Persze valahol természetes, hiszen már az események nagy része nem újdonság, de attól függetlenül ugyanúgy átélem őket.
Azért néhány fordulópontról így is jó megemlékezni.
A 18. hetes ultrahang után volt néhány álmatlan éjszakám, mert a babánál agykamra tágulatot találtak. Persze a dokim egyből mondta, hogy ne izguljak, a következő vizsgálatkor már nem lesz ott, és azt én is sejtettem, hogy túl nagy gond nem lehet, hiszen nem hívtak vissza kontrollra, azért az embernek sokminden megfordul a fejében.
 |
| 18. hét |
Annak idején, Reginánál vesemedence tágulatot találtak, és 3 napig sírtam miatta, aztán természetesen mire megszületett, már nyoma sem volt. Visszanézve Regina ultrahang felvételeit, a 18 hetes ultrahangon csak annyit nézte, hogy a koponyája ép, most viszont millió adat és szám szerepelt a papíron. Hát ennyit fejlődött az orvostudomány 2,5 év alatt.
Viszont veséje mégis csak kettő van az embernek, az agyból meg nem hogy csak egyet osztanak fejenként, de mégis csak az egyik legfontosabb szervünk, tehát nem mondhatnám, hogy ez volt a babavárás legjobb korszaka.
Éppen ezért nem is nagyon akartam foglalkozni a babakelengye gyűjtögetésével, és míg Reginánál már a 20. héten pánikban voltam, hogy nincs kész a gyerekszoba, nincs babakocsi, és úgy egyáltalán nincs semmi, addig most egyáltalán nem izgattam magam.
 |
| 25. hét |
Ehelyett próbáltunk minél több programot csinálni hármasban, és kihasználni és emlékezetessé tenni Reginának az utolsó egykeként töltött nyarát. Egyébként sem vagyunk egy otthonülő család, de most szinte minden hétvégére jutott valami kirándulás, így mikor a dokimnak a 28 hetes vizsgálatnál említettem, mennyi helyen jártunk, akkor azért közölte, hogy ha lehetne, most már több hegyet ne másszak meg szülésig.
Nagyon hosszúnak tűnt az a 10 hét, amíg eljött a 4D-s ultrahang ideje, és újra láthattam, és megvizsgálták a babát.
Valahogy előre sejtettem, hogy a kislegény, aki időközben a Junior becenevet kapta, nem igazán lesz együttműködő, hiába ettem előtte édességet, ittam kólát, mikor a vizsgálatra került sor, ő úgy döntött, hogy épp hason van kedve feküdni, arcát teljesen eltakarva, és biztos ami biztos, kezét-lábát maga elé tartva.
Bár 2 órán keresztül küzdöttünk, hogy hátha valahogy megfelelő pozícióba tudjuk csalogatni, hogy a kis arcából is lássunk valamit, nem igazán tetszett neki az ötlet. Mindenesetre a szükséges méréseket meg tudták csinálni, és ahogy azt a dokim előre megjósolta, tényleg nyoma sem volt semmilyen tágulatnak az agyban.
 |
| A bizonyíték, hogy fiú :) |
 |
| Amennyit a pici arcából látni engedett |
Innentől kezdve aztán beindult a babakelengye vásárlás, és szép lassan a gyerekszoba is kezd átalakulni, hogy a két kis lakónak is ideális legyen. Persze a legnagyobb problémát számomra a kisruhák optimális elhelyezése jelenti, és főleg, hogy Regina rengeteg ruhája mellett a Juniornak is találjak némi helyet a szekrényben.
A babavárásnak persze vannak kellemes és kevésbé kellemes napjai is, mivel a pocakom jóval nagyobb, mint Reginánál volt, az időjárás nem éppen kismama barát, és mégis csak van egy 2,5 éves örökmozgó gyerek mellettem a nap 24 órájában, akinek le kell vezetni a felesleges energiáit, és közben fel kell készítenem rá, hogy ha meglesz a tesó, akkor bizony ő lesz a nagy, és nem fog rá annyi idő jutni, mint régen, és megbeszéljük, hogy majd miben fog segíteni.
A 32. heti ultrahangnál Juniort már 2300 g-nak mérték, ami első hallásra kicsit ijesztő méret volt ahhoz képest, hogy Reginát a 30. héten 1800 g-nak mérték, de hogy mikor és mekkora súllyal fog megszületni, az úgysem rajtam múlik. Mindenesetre az megnyugtató volt, hogy itt is mindent rendben találtak.
 |
| 32. hét |
Időközben megérkezett a babakocsi, beszereztünk néhány apróságot, ami Reginánál elhasználódott, vagy most rózsaszínről fiús színűre változott, lassan a fiókok is megtelnek kisruhákkal, és kezdem átlátni a káoszt a gyerekszobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése