A helyzet kezd egy költözéshez hasonlítani, amikor az ember mást sem lát, mint dobozt, doboz hátán, és szinte elkeseredetten küzd, hogy némi rendfélét hozzon létre.
Viszont hiába szerettem volna, amíg a gyerekbútor nem volt összerakva, csak az egyik sarokból a másikba tudtam volna pakolni.
A múlt héten aztán egy ismerősünk két délután összeszerelte a bútort, és némileg már látszott a fény az alagút végén. Ehhez persze az is hozzátartozott, hogy az eddig a gyerekszobában rejtve maradt dobozokat kénytelen voltam áttelepíteni a nappaliba, hogy legyen hely dolgozni és szerelni. Így már nem csak a gyerekszoba, hanem az egész lakás kezdett katasztrófa sújtotta területre hasonlítani.
A gyerekszobában a kész bútor, a folyosón az üres karton dobozok, a nappaliban pedig a többi apróság, amik arra vártak, hogy megtaláljuk a megfelelő helyüket.
Aztán a hétvégén hazajött Mini, és felébredt benne a kispapa-ösztön. A gyerekszoba bútorait alaposan szemügyre véve gyorsan megállapította, hogy ez így nem lesz jó.
Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy a 12 nm-es szobában azt a pár szem bútort ennyiféleképpen lehet elrendezni, dehát azt hiszem Miniből kikelt a mérnök énje, mert a végén már mérőszalaggal, tudományosan megmagyarázva, hogy minek miért lesz ott, ahol van tökéletes helye, rendezgette a bútorokat. Végül egy fél napos rendezgetés után úgy tűnik, hogy minden a helyére került, úgy, hogy az mindenkinek tetszik, remélhetőleg a Mononak is. (így utólag sajnálom, hogy nem álltam fényképezőgéppel az ajtóban, és örökítettem meg az összes variációt)
Persze a szobában ülve, miközben csodáltuk a kész művet, még megállapítottuk, és újabb listát írtunk, hogy még mire és hova lesz szükségünk.
A bútor után jött a babakocsi, aminek természetesen minden funkcióját, állását, és tartozékát ki kellett próbálni, majd elégedetten megállapítottuk, hogy azt hisszük, jól választottunk. De ezt úgyis majd az idő, és a gyakorlat dönti el.
A kiságyra Mini felszerelte a zenélő forgót, és mint két gyerek álltunk a kiságy mellett, és hallgattuk, a zenét, miközben az aranyos figurák körbe-körbe forognak. Mondtam is Mininek, hogy mire a Mono megszületik, elemet kell benne cserélni, ha így folytatjuk.
Végül a helyére került a kiskád is, így már csak pár doboz maradt, aminek meg kell találni a végleges helyét, és természetesen a dekorációt kell tökéletesíteni, ami majd az én feladatom lesz, de szép lassan minden készen áll, hogy a Mononk birtokba vegye új lakhelyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése