Nem vagyok híve annak, hogy verni kell a gyereket, de úgy gondolom, igen is vannak azok a helyzetek, mikor már a szép szó nem segít, és tudatosítani kell a kis emberben, hogy amit nem szabad, azt nem szabad. Ilyenkor szoktam enyhe testi fenyítést alkalmazni, miközben elmagyarázom neki, hogy miért is kapott a kis kezére.
Egy ilyen alkalom volt ma is, amikor az áztatás alatt lévő ruhák közé nyúlkált, én pedig már háromszor rászóltam, hogy nem szabad.
Negyedszerre kapott a kis kezére egyet, és némi levegő kapkodás után lefele kezdett görbülni a pici szája, berohant a szobába, és hatalmas zokogásban tört ki a büntifalnak kinevezett falnak nekitámaszkodva.
Egy kis idő után aztán elhallgatott, és hatalmas oroszlán könnyekkel a szemén megjelent a fürdőszoba ajtóban, tartotta elém a kis kezét, és mondta, hogy "pásikat is", ami annyit jelent, a másikat is.
Hát ez az a pont, amikor egy szülőnek nagyon nehéz komolynak és következetesnek maradnia, mert legszívesebben elnevetné magát, és magához ölelné a csemetéjét.
Mivel azonban az a keze nem volt bűnös, nyilván nem ütöttem meg, így adtam rá egy puszit, de ő csak hajtogatta, hogy "pásikat, pásikat", így aztán jobb híján megsimogattam.
Erre ismét görbült a kicsi száj, szaladt, és sírt még egy sort.
Mikor megkérdezem tőle:
"- Mit csinál a Regina?
- Hittizik - hangzik a válasz
- Pontosan - helyeselek én.
- Pontoszan - jön a megerősítés."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése