Mini nyaralás Kistarcsán

A nagy hőségben a légkondi ellenére is szó szerint meg lehetett dögleni a panelban, és mikor már éjszaka sem ment 29 fok alá a lakásban a hőmérséklet a nyitott ablakok ellenére, úgy döntöttünk, hogy menekülőre fogjuk a dolgot.
Bár Regina a kiütések és az azzal járó fájdalom miatt nem épp a legjobb formáját hozta az elmúlt napokban, lesz ami lesz alapon útnak indultunk a nagyszülőkhöz, mondván régi építésű családi ház, kert, medence, csak jobb lehet, mint egész nap a négy fal között pihegni.

Mono az odafele úton aludt egy keveset, így a délutáni alvás érdeklődés hiányában elmaradt, de a medencében való lubickolás, Liza kutya és a Papa meg a Mama mellett nem is nagyon volt ideje rá, hogy eszébe jusson, hogy fáradt.
Mivel a medencében a babáknak kitalált beülős úszógumi nem igazán jött be neki, anélkül viszont annyira kalimpált a kézben, hogy nem lehetett megtartani, Apával útnak indultunk, hogy megnézzük, Mono méretben lehet-e karúszót kapni. A Decatlonban találtunk is, 11-30 kg-ig, amit én kicsit nagy intervallumnak tartok, de gondoltam, ha majdnem engem is fenn tartana a vízen az alig 40 kg-ommal, akkor Reginának sem lesz semmi baja a 11,5 kg-jával.
Szinte az egész napot vízben töltötte, így aztán hazaérve rögtön ki is próbáltuk. Először bizalmatlanul fogadta, és nem igazán értette, hogy csak a fejét tartsa a víz felett, csukja be a kicsi száját, és nem lesz semmi baj, ezért a fél medencét sikerült kiinnia, aminek az lett a következménye, hogy az ebéd vissza is köszönt, de ez Pici Lányom kedvéből és lelkesedéséből nem vetett vissza.
Este a fürdőkádban aztán még azok után is hosszasan játszott, hogy szinte ki sem jött a medencéből egész nap. Természetesen az alvással semmi probléma nem volt, és csak reggel ébredt fel, aminek az elmúlt napok zűrös éjszakái után nagyon tudtam örülni.

Szombat délelőtt Apának programja volt, így mi a Mamával és a Papával bevásárolni indultunk. Jó nagyszülőkhöz híven, akik örülnek, hogy az unokájuk náluk tölti a hétvégét, a fél áruházat a bevásárló kocsiba pakolták volna, én meg próbáltam a minimálisra redukálni a játékok, édességek, kekszek, gyümölcsök számát, mondván 2 nap alatt képtelen ennyit enni egy gyerek, és még bőven lesz idejük megvenni mindent neki, főleg, mikor már ki is követeli magának. Azért egy túrórudit, pudingot, dinnyét, almát, és egy ronda világító zöld pókot így is engedélyeztem.
Az idő már nem volt olyan jó az éjszakai és a délelőtti eső miatt, így a fürdés kimaradt, de Regina már úgyis olyan fáradt volt, hogy húzott a kiságyhoz, és mutatta, hogy ő aludni akar.
Nem tiltakoztam, hiszen már dél volt, jelzett a kis belső órája, hogy hiába nincs ebéd, neki aludnia kell. Lefektettem, mondtam neki, hogy ott maradok vele, ő pedig némi játék és dumálás után el is aludt, aminek azért is örültem, mert eddig szenvedés volt a nagyszülőknél alvás délután.
Gondolom az előző nap izgalmait is kipihente, hiszen majd 3 órát aludt.
Délutánra aztán megjavult az idő, jöhetett ismét a pancsolás, és újabb próba a karúszóval. Most már nagyon ügyesen használta, a medencében is maradt víz, és nagyon élvezte, hogy egyedül tud lubickolni.

Este aztán megint nem kellett kétszer mondani, hogy irány az ágy, reggelig békésen aludt.

Úgy terveztük, hogy vasárnap ebéd után indulunk haza, hogy az alváson a kocsiban essünk túl. Délelőtt még tudtunk egy kicsit fürödni, és Regina már annyira bátor volt a karúszóval, hogy a lépcsőről egyedül ugrált a medencébe.

Mivel az ebéd kicsit megcsúszott, Regina ismét mutatta, hogy ő bizony álmos, így ismét ebéd előtt/helyett aludt egy nagyot, majd uzsonna helyett ebédelt és csak utána indultunk haza. Sajnos pont emiatt a hazaút egy kicsit nehézkes volt, hiszen nem igazán bírta kivárni, míg kiszállhat a gyerekülésből, és akármivel próbáltam lekötni a figyelmét, nem igazán jártam sikerrel.
Itthon aztán gyors vacsora, fürdés, és már ment is aludni, mert azért a saját ágyában mindenki jobban és nyugodtabban tud aludni, főleg ha egy ilyen eseménydús hétvégét kell kipihennie.
És ami miatt még külön jó volt a hétvége, hogy a klóros víznek köszönhetően a kiütések is szépen gyógyultak, és vasárnapra már csak a csúnya hólyagok helyén apró sebek maradtak.

Út az önállóság felé...

Ma Pici Lányom áll a konyhában, fogja a kezében a frissen vett nektarint, és mutatja, hogy kér, mondja, hogy AL-MMMA. Hiába mondtam neki, hogy az barack, nem akartam elvenni a kedvét sem a beszédtől, sem a gyümölcstől, így meghagytam abban a tudatban, hogy az bizony alma, hisz kerek is, piros is, miért ne lehessen az.
Szépen felcikkeztem a tányérkájába, majd a kezébe adtam, hogy vigye az asztalhoz.
Ő fogta magát, és elindult a nappali felé, letette a kis asztalára a tálkát, odahúzta magának a kis székét, beleült, és elkezdte enni a nektarint.
Addig fel sem állt, míg volt a tányérban, akkor viszont hozta oda nekem az üres tálat, és mutatta, hogy még, miközben mondta, hogy MÉ-MÉÉÉ.

Másfél nektarin tűnt el a pici gyomrában, aminek nagyon örültem, hiszen a nyár részben erről a gyümölcsről fog szólni, és elég sokáig kapható jó ízű minőségben, másrészt dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy ennyire tudja, mit akar, és önállóan meg tudja oldani a dolgokat.

Én pöttyöm, te pöttyöd, mi pöttyünk

Múlt hétvégén, hogy kihasználjuk a jó időt, és azt hogy Regina gyerektársaságban lehet, Győrzámolyøn voltunk. Gondolván Gergő is pöttyös, Bogyó baba is pöttyös, Mono is pöttyös, mi baj történhet...
Csakhogy kiderült, a mi pöttyünk nem az ő pöttyük, és hogy pöttyből nem elég, biztos, ami tuti alapon beszereztük ezeket a pöttyöket is.
A jó hír, haogy az egyik fajta pötty nem bírja a másikat, tehát azok egyik napról a másikra eltüntek. Az már más kérdés, hogy elmenekültek, amúgy is eltüntek volna, vagy felül-pöttyöződtek, merthogy Pici Lányom úgy nézett ki, mint egy túlbuzgó tùròrudi, amiből a pöttyös az igazi.
Rossz hír, hogy míg a másik pöttyök csak a kezén voltak csúnyák, de akkor is csak nagyon pirosak, nem gyalogolt annyit, a kedvén egyáltalán nem látszódott semmi. Ezek a pöttyök viszont nagyon kikészítették és nem csak őt, minket is.
Belázasodott, fájt a torka, két napig semmit sem evett és el sem mozdult mellőlem, csak feküdt rajtam és mondogatta, hogy Anya-Anya.
A pici piros pöttyök aztán szép lassan eltüntek, amig eddig a gyereket tetőtől talpig borították, de ezt értsd szó szerint, de pár helyen (lábfej, térd, térdhajlat, csukló, könyökhajlat, száj), csúnya, folyadékkal telt hólyagok jelentek meg, amik pár nap után bebarnulnak, és elvileg heg nélkül gyógyulnak.
Mi most ennél a stádiumnál tartunk. Pici Lányom finom bőrét most rengetek csúnya barna hólyag borítja, de legalább már újra szépen eszik és a kedve is a régi.

És hogy mi is ez valójában? Ismét az internet volt segitségünkre.
Ez a kéz-láb-száj vírus, flancosabb nevén Coxsackie vírus.

Először 38-39,5 Celsius-fokos láz és torokfájás jelentkezik. Ezt követően apró, kerek, piros hólyagocskák jelennek meg a szájban a nyelven, a szájpadláson, a pofazacskók belső felületén, a fogínyen. A gyerek nem akar enni, mert fájdalmas a rágás, nyelés. Rövidesen a tenyéren és a talpon, az ujjak között is feltűnnek a három-hét milliméter átmérőjű, folyadékkal telt hólyagok. Esetenként a popsit, sőt az egész testet elárasztják a kiütések. A talpon kialakuló hólyagok miatt minden lépés fájdalmat okoz. Körülbelül öt nap alatt száradnak le, előbb barnára színeződnek, majd heg nélkül gyógyulnak. Az egész betegség hat-kilenc nap alatt zajlik le, rendkívül ritkán lép fel szövődmény. Orvosi szempontból veszélytelen, ám a hólyagok okozta fájdalom meggyötri a kisgyereket. Az evést nem kell erőltetnünk, de adjunk bőségesen inni hideg vizet.

A gyerekorvos egyébként azt a lila ecsetelőt írta fel, amire sol.pyoctamin 1% van írva, és remekül megfog mindent, olyan szinten, hogy az ecetes olló az egyetlen segítsége. Regina is jól mutatott, rövid nadrágban, pólóban, itt-ott telepöttyözve lilával, és mivel a 40 fokban izzadt, még eresztette is a színét, így sikeresen megfogta a világos ülőgarnitúránkat is. 

Azért Anyának volt humorérzéke, és a pöttyökből alkotott egy fejecskét Regina alkarjára, ami nagyon tetszett neki.

Amíg pedig fájt a torka, nurofent adtam neki, hogy legalább aludni tudjon, bár igy is csak rajtam, óránkénti sírással ment neki az első két napban.

Szóval lehet, hogy egy teljesen ártalmatlan betegség, de az biztos, hogy nagyon meggyötri a gyermeket és ezáltal a szülőt is egyaránt.

Híresek lettünk....

Egy cikk jelent meg a helyi napilap, a Kisalföld honlapján, amihez a már belinkelt videót mellékelték:

http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/mielott_beszelne_mar_erthetjuk_kisbabankat/2337933/

Más kérdés, hogy a videó felett a következő szöveg van:
"Videónkban megmutatjuk egy kurzus eredményét." - amiről csak én tudom, és a szűk környezetem, hogy Regina már a tanfolyam elkezdése előtt tudta ezeket a jeleket, és hogy 6 alkalom alatt egy gyerek sem fogja megtanulni őket, ha a szülők otthon nem fektetik bele az energiát.

Kipontozódtunk, vagy bepöttyöződtünk

Pici Lányomon egyik napról a másikra apró pici pöttyök jelentek meg, amit először a melegre fogtunk, aztán allergiásnak tituláltuk, de mivel semmi nem változott az életében, a pöttyök pedig csak szaporodtak, mikor a 18 hós oltásra vittük, megmutattuk a doktor néninek.
Ő elintézte annyival, hogy valami vírus, írt fel 2 féle gyógyszert, egy krémet, amiből egyet sem váltottam ki, mivel utána olvasva, kb. annyit értek, mint annak a bizonyos jobb létre szenderült ember hátsó fertályára adott cuppanós.

Google a barátunk, így kiolvastuk, hogy Reginának, és mint kiderült az unokatesóinak is, nagy valószínűség szerint lepke-himlője van.
Visszagondolva Mono produkálta az összes tünetet. Ha jól sejtem, akkor Regina volt a vírusgazda, hiszen akkor már egy kicsit meg volt fázva, és ő adta át a fiúknak, akik ilyen szempontból sokkal rosszabbul jártak, mert jobban kijött rajtuk.
A megfázás után jött a gyulladt szem, a piros arc, végül megjelentek a pöttyök a kezén, a lábán és egy kevés a pocakján.

A múlt héten Mono feltűnően hamar elfáradt a séták során, így nagyrészt ölben utazott. Utána olvasva ez is logikus volt tőle, hiszen a betegség izomfájdalommal jár.
A meleg szintén nem tesz jót, hiszen még jobban előhozza a pöttyöket, úgyhogy még "szerencse", hogy most 40 fok van.

Most nem teszünk mást, mint várunk, merthogy állítólag 2 hét, mire a pöttyök teljesen elmúlnak, és mivel Édesanyám azt mondta, hogy annak idején, mikor bárányhimlősek voltunk, akkor szódabikarbónás vízben fürösztött, én is ezt teszem, és úgy tűnik, használ.

Az utókornak, és Pici Lányomnak pedig megjegyzendő, hogy ilyen betegsége is volt.

Apák napja

"Férfiként, majd apaként a felelősséged nem csak arra korlátozódik, hogy eltartsd a családodat és anyagilag támogasd. A felelősséged abban rejlik, hogy megfelelő példát állíts a gyermekeid és a következő generáció elé, mint férfi, mint férj, mint apa."

18. hónap

Méretek:

Súly:10400    g
Hossz:  82,5 cm

Történések:
2013. május 18 - 19.
Öcsém és családja a hosszú hétvégét Édesanyámnál töltötte, így két nap mi is kilátogattunk, hogy a gyerekek együtt legyenek. Gergő és Mono nagyon élvezte egymás társaságát, bár együtt még nem játszottak, néha nagy sikításokat és kergetőzéseket rendeztek. A játék megosztás néha okozott problémákat, de egész jól meg tudtak egyezni szülői közbelépés nélkül, hogy ki mikor melyik játékkal játszik.

A legnagyobb program Blanka néni tyúkjainak nézegetése volt, átlag fél óránként, de nagyon édesek voltak, ahogy kézen fogva mentek, majd nagyon örültek, ahogy a pipik megették a nekik szedett füvet.
Mono meg is tanulta a pipi szót, de mellette szorgalmasan mutatta is.

2013. május 24 - 26.
Ismét mozgalmas hétvégéje volt Mononak. Már a csütörtöki napot a Mamánál töltötte, míg mi új autót vettünk, és intéztük az ezzel járó papírokat.
Pénteken egy főiskolai barátnőm jött hozzánk, akivel már majdnem 4 éve nem találkoztam. Mono a szokásos bizalmatlansággal fogadta, és még az ajándékba kapott csodaszép baba sem tetszett neki, vissza is tette a zacskóba. Aztán ahogy az idő telt, megbarátkozott, és a délutáni alvás után már nagyon jól eljátszottunk.

Aztán Mini este vitte ismét a Mamához, hogy mi szombaton nyugodtan el tudjunk menni wellneszelni. Mivel a múlt hétvégén Pici Lányom a sok izgalom miatt nem aludt, ezért egy kicsit aggódtam, de bíztam benne, hogy estére azért elfárad annyira, hogy nem lesz vele gond.
Édesanyám folyamatosan küldte a képeket, és mindegyiken fülig ért a szája, úgyhogy azt hiszem, nagyon jól érezte magát, és jó unokához híven kihasználta, hogy a Mama leste minden kívánságát.

Vasárnap aztán jött a gyereknap, és elsétáltunk a Radó szigetre, megnézni, mivel is készült a város.
Mono már messziről látta a sok gyereket, így ha tehette volna, a folyón keresztül közelíti meg a játékokat. Odaérve aztán kicsit inába szállt a bátorság, és szorította a kezünket, de aztán hamar feltérképezte a terepet, és célirányosan indult azok felé a játékok felé, amik érdekelték. Sajnos az ő korosztályára nem igazán gondoltak a szervezők, de Mono így is annyira elfáradt, hogy már ő mutatta, hogy menne aludni. Itthon aztán még egy gyors ebéd, és az ágyhoz érve már aludt is.

2013. május 31. - június 2.
A hétvégén a család legkisebbjének, Attilának a keresztelőjére készültünk, de nem indult épp megfelelően a kirándulás. Mono ugyanis péntek éjfélkor úgy döntött, hogy kialudta magát, és hiába próbálkoztunk bármivel, egyszerűen nem akart aludni. Apa még kocsikázni is elvitte hajnali 2-kor, amin nagyon jól szórakozott, és fáradságnak még csak  jelét sem mutatta. Aztán hajnali 4-kor dőlt ki, de nem aludhatott sokat, mert 8-kor indulás volt, így 7-kor ébresztő. Bár az úton nyugodtan aludhatott volna, esze ágában sem volt, sőt ebéd után sem, és este is csak nagy nehezen. Az éjszakát pedig kettőnk között töltötte, mert abban a pillanatban, hogy megmozdítottuk, már ébren is volt, és keservesen sírt, ami azért is furcsa, mert az egész napot végignevette, mert nagyon jól szórakozott a Papáéknál lévő Liza kutyussal.
Másnap a keresztelőre indulva aztán 20 percet aludt a kocsiban, bár legalább 1 órája lett volna rá a Százhalombattára vezető úton. Ott aztán Gergővel nagyon jól megvoltak, az ebédet is egész nyugodtan viselte, szépen evett. Aztán délután 3 körül indultunk haza, amikor szintén lett volna másfél órája aludni, de természetesen megint az utolsó 20 percben aludt el.
Szerencsére aztán az éjszaka már a megszokott rend szerint zajlott, és átaludta az egészet.

2013. június 4 - 10.
A hét az árvíz és a katasztrófa turizmus jegyében telt. Miután a híradóban hallottuk, hogy mennyi bajt okozott a víz Németországban, Csehországban, és hogy mekkora vizet jósoltak a Szigetközben, úgy döntöttük, hogy a Győrzámolyon lakó Édesanyámat ideiglenesen evakuáljuk. Így kedden fogtuk magunkat, és pakolni kezdtünk. Biztos, ami biztos alapon, mindent fél méterrel magasabbra pakoltunk a házban, amit pedig értéknek ítéltük, beköltöztettük. Az egész pakolást Regina élvezte a legjobban, hiszen a felfordulás egy gyerek számára kész Kánaán, ami a játékot illeti. Mikor pedig megunta a pakolást, egyszerűen fogott egy könyvet, felült az ágyra, és "olvasott".
Kedd óta minden nap teszünk a belvárosban egy sétát, felmérve a helyzetet, és hogy a víz miképp foglalja el a várost.

Péntektől aztán a Mama is velünk van, aminek szintén Regina örül a legjobban, hiszen még egy személlyel több van a környezetében, akit az ujja köré tud csavarni, és aki lesi minden kívánságát.
Kihasználva az alkalmat szombaton Apával elmentünk egyet szaunázni, őszig talán utoljára, hiszen már nem nagyon van idénye, de azt hiszem Regina nagyon is élvezte a szülő-nélküliséget, mert a Mamával busszal meglátogatták a Dédit, majd délután játszótereztek, így nagyon mozgalmas napja volt.

Hétfőn aztán már olyannak ítéltük a helyzetet, hogy Édesanyámat hazaengedtük. Bár már egyáltalán nem volt olyan nagy a felfordulás, mint pénteken, hiszen a kamionok eltűntek, a gátakon nem láttunk katonákat, ami arra emlékeztetett, hogy itt pár napja még hajszálon múlott minden, az a szinte kihalt Győrújfalu, és a millió rendőr volt, hiszen a kitelepített faluban minden utcára jutott egy rendőr.


 Általánosságok:


Ügyeskedés - fejlődés:
Nagyon szépen eszik egyedül kanállal és villával egyaránt. Azt hiszem, még nem döntötte el teljesen, hogy jobb vagy bal kezes lesz, mert mindkettőt egyformán ügyesen használja. Bár az előkét eddig sem viselte el, ha jó napja van, és odafigyel, már egyáltalán nem lenne rá szükség.

Többször sikerült belepisilni a WC-be is, bár rendszert még nem csinált belőle, sőt mostanában megint nem igazán tetszik neki a lakás legkisebb helyiségében ücsörögni, de kitartóan próbálkozunk.

