A terhesség eddigi ideje: 30 hét 2 nap
Kilók száma: 52,5 kg.
Ismét igénybe vehettük az állami ellátás kínálta csodálatos lehetőségeket. Szerencsére Mini ismét itthon volt, így együtt nézhettünk szembe a kihívásoknak, mindenre felkészülve.
Mikor fél 11 körül mentünk a kórházba, szerencsére kevesen várakoztak, és szinte hihetetlen, de a sorszám-adó automata is működött, így aztán viszonylag gyorsan, kb. fél óra alatt sorra kerültünk.
Mint ahogy a nőgyógyászom mondta, ennek a vizsgálatnak túl sok jelentősége nincs, de a kismamák szeretik látni a babájukat.
És tulajdonképpen igaza volt.
Bár a múltkori nagyon negatív tapasztalatok után most kellemesen csalódtunk. A hölgy, aki a vizsgálatot végezte, részletesen elmagyarázta, hogy mikor mit látunk a monitoron, és még azt is megkérdezte, hogy már tudjuk-e, hogy fiú vagy lány lesz-e a babánk. Majd mikor egyszerre vágtuk rá Minivel, hogy kislány, akkor ő is megerősített bennünket ebben a hitünkben. (Azt hiszem rendesen megdöbbentünk volna, ha ő mást mond.)
És bár ez a fekete-fehér ultrahang kép össze sem hasonlítható a 4D-s ultrahanggal, ez a hölgy is megjegyezte, hogy milyen szép arcocskája van a babánknak. (Lehet, hogy akkor tényleg van benne valami?)
Arra a kérésemben is készségesen segített, hogy a Mononk veséjét jobban nézze meg, merthogy az előző vizsgálatok során minimális tágulatot láttak rajta. Még egy arra járó orvos is ránézett az ultrahang képére, majd kedvesen megnyugtattak, hogy a bal vesében nem látnak semmit, a jobb vesében van 1-2 mm-es tágulat, de ezzel tényleg nem kell foglalkozni, mert lehet, hogy mire megszületik már ki is növi.
Végül még két képet is kaptunk a Mononkról a leletek mellé, amin kiderült, hogy a csöppség a pocakomban már 1523 gramm, így ismételten megnyugodtam, hogy bár rajtam nem nagyon látszik, és a súlyomon sem, azért a babánk odabenn remekül érzi magát, és a nagy könyvnek megfelelően fejlődik.
A Mononkról kapott képet pedig büszkén nézegettük kifele sétálva a kórházból, bár bevallom őszintén, még mindig nem nagyon tudom eldönteni, hogy az első kép mit is akar ábrázolni, mert mint az egyik kollégám szokta mondani, ezek a képek olyanok, mint egy tál krumplipüré. Azt hiszem erre a képre tökéletes ez a hasonlat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése