Nő, mert mindenki azt mondja, hogy magasabb lett. Én ezt annyira nem veszem észre, mert hosszú nadrágot nem hord a 40 fokba, hogy feltűnjön, hogy az, ami eddig a bokájáig ért, most már csak halásznadrágnak jó. És biztos hízik is, mert rengeteget eszik, és egyre nehezebb cipelni a kis fenekét, amikor megmakacsolja magát, és nem hajlandó szedni a pici lábait.
Történések voltak, hiszen volt nyaralás mindkét nagyszülőnél, volt Balaton, strandolás, minden, ami a nyárhoz kell.
Fejlődés? Hát az van. Persze ez már nem olyan látványos, mint mikor először átfordult, vagy felállt és elindult, de szinte naponta ámulok és bámulok, hogy milyen okos.
A legszembetűnőbb, hogy szinte két hét alatt elkezdett beszélni. Én naivan azt hittem, hogy ugyanúgy, mint a jeleknél, majd írni tudom, hogy mikor mit mondott, de akkor egész nap csak jegyzetelhetnék. Az új szavakat ismétli utánam, a már ismerteket pedig használja. Hol csak magában, hol predikatív szerkezetben. Pl: Ninna alszik, baba eszik, autó elmegy, stb.
(És aki most néz nagyokat, hogy mi is az, annak egy kis magyarázat. Annak idején Zsolnai módszerrel tanultam az általános iskolában, ami akkor egy nagyon új dolog volt. És ott volt a kedvenc kifejezés a predikatív szerkezet, ami lényegében egy alanyból és egy állítmányból álló szerkezetet jelent)
Ami meglepő, hogy visszatért a jelelés. Így azokat a szavakat, amiknek ismeri a jelét, nem csak mondja, de mutatja is.
Hihetetlen logikája van, és nagyon jól átlátja az összefüggéseket.
Ma reggel nem sikerült elég gyorsan bemennem, hogy kivegyem a kis ágyból, bár annyira nem is siettem. Jelét adva, hogy már nagyon ki akar szállni, mindent kidobált, majd mikor végre kiszabadítottam a börtönéből, felvette a cumiját a földről, és ahelyett, hogy szokásos módon a szájába vette volna, vitte a fürdőszobába, hogy mossuk meg.
Pár órával később kipakolta a szekrénye alsó fiókját, ahova mindenféle, még a kórházas és gyermekágyas időszakból visszamaradt dolgokat őrzök, hátha szükség lesz rájuk még valamikor, valamint egy csomó kacatot. A nagy pakolásban talált egy csavart, és mivel hónapokkal ezelőtt a WC kilincséből sorozatban esett ki a csavar, gondolta épp itt az ideje megjavítani, így becsavarta a lyukba.
Szintén ma történt, hogy némi víz folyt ki a fürdőszobába, amit én feltöröltem, és a felmosót kicsavartam a vödörbe. Míg pakoltam, egyszer csak hallom, hogy valami csorog. Megnéztem a hang forrását, és az én Édes Pici Lányom felemelte a WC deszkát, levette róla a WC szűkítőt, és kiöntötte a WC-be a vödör tartalmát, pont ahogy tőlem látta.
És ez csak egy nap történése. Jó lenne mindent megjegyezni és lejegyezni, de akkor megint csak egész nap jegyzetelnék.
Talán minden gyerek átesik rajta, Reginánál most jött ki a kavics-mánia. Akárhányszor sétálni megyünk, mindig kell a földön keresni egyet, amit aztán cipelünk egy darabig, majd eldobjuk, és keresünk egy szebbet.
Legtöbbször ösztönzőleg hat a séták során, hogy eljussunk a célunkig, hogy egy szebb kavicsot keressünk valahol odébb, de néha elveszünk a bőség zavarában, és olyankor nehéz az előrejutás.
Megvan az első mesefigura kedvenc. Egész eddig akármilyen mesefilmet mutattunk Reginának, 10 percnél tovább nem kötötte le. Még mindig nagy kedvenc a Baby Einstein, azt órákig el tudja nézni. Most viszont meg van bolondulva a Gru animációs filmben lévő Minion-okért. Az iPadon már saját maga keresi meg a kis filmeket, és nagyokat nevet a poénokon.
Hihetetlenül ügyesen úszik a víz alatt, és már 3-4 másodpercre lenn tud maradni. Nem jártunk babaúszásra, nem erőltetjük, egyszerűen magától bukik a víz alá, és mikor mi már kapnánk utána, ő vigyorogva jön fel a felszínre.
Lassan belépünk a "rémes kétéves" korszakba, így úgy gondoltam, ideje komolyan venni a fegyelmezést. Nem vagyok híve a mindenért a fenekére csapok, vagy a leordítom a fejét stílusnak, mindig azon az elven voltam, hogy a gyerek sem hülye, csak kicsi. De vannak azok a helyzetek, amikor úgy gondolom, hogy igen is kell egy kis fegyelmezés, és rá kell csapni a kezére, vagy a fenekére. Mivel azonban már elég nagy, újabb eszközzel álltam elő.
Édesanyámnál az uzsonnánál szétdobálta az ételt, amit sosem engedtem meg neki, és azonnal véget is vetek az étkezésnek. Mivel azonban hisztizni kezdett, beállítottuk a sarokba.
Úgy látszik, ez családi hagyomány, mert állítólag én 8 hónapos koromban álltam először a sarokban, ehhez képes én elég sokáig vártam.
Bár természetesen nem maradt 5 másodpercnél a sarokban a falnak fordulva, azért úgy gondolom, átérezte a büntetés súlyát, mi pedig Édesanyámmal próbáltuk visszafogni a nevetésünket, ahogy a komolyan a sarokban álló pimaszul kukucskáló gyereket néztük.
Nem akarok zsenit nevelni a lányomból, és nem feltétlenül cél, hogy úgy menjen óvodába, hogy már tud olvasni, de a játék miatt vettünk neki egy mágneses betűkészletet.
Ahogy hozza oda a betűket, az ember akaratlanul is megmondja neki, milyen betűt tart a kezében.
Így 1-2 nap leforgása alatt megtanulta az A, mint Anya, B, mint Baba, J, mint Jar-Jar, M, mint Mama, P, mint Papa, T, mint Tamás betűket, és akárhányszor hozza és mondja, nem téveszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése