Szobatisztaság, avagy még egy mérföldkő, amit sikeresen teljesítettünk

Már korábban írtam róla, hogy hogyan is állunk a szobatisztasággal, és azóta eltelt néhány hónap, így éppen itt az ideje újra szóba hozni.
Május óta sokáig nem történt változás, aztán június 30-án épp a védőnőnél volt jelenésem, ahol előkerült a téma, és akkor mondtam neki, hogy mióta legutóbb beszéltünk róla, nem jutottunk előre, és még mindig ugyanazzal a problémával küzdünk, hogy a kakilás még mindig csak pelusba működik.
És mintha Regina megértette volna, attól a naptól kezdve úgy döntött, hogy nem szolgáltat több alapot a témával kapcsolatban, és egycsapásra bilibe kezdett kakilni.
Persze először nagy öröm ujjongás, a beígért kinder tojás, aztán napról-napra Reginának is kezdett egyre természetesebb lenni, hogy ez a dolgok rendje.

Szép lassan a bilit is elfelejtettük, és átszokott a WC-re, hogy szűkítővel, hol anélkül, én pedig nagyon örültem, hogy még egy gonddal kevesebb, a bilimosást is kitörölhetjük a napi rutinból.

Június 30-a óta jelenthetem, hogy egyetlen baleset történt, amikor bepisilt a játszóházban, mert a nagy izgalomban elfeledkezett róla. Ezt leszámítva se kaki, se pisi, se éjjel, se nappal nem került oda, ahova nem kellett volna.
És amire nagyon büszke vagyok Pici Lányomra, hogy most már szó nélkül megy WC-re elvégzi a dolgát, és csak akkor szól, mikor meg kell törölni a kis fenekét, még az sem zavarja, hogy a nagy WC-re fel kell mászni, és kapaszkodnia kell, hogy bele ne essen.

Amikor szól, akkor természetesen kényelmesebbé teszem neki a helyzetet, kap egy könyvet, amiből nagyon édesen mesél magának, majd kiabál, hogy végzett. És arra is rájött, hogy ez a tevékenység nem egy olyan dolog, amivel órákat kell tölteni, így még a bilin, iPaddal a kezében addig ücsörgött, amíg aztán el nem zsibbadt a lába, a WC-n tényleg csak annyi időt tölt, amennyit nagyon muszáj.