Ebben a kérdésben megpróbáltunk körültekintően eljárni. Interneten utána jártunk a különböző lehetőségeknek, a lehető legkisebbre szűkíteni a kört.
Alapverő elvárásaink között voltak:
- 4 kerék, mert a 3 egész egyszerűen nem tetszik
- multifunkciós legyen, tehát a mózeskosarat, a sportrészt és a bébihordót egyben tartalmazza
- biztonságos legyen, és a bébihordó autósülésként is funkcionáljon
- ne esernyőre csukható legyen, mert nem tartom praktikusnak a két fogantyúval tolni a babakocsit, elvégre mindenképpen két kéz kell hozzá, hogy egyenesben maradjon
- könnyű legyen, hiszen az esetek nagy többségében nekem kell majd cipelni
- kicsire össze lehessen csukni
- és természetesen nem utolsó sorban jó színe legyen.
A fentieket figyelembe véve és a hozzáértő eladók tanácsait meghallgatva végül az Espiro Vector Pro 3:1 multifunkciós babakocsi mellett döntöttünk szép zöld színben.
Ezek után már csak a megfelelő üzletet kellett megtalálnunk, ahol beszerezhettük álmaink babakocsiát.
Nos, minden igyekezetünk ellenére ez nem sikerült.
Úgy gondoltuk, hogy ebben a témában nem mehetünk jobb helyre, mint az Espiro magyarországi nagykereskedéséhez a Babaszafari-hoz.
Ha valakinek megfordult a fejében, hogy innen szerezze be gyermekének felneveléséhez szükséges dolgokat, akkor jó tanácsként mondom, hogy NE TEGYE!!!!
De nézzük az tragédia első felvonását.
Terhességem 20. hetében Öcsémmel és Sógornőmmel mentünk bevásárló körútra, mivel ők már rutinosak voltak a témában. A bababútort ők is innen szerezték be, így egy kisebb vagyont már otthagytak a boltban.
Mikor bementünk körülnézni, és érdeklődni, nagyon kedvesen fogadták őket, és természetesen minket is, bár mint potenciális vevővel már nem nagyon akaródzott foglalkozni, hiszen az eladónak kétpercenként csörgött a telefonja, és így két értelmes mondatot nem tudtunk váltani.
Miután meguntuk a nem-törödömséget és saját magunk feltérképeztük az üzletet, véglegesítve, hogy mit is szeretnénk, az Öcsém odament a boltvezetőhöz, és közölte, hogy ismét szeretnénk egy szemérmetlenül nagy összeget itthagyni. Jött a következő meglepetés, amikor ez nem hogy örömöt váltott volna ki a tulajdonosból, de inkább a "mi a fenét keresünk itt, és miért nem hagyjuk már békén?" kifejezés jelent meg az arcán.
Nagy nehezen felvették a rendelést a bútorokra, és a babakocsira. A bútorokat 6 hét szállítási idővel, a babakocsit 1 héttel ígérték. De itt jött az első megrázkódtatás. A zöld színben ez a típus hiánycikk. Így aztán megegyeztünk Minivel, hogy ha már egyszer úgyis kislányunk lesz, akkor legyen pink színű. Kifizettem az előleget, megegyeztünk, hogy telefonálnak, ha megjönnek a termékek, és megnyugodva jöttem haza, hogy egy hét múlva már lesz babakocsija, 6 hét múlva pedig gyerekszobája is a Mononak.
Meg is beszéltük az Öcsémékkel, hogy egy hét múlva ők mennek a babakocsiért, és következő látogatásunkig őrizni fogják. Természetesen a bolt nem telefonált a megígért időpontban, de mivel közben megszületett az Unokaöcsém, egy kicsivel korábban a vártnál, így nem is bántam annyira, mondván úgysem tudna senki érte menni.
Aztán eltelt a következő és az utána következő hét is.
És itt jött a tragédia második felvonása.
Telefonáltak, hogy megjöttek a bútorok, mehetünk érte. Viszont a babakocsival az a helyzet, hogy a mózeskosár és a sportrész megvan, viszont a bébihordóval van egy kis gond.
A boltban aztán közölték, hogy bébihordót nem kaptak, ezért azt egy hétre rá postán küldik.
Azt már nem is mondom, hogy a bútorok és a babakocsi többi részének megszerzése se ment könnyen, hiszen a telefon most is folyamatosan csöngött, a rendelésünket a 21. században egy sima Excel táblázatban tartották nyílván, amit aztán ide-oda másolgatva, és kinyomtatva, elfaxolva valahova végre megkaptuk a papírokat, hogy a raktárból átvehessük a dobozokat. Mindez közel egy órát vett igénybe.
Időközben az interneten kinéztünk egy ágynemű garnitúrát, amit szintén innen rendeltünk meg, de természetesen az sem volt, de ígéretet kaptunk, hogy a bébihordóval együtt az is érkezni fog, és akkor azt is postázzák.
A tragédia harmadik része a történtek után 2 héttel következett, amikor is még se a postás nem csengetett, se egy telefont nem kaptam a bolttól, hogy mi a helyzet a rendelésemmel.
Ekkor már kissé paprikás hangulatban hívtam fel az üzletet, és érdeklődtem a rendelésem felől.
Ahol is közölték, hogy sajnos az ágynemű garnitúrából ömlesztve kapnak egy kamionnyit, és azon volt kék, zöld, zebrás, méhecskés, stb, de olyan, amilyet én szeretnék, nem.
Felmerül bennem a kérdés, hogy hogy is van az, hogy a mai világban a kereslet igazodik a kínálathoz, és nem fordítva? Mert bár közgazdaságtant már régen tanultam, de még józan paraszti ésszel is úgy gondolnám, hogy egy boltnak azt kéne árulnia, ami iránt kereslet van, és nem azt kéne megvennie a vevőnek, amit éppen kínál a bolt. Főleg, hogy a bolt internetes honlapján ugyan úgy megtalálható a termék attól függetlenül, hogy már hetek óta nincs belőle készletük.
Gondoltam, egy ágynemű garnitúra legyen a legkisebb gond. De mi a helyzet a bébihordóval?
Sajnálatos módon az sem érkezett meg, de az eladó megígérte, hogy a jövő héten már biztos kapnak árut, és akkor lesz.
Ennél a pontnál felhívtam a figyelmét, hogy ezt már párszor hallottam az elmúlt másfél hónapban, és jó lenne már pontot rakni az ügy végére, mert tekintve azt, hogy az árut kifizettem, kezd a helyzet tragikomikussá válni. Természetesen az eladó mentegetőzött, hogy a gyár leállt, és nem kapnak terméket, de mondtam neki, hogy ez az én babámat nem nagyon fogja meghatni, mert egy újszülöttnek pont a bébihordó az egyik legjobb barátja, és nem mondhatom meg neki, hogy nem hozom haza a kórházból, mert nincs miben.
Aztán rákérdeztem a zöld színű babakocsira, merthogy ha már nem tudják teljesíteni a rendelésünket, és kapnak árut, akkor már nekik olyan mindegy, hogy milyen színben rendelik meg. Így aztán ultimátumot adtam a boltnak. Vagy egy hétre rá lesz zöld babakocsi, és kicseréljük a rózsaszínt, vagy visszaviszem a babakocsit, és kérem vissza pénzem, és elmegyek oda, ahol nem nézik hülyének az embert. Persze az eladó megígért mindent, én meg nem tehettem mást, mint vártam.
A tragédia negyedik felvonása:
Ismét eltelt 2 hét, természetesen telefonhívás nélkül. Így aztán mivel hétvégén úgyis készültem Budapestre, hát minden eshetőségre felkészültem.
Mivel már nem akartam teljes babakocsi nélkül hazatérni, kíváncsiságból felhívtam néhány üzletet, hogy náluk van-e készleten ebből a termékből. Az összes üzletben közölték, hogy sajnos bár ez a termék van, csak néhányból van meg mind a három rész, és zöld színben januárig ne is számítsak rá. Hát sajnálom, addig pedig az én Monom megszületik, úgyhogy addig nem tudok várni álmaim babakocsijára. De az összes boltban készségesen segítettek, utánanéztek, visszahívtak, stb.
Aztán az ismeretek fényében felhívtam a boltot, bár már a gondolattól is a hányinger kerülgetett, hogy ismét beszélnem kell velük.
Ott közölték, hogy igen, megjött a rózsaszín bébihordó, csak elfelejtettek telefonálni. Na kérem, ismét megmutatkozik a tökéletes üzletpolitika, hogy mennyire becsülik itt meg a vevőt, főleg ha már 2 hónapja szórakoznak vele. Az eladó bár emlékezett rám, hogy két hete is velem beszélt, csak annyi mentsége volt, hogy ő szabadságon volt, és a kollégái elfelejtettek telefonálni. Na igen, én is a kereskedelemben dolgozom, ez a legegyszerűbb, mindig arra fogni a hibát, aki éppen nincsen ott. Csakhogy ez a vevőt hidegen hagyja.
Rákérdeztem a zöld színre, és itt ismét azt a felvilágosítást kaptam, hogy másfél hét múlva lesz belőle. Na persze. Ne ámítsuk már megint egymást. Mégis hol élünk? Amikor az összes többi üzletben őszintén megmondták, hogy ne számítsak rá, itt miért nem lehet egész egyszerűen közölni a tényeket, hogy képtelenek beszerezni ebből a termékből?
Így aztán közöltem az eladóval, hogy jó lenne, ha sürgősen postára adnák a rózsaszín bébihordót, és örökre elfelejtenénk egymást.
A honlapjukról pedig sürgősen le kellene venni a 1 nap alatti szállítási határidőt, és a valós raktárkészlet kifejezéseket, mert ezeket még nagy jóindulattal sem mondhatják el magukról.
Tehát most ott tartunk, hogy egy fél délelőttös telefonálgatás után beletörődtem a rózsaszín színbe (remélem a Mononak tetszeni fog), és várom, hogy hétfőn a futár csöngessen a bébihordóval.
Mondanom sem kell, hogy ezek után az ágynemű-garnitúrát már eszembe se jut innen várni, inkább megrendeltem máshonnan, és elvileg hétfőre az is a babaszoba része lett.
És a tanulság, hogy a Babaszafari nevét egy életre elfelejtem, és SOHA, DE SOHA még csak a környékére sem megyek, mert a mai világban nem tartom normális dolognak, hogy a vevőnek kelljen az eladó után futnia, és erősködni, hogy meg akarja venni a termékét. A kiszolgálás színvonaláról, és a vevővel való foglalkozásról pedig csak annyit lehet elmondani, hogy kritikán aluli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése