nem minden idegszálammal a gyerekre figyelni.
Nem, nem azt vártam el, hogy átpelenkázza, mert azt megértem, hogy ehhez egy férfinek nem nagyon van gusztusa, de azért vannak dolgok, amikből kivehette volna a részét.
Persze míg szopizott, érthető volt a kifogás, de ezenkívül a fürdetés, az öltöztetés és persze a játék is azon része a gyereknevelésnek, ami Apa számára sem ördöngösség.
Még inkább elkeseredtem, amikor Mononak rossz napjai, vagy inkább rossz éjszakái voltak, és ahelyett, hogy segített volna alvásra bírni Pici Lányunkat, csak annyi volt a reakció, hogy "miért kellett őt is felébreszteni?"
Nagyon rossz volt látni, mikor Mono szinte kiabált az apja figyelméért, Mini mégsem vette észre, hogy a gyereknek ennyi távol töltött idő után igenis szüksége van rá.
Most, hogy Apa lassan egy hónapja itthon van, kicsit változott a felállás, hiszen Mono napirendje nincs teljesen felborítva, az újdonság után minden megy a régi kerékvágásban. Mininek mégis kellett 2 - 2,5 hét, mire megtanult apának lenni, és tényleg család lettünk.
Vannak dolgok, szertartások, amik csak Apával jók. A reggeli kuckózás az ágyban, a hazaérkezés utáni kézmosás, a délutáni banán evés, és Apa nagyon figyel, hogy az esti mesére mindenképpen hazaérjen.
Már a közös játék sem okoz gondot, a múltkor még a babázást is bevállalta Apa.
Éjszaka, Mono rezdüléseire még nem ébred fel (bár azt hiszem, ez egy férfitól nem is elvárható), de minden reggel megkérdezi, hogy Pici Lányunk fenn volt-e, reggel pedig ő készíti el Mono tejecskéjét.
"Apává lettem s ez nagy dolog,
elnézem mint alszik kis magzatom.
Kinyitja szemét s nevet,
ölelésre tárulnak a piciny kis kezek.
Belsőmben érzem azt az erőt,
mely hozzám köti, s nem máshoz őt.
Itt vagyunk mi ketten, ő meg én,
nem választhat el senki e földtekén
Nem választhat el szomorúság, bánat,
legyőzünk mindent mi közébünk állhat.
De tudom, hogy felnő s akkor itt hagy, itt,
hisz neki is élnie kell saját életit."
(Forrás: valahol a neten)
Szóval Apánál határozott fejlődés mutatkozott apaság terén, és másfél év után Mononak végre jó apukája van.
Egy volt osztálytársamnál akadtam rá, aki szintén babablogot vezet, és mivel nagyon tetszett,erős késztetést éreztem, hogy én is közzétegyem, hogy megnyugtassam saját magam, és más anyákat is, hogy akárhogy is neveli az ember a gyermekét, bármilyen filozófiát követ, nem tudja jól csinálni...
"Azt hiszed, hogy jó anya vagy, mert az orvos minden szavát szentírásként
tartottad be? Mert nem híztál sokat terhesség alatt? Mert hang nélkül
szültél? Mert kizárólag szoptatod a gyereket féléves koráig? Mert minden nap
játszótérre viszed? Mert biokaját adsz neki? Ettől még szaranya vagy.
Elmondjuk, miért.
Szaranya vagy:
- ha terhesség alatt sokat hízol – nincs önuralmad, hogy megfékezd a zabálásokat
- ha terhesség alatt keveset hízol – biztos fogyókúráztál, ami nem tesz jót a babának
- ha nem akarsz kórházban szülni – önző vagy, mert a saját kényelmeddel foglalkozol a baba érdekei helyett
- ha kórházban szülsz – megalkuvó vagy, mert belenyugszol az orvosi rutinba
- ha császármetszéssel szülsz – veszélyezteted a babát, mégiscsak egy nagy hasi műtét
- ha természetes úton szülsz – kitágul a puncid, ami miatt apa elhagy és a gyerek csonka családban nő fel
- ha szülés alatt ordítasz – úrinő nem ordít szülés közben, nem igaz, hogy nem tudod visszafogni magad!
- ha szülés alatt csöndben vagy – nem segítesz a gyereknek, elnyomod a saját nőiséged
- ha terhesség alatt és szülés után is csinos vagy – te csak a
külsőddel vagy elfoglalva ahelyett, hogy a gyerekkel foglalkoznál
- ha nem igazán érdekel a külsőd szülés után – igénytelen vagy
- ha nem fejsz minden szoptatás után – nem igaz, hogy ennyit sem teszel meg a gyerekedért
- ha fejsz éjjel is – nem pihened ki magad és feszült leszel a csecsemővel
- ha a négy hónaposnak reszelt almát adsz – allergiás lesz, nem tudtál várni még két hónapot?
- ha inkább tápszerezed – elhízik
- ha akarsz szoptatni – mennyivel könnyebb tápszerezni!
- ha nem akarsz – megfosztod a gyereked a pótolhatatlan anyatejtől
- ha egy ágyban alszol a gyerekkel – ráerőlteted magad
- ha külön szobában altatod – szívtelen dög vagy
- ha hagyod sírni – szintén
- ha mindig felkapkodod, ha sír – elkényezteted
- ha a hátán altatod – megfullad, ha bukik
- ha a hasán altatod – bölcsőhalált halhat
- ha oldalt fekszik – gerincferdülése lesz
- ha bébiételt adsz neki – mi az, hogy nem kensz össze három edényt egy sárgarépapüré miatt?
- ha főzőcskézel – elveszed az időt a gyerek elől
- ha sokat ülsz a gép előtt – elhanyagolod a gyereket
- ha nem netezel – antiszociális vagy
- ha sosem emelsz kezet a gyerekre – hogy fogja megtanulni, hogy nem szabad a konnektorba nyúlni?
- ha rácsapsz a kezére – téged börtönbe kéne zárni
- ha minden nap viszed játszóra a gyereket – csak pletykálni jársz
- ha nem viszed ki minden nap – szerencsétlent bezárod a levegőtlen lakásba
- ha ülsz a homokozó szélén és játszol a gyerekkel – biztos tökéletes anyának képzeled magad
- ha engeded, hogy egyedül játsszon – nem törődsz vele
- ha hordod játszóházba – sznob vagy
- ha nem hordod – hát ennyit sem bírsz megtenni a gyerekedért?
- ha biokaját adsz neki – hülye bioanya vagy... és sznob is
- ha nem biokaját kap – veszélyezteted a vegyszerekkel
- ha textilpelenkát használsz – nem haladsz a korral
- ha eldobhatót – szennyezed a környezeted
- ha becézgeted – gügyögő és csöpögős vagy
- ha nem becézgeted – cseppnyi szeretet sincs benned
- ha pakolsz neki uzsonnát – elkényezteted
- ha nem készítesz uzsonnát neki – elhanyagolod
- ha a gyerek jó – tutyimutyinak neveled
- ha a gyerek eleven – biztos csak nő, mint a dudva, senki nem neveli
- ha nem sikálod a lakást minden nap – szegény gyerek még beteg lesz
- ha nem hagyod a házimunkát a fenébe – hogy lehet kupiban élni?
- ha bölcsibe adod ahelyett, hogy egyénileg és otthon
foglalkoznál vele – az első három év legfontosabbja a család, te meg
idegenekre bíznád?
- ha nem adod bölcsibe – nélkülöznie kell a kortársai
társaságát, és lemarad arról, hogy új arcokkal, játékokkal ismerkedjen
meg
- ha nem viszed babaúszásra, nyelvtanfolyamra, sportolni – ingerszegény környezetben nő fel és nem fejlődik
- ha hurcolod babaúszásra, nyelvtanfolyamra, sportolni – szegény
nincs egy nyugodt perce sem, mert agyonterheled és nem hagyod játszani
- ha antibiotikummal tömöd, amikor kettőt tüsszent – hogyan fejlessze az immunrendszerét?
- ha homeopátiás szereket használsz – szegény gyerek, ennyi erővel porított macskaszart is adhatnál, épp olyan hatásos
- ha kendőben viszed – elgörbül a gerince
- ha babakocsiban hordod – nincs eléggé testközelben
- ha gyerekpórázt használsz – még jó, hogy nem kutyaólban él a gyerek
- ha nem – felelőtlen vagy, bármikor kitépheti magát a kezedből és az autó elé szaladhat
- ha egy gyereket vállalsz – önző vagy, a gyereknek kell a testvér
- ha kettőt – ezzel még nem tettél a társadalom növekedéséért
- ha hármat – most mondd, ha ennyire szaranya vagy, minek neked gyerek? Pláne három?"
Súly: elfelejtettem lemérni g
Hossz: cm
Fejkörfogat: cm
Történések: 2013. április 15.
A vásárlás módszertanának fejlődése, adhatnám a mai napnak ezt a címet is. Volt ugyebár az a rész, amikor egy nagy bevásárlás két emberes mutatvány volt, hiszen egy tolta a babakocsit, egy a bevásárló kocsit. Aztán jött egy kicsit könnyebb időszak, amikor Mono a bevásárló kocsiban ült, most pedig duplán nehezített, hiszen a jelenlegi felállásban Mono tolja a bevásárló kocsit.
Így zajlott a mai bevásárlás is a Tescoban, és csak úgy süvítettünk a sorok között, egészen addig, amíg az én Pici Lányom nem talált valami érdekeset a polcon, és nekiiramodott, hogy lepakolja. Akkor viszont gyorsnak kellett lenni, hogy még mielőtt eljut a tettlegességig, meg tudjam fékezni.
Következő utunk a Kikába vezetett, ami Mono számára a Kánaánt jelentette. Főleg a függönyök tetszettek neki, és már rohant is a kiállított darabok közé, hogy kedvére játszhasson velük. A függöny kicsi kora óta nagy kedvenc. Imádja, ahogy a vékony finom anyag végigsimítja az arcát. Állítólag ez még a pocakon belüli életükre emlékezteti a babákat, mikor az arcuk a méh falához simult.
A gyerekosztályra érve aztán mindent ki kellett próbálni, így elég nehezen jutottunk el a kasszáig, ahol Mono még mindig futott volna vissza a függönyökhöz, és mutatta, hogy ő ott akar bújócskázni. 2013. április 19.
Ma fürdetés közben egy apró pici pöttyre lettem figyelmes Mono bal combján. Mivel sebnek túl szabályos volt, és a pelenka védelme alatt amúgy is rendesen ki van párnázva az a rész, a víz nem mosta le, így megállapítottam, hogy Mononak anyajegye nőtt. Az első.
Minden nap én vetkőztetem, fürdetem, így azt hiszem bizton állíthatom, hogy tegnap még nem volt ott. Próbáltam utána olvasni, de az internet semmit nem ír arról, hogy ezek az anyajegyek csak így hipp-hopp kialakulnak, vagy ennek van valami fejlődése?
Mindenesetre nagyon cuki kis pötty van Pici Lányom combján, ami innentől kiemelt figyelmet kap, hiszen minden nap egy puszi jár az első anyajegynek.
2013. április 24.
Bár külön bejegyzésben is megemlékeztem róla, de olyan büszke vagyok, hogy ide is le kell írnom, hogy Mono először pisilt a WC-be.
2013. április 29.
Haza jött Apa a nagy messzeségből, és úgy tűnik, most egy darabig marad is, úgyhogy talán majd másfél év után igazi család lehetünk.
Az érkezés Mono délutáni alvásának idejére esett, így miután a bőröndök ellepték a nappalit, csendben vártuk, hogy a Törpe felébredjen. Természetesen nem nagyon akart, mivel az elmúlt napokban nem egészen olyanok voltak az éjszakák, amilyenek szoktak lenni (lásd Orvososdi rész), így volt mit behoznia. Aztán majd 3 és fél óra alvás után végre hangokat hallottunk a szobából, és kivettem a kiságyból. Apa a nappaliban várta, kíváncsiak voltunk, mit szól hozzá. Először tudomást sem akart róla venni, aztán mikor kicsit felébredt, nem tudta eldönteni, hogy az ő, vagy az én ölembe kuporodjon, így felváltva búj hol hozzá, hol hozzám.
A délután folyamán a nagy izgalomban úgy elfáradt, hogy miután elaludt, és bementem betakargatni, éreztem, hogy elalvás előtt bekakilt. Kivettem a kiságyból, levetkőztettem, tisztába tettem, visszaöltöztettem, és visszatettem a kiságyba anélkül, hogy felébredt volt.
Csak egy pillanatra nyitotta ki a szemét, és átölelt, mintha azt mondta volna, "Köszönöm Anya, hogy nem hagytál kakis fenékkel aludni egész éjszaka".
2013. április 30.
Bár a Tropicarium nem aratott Mononál túl nagy sikert, úgy gondoltuk, megpróbálkozunk az állatkerttel, hiszen képről már egy csomó állatot ismer, és mutatja a jeleit. Bár az időzítés nem volt épp a legmegfelelőbb, hiszen már közeledett az ebéd ideje, mivel jól tízóraizott, és délelőtt is aludt egy picit, úgy gondoltam, nem lesz gond, ha ma egy kicsit alszik.
Mikor az első állatokat megpillantotta, volt nagy meglepetés, és egy kis bújás hozzám, de aztán megbarátkozott a helyzettel, és nagyon tetszettek neki az állatok. Hol saját lábán, hol a babakocsiból szemlélte az állatokat, és folyamatosan mutogatott. Volt olyan állat, például a majmok, a kecskék, a szamár, a lovacska, ahonnan alig lehetett tovább vonszolni, viszont a tevével, az oroszlánokkal és a madarakkal egyáltalán nem foglalkozott.
Kirándulásunk az állatkertben bő egy óra volt, hazaérve aztán egy gyors ebéd után Mono alig várta, hogy ágyba kerülhessen, és kialudhassa a sok élményt.
2012. május 9-12.
Mini nyaralás Kistarcsán.
Míg az Ősök, azaz mi felfedeztük Londont, addig Mono a Mamával a másik nagyszülőknél vendégeskedett. Sajnos a már itthon induló szemhéj gyulladás csúnya herpeszbe csapott át, így míg mi végigjártuk London nevezetességeit, addig Pici Lányomat itthon orvoshoz kellett vinni, alig evett, és még a haját is le kellett nyírni. Mindezeket leszámítva mi jól éreztük magunkat az angol fővárosban, Mono pedig jól érezte magát itthon nélkülünk. (legalább nekünk ezt mondták)
Általánosságok: Ügyeskedés - fejlődés:
Amellett, hogy egyre több jelet ismer, egyre többet beszél, sajnos megmutatkozik ennek a kornak az árnyoldala is, azaz a dackorszak.
Azt hiszem a kibontakozásának egyik indoka, hogy Apa hazajött, így aztán mivel Mono azzal már tisztában van, hogy velem hol vannak a határok, most leteszteli az apját is.
A legjobb rész, mikor az Árkád kellős közepén úgy dönt, hogy akkor ő most lefekszik a földre. Persze az ember próbálja nevetés nélkül megállni, és a dologhoz komoly arcot vágni, miközben látja, hogy az arra járó emberek furcsán néznek ránk, hogy mégis miért hagyom, hogy a gyerekem a földön fetrengjen, de valahol olvastam, hogy a Liptai Klaudia még a gyereke mellé is feküdt egy-egy ilyen alkalommal, úgyhogy ahhoz képest én csak szolidan elnézem, míg Pici Lányom úgy dönt, hogy befejezi a dacolást, és arra jön, amerre én szeretném. Az a szerencse, hogy mindezt csendben teszi, mert egy hangos hisztivel tuti nagyobb látványosság lennénk a bevásárló központban.
Az utcán való sétálás már kicsit jobban működik, mint eleinte. Mono már szépen jön mellettünk, feltéve, ha nem talál valami érdekeset, vagy egy lépcsőt, amire felmehetne. Ha nem érzi magát biztonságban, szépen megfogja a kezünket. Érdekes, hogy vannak bizonyos helyek, pl. a posta melletti bokor, aminek rendszeresen pá-pá-t int.
Jelek, amiket használ: (mert egyre többet gyakoroljuk)
- motor
- nap
- szél
- egér (nagyon régóta mutogatom, most látta értelmét, hogy ő is mutassa)
- inni (nagyon hasznos jel, amivel egy fontos szükségletét tudja kifejezni)
- bogár (nagyon tetszik neki, így a séták alkalmával minden bogárnál meg kell állni, és mindet meg kell mutatni jelbeszéddel is)
- pisilni
- zsiráf (nagyon érdekesen mutatja, de azért értem, mit akar)
- kisfiú (szerintem egy elég nehéz jel, nem ami a mutogatást illeti, hanem, hogy megértse, nem mindenki baba, aki kicsi)
- kislány
- majom (az állatkerti kirándulás alatt tanulta meg)
- várni (mutatni mutatja, csak nem nagyon érti a lényegét)
- nyuszi (ismét egy olyan jel, amit nagyon régóta mutatok, de csak most lett kedve megtanulni)
Szókincs:
- Mama (A Mama nagy örömére. És mire Pici Lányom megtanulta mondani is, nem csak mutatni, azóta a kedvenc szava. Szinte egész nap a Mama kell, persze mikor felhívjuk telefonon, akkor már nem érdekes. Ha pedig Anyás nap van (én hívom így azokat a napokat, amikor Édesanyámmal töltjük a napot), amint felkel, áll a bejárati ajtó előtt, és várja a Mamát, és mondogatja, hogy "Mamma-ma, Mamma-mamma", én pedig nem győzőm hajtogatni, hogy a Mama nemsokára jön)
- baba, aminek a kiejtése leginkább az angol megfelelőjére hasonlít, amin nem is vagyok meglepve, hiszen pont eleget hallja a Baby Singing Time-ból
- pá-pá, és melléje integet is
- vi-vi, azaz vége, és mellé mutatja a jelet is
- te-tej, azaz valaminek a teteje
- oppá, ami tovább lett fejlesztve. Először oppájji lett, aztán rövidítve csak pájji.
Orvososdi:
Bár betegségnek nem mondható, de biztos, ami biztos, nem úsztuk meg a hónapot doktor néni nélkül. Mono egyik nap nyűgösen ébredt a délutáni alvásból, és aztán csak bújt, sírdogált, és a vacsora sem csúszott a megszokott módon, így mire a végére értünk már hoztam is a hőmérő, ami 38,8 fokot mutatott. Gyorsan telefon doktor néninek, hogy mi tévő legyek, legyen ügyelet, vagy csak lázcsillapítás, de miután kiderült, hogy épp ő az ügyeletes, ezért már öltöztünk is, és mentünk. Mivel ő sem talált semmi mást, így úgy döntöttünk, hogy Pici Lányom napszúrást kapott. Hazaérve aztán folytatódott a napi rutin, és a fürdőkádban már a szokásos önfeledt játék volt a jellemző. És az alvással sem volt semmi baj. Másnap reggel még hőemelkedése volt, aztán ahogy jött, úgy el is múlt a betegség, én pedig visszakaptam az én vidám Monomat.
Két napra rá aztán ismét lázas lett, de megint semmi más tünet. Eszter barátnőm mondta, hogy a fogától is lehet, és mivel valóban nem találtam rá más magyarázatot, meg is nyugodtam. Így miután Mononak levittem a lázát némi Nurofennel, a délután további részében ismét vidáman játszott, és aludni sem nagyon akart, pedig nagyon fáradt lehetett.
Ha lehet így mondani, ez a hónap bővelkedett betegségben, hiszen a hónap végére összeszedtünk egy szemhéj gyulladásnak induló herpeszt. Szegény Pici Lányom jobb szeme szinte teljesen sebes, ronda sárga váladékos, duzzadt lett, és ki sem látott rajta. Háromféle gyógyszer nem kis mennyiségben való alkalmazása, már kicsit javított a helyzeten, de még messze van a teljes gyógyulás.
Divatolós:
Azt hiszem a képek magukért beszélnek:
Az anyaságról:
Nem akarok megint arról írni, hogy minden szép és jó Monoval, mert a végén kiderül, hogy ő a tökéletes gyerek, de hát így van.
Persze a lázas időszak és a herpesz a kis szemén ilyenkor nem jut eszembe, mert hát hősiesen viselte mindkettőt, de anyaként borzasztó betegnek látni a gyerekemet. A szeméhez hozzájárult, hogy a legkritikusabb ponton nem is voltam mellette.
Nagyon fura volt teljes két napig nem látni, míg Londonban voltunk Minivel, és mikor a londoni reptérről felhívtuk, és skype-on beszéltünk vele, nem bírtam ki könnyek nélkül. Nem azért, mert beteg volt a szeme, és mert nem voltam ott, amikor orvoshoz kellett vinni, hanem mert egyszerűen nagyon hiányzott. Hazaérve aztán az volt az első, hogy megpusziljam. Persze azt hiszem mondanom sem kell, hogy őt egyáltalán nem viselte meg az én hiányom, hiszen a két nagymama, a nagypapa és a nagybácsi annyira lefoglalták, hogy eszébe sem jutott, hogy Anya nincs mellette.
Eljött az este és a szokásos esti mese ideje. Apa már előző este megígérte a lányának, hogy ma ő fog mesélni.
Miután én megfürdettem, felöltöztettem, átadtam Apának, én pedig elmentem egyet wellneszelni (azaz fürödni).
Fél füllel hallom, ahogy Apa próbálkozik a meséléssel, hol a képek alapján, hol felolvasva a szöveget, aztán megállapítja, hogy ez nem megy neki.
Egyszer csak hallom:
- Mini, te meg milyen mesekönyvet vettél a gyereknek? Ebben az egyik nyuszi meglepte hátulról a másik nyulat!!!
Hát, be vallom őszintén, én hónapok óta meséltem ebből a könyvből, de még nem tűnt fel, hogy a nyuszik bármit csinálnának a madárijesztő árnyékában.
Próbáltam menteni a helyzetet, hogy csak túl közel rajzolták őket egymáshoz, de megnézve a képet, bele lehet magyarázni, hogy túl közel vannak egymáshoz.
De persze erre is csak egy férfi képes, hogy ilyen szemmel nézzen egy mesekönyvet....
Történt ugyanis, hogy Mono a szokásos időben, a szokásos módon aludt el. Majd éjfélkor kipattantak a szemei (szokás szerint foghatnám az időjárásra, fogacskára, miegymásra, de minek, hiszen a lényegen nem változtat) és nem is akart elaludni teljes 3 órán keresztül. De ne szaladjunk ennyire előre.
Éjfélkor egy picit hagytam nyöszörögni, gondolván csak a cumiját nem találja. Aztán bementem, hátha én megtalálom, becsempészem a pici szájába, és már alszunk is tovább, de a cumi a szájában volt, és ahogy bementem, már adta is volna oda a macinak, és nyújtotta a kezecskéit, hogy vegyem ki.
Mivel mióta Apa hazajött az Apa Mono kedvenc jele, félálomban már mutatta is. Kivettem, bevittem a hálószobába, hátha mellettem elalszik. Nem aludt. Átköltözött Apa mellé, bíztam benne, hogy az újdonság erejével Apa hatni tud rá, és elaltatja. Hát nem. Apa még nem ismeri a titkot, hogy gyerek altatásánál szülő nem mozdul, nem vesz levegőt, tetszhalott álláspontra helyezkedik, és várja, hogy csemetéje álomba szenderüljön. És mivel Apa előbb mozdult meg a kelleténél, ezért Mono úgy döntött, mégsem alszik, kipihente magát.
Hagytuk rohangálni a lakásban, hátha elfárad. Nem fáradt.
Kapott egy adat tejcit, hátha kevés volt a vacsora, és kidől. Nem dőlt.
Visszaraktam a kiságyba, hagytam sírni, kicsit csend volt, aztán megint sírás.
Beköltöztem hozzá, hátha akkor elalszik. Nem volt jó.
Így aztán visszaköltöztünk a francia ágyba, magunk közé vettük Apával, Baby Einstein bekapcs, és már csak a csodában bíztunk, miközben még egy adag tejcit kevertem neki.
Végül 20 perc mese után végre mutatta, hogy álmos. Apa kikapcsolta a mozit, és vártunk.
Mono fészkelődött egy darabig. Feje rajtam, lába Apán, feje a lábamon, lába Apa hasán, végül a nyerő alvópóz a feje Apán, lábán a számban kombináció lett.
Mikor már biztos voltam benne, hogy alszik, mindenki számára kényelmes pozícióba helyeztem, és hozzánk képest párhuzamosba állítottam.
Még hallottam, ahogy álmában beszél és nyöszörög valamit, majd végre én is elaludtam.
Szerintem olyan fáradtak voltunk mind a hárman, hogy reggelig meg sem mozdultunk.
Reggel aztán Mono vigyorral az arcán, töretlen energiával ébredt, mintha fel sem tűnt volna neki, hogy alvás terén mínusz 3 órában van.
Már előre félek, mi lesz, ha Mono kikerül a kiságyból, és akkor jön-megy, amikor ő akar.
Ekkor mindig eszembe jut az apám mondása, hogy
.JPG)