Nagyon ügyesen elmutogatja magán, Apán, Mamán, Anyán, sőt az újságban a babán is, hogy hol az orra, füle, szeme, szája, nyelve, pocija, lába, keze.

Legújabb felfedezése, hogy a fejrázás "nem"-et jelent, így ha valamit kérdezek tőle, és nem akarja, akkor csak rázza a fejért. A vicces az, amikor a kérdés ellenkezőjére is a fejét rázza, és vigyorog hozzá, hogy "Na Anya, most találd ki, mit is akarok valójában".

A kis könyvében benne van valami hasonló feltétel, hogy segít az öltözésnél. Nos, Regina nem csak segít, de fel is öltözik. Na jó, ezt még nem úgy kell elképzelni, hogy odamegy a szekrényhez, és az időjárásnak megfelelően kiveszi a ruhát, majd felveszi őket, de a nadrágot, felsőt, kabátot, sapkát nagyon ügyesen fel tudja venni egyedül.
Sőt, Pici Lányom továbbfejlesztette a dolgot, hiszen az öltözés mellett nagyon ügyesen vetkőzik is. Ezt leginkább a kiságyában, unalmában adja elő, így előfordult, hogy mikor este bementem hozzá, nemcsak a babák voltak ruha nélkül, de ő is egy szál pelusban aludt el. Szerencsére olyan mélyen aludt, hogy aztán fel tudtam öltöztetni anélkül, hogy ő felébredt volna.

A csúcs azonban mégis az volt, mikor egyik reggel nagyon sokáig feltűnően nagy volt a csend, így bementem hozzá, ő pedig teljesen meztelenül állt a kiságyban és vigyorgott. Ami meglepett, hogy még csak be sem pisilt.

Jelek, amiket használ: (mert egyre többet gyakoroljuk)
- bagoly
- bicikli
- busz
- süti
- eper

Mostanában a jelbeszéd háttérbe szorult. Használja a megtanult jeleket, ha éppen szüksége van rá, és valamit ki akar fejezni, de azt hiszem, ilyen téren az agyacskájára kiírta a MEGTELT táblát, és már nem köti le új jel tanulása. A szavak, hangok utánzása már sokkal érdekesebbnek tűnik. Azért én nem adom fel, és ha már új jeleket nem is tanul, de legalább a meglévőket szinten szeretném tartani.

Szókincs: 
- pipi
- tessék (hiába, nagyon jó nevel Pici Lányom van)
- ejje, azaz erre
- alma
- Dzsáj-dzsáj, azaz Jar-Jar a kutyus
- jó

Szépen lassan, de a jelek helyét átveszik a szavak. Nagyon aranyos, ahogy próbálgatja a hangokat, szavakat. Aztán végre sikerül kimondania egy szót, és akkor naphosszat hajtogatja.



Orvososdi:
Ebben a hónapban szerencsére messzire elkerültük  az orvosi rendelőt.


Divatolós:
Divatból nem volt hiány, hiszen a hidegtől a melegig mindenfajta időjárás volt a hónapban, sőt Attila unokatesó keresztelője a csini ruhára is alkalmat adott.

Az anyaságról:
Hogy anyaként milyen volt ez a hónap? Természetesen csodás, mint mindegyik másik.

Persze mikor hajnalig fenn volt, akkor már a sírás kerülgetett, hogy vajon mi baja lehet, hogy nem alszik, és fajon miért nem tud elaludni, mikor már annyira fáradt. Legszívesebben odaadtam volna valakinek, hogy szerelje meg, ami elromlott az én jól alvó Pici Lányomon. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon kell-e nekem még egy gyerek, ha ezzel az eggyel sem bírok, és mit kezdenék két nem alvó gyerkőccel. De szerencsére Reginára sem ez a jellemző, és minden gyerek különböző, úgyhogy remélhetőleg Mono sem egykeként nő majd fel.
Az, hogy Pici Lányom szinte végignevette a hónapot, csak még inkább öröm egy anyának. Miután Apával is "tisztázták", hogy kinek hol a helye a családban, ritkábbak lettek a hisztik, így én sem idegeskedek annyit, ezt érzi Regina is, így mondhatnánk boldog család vagyunk.

Imádom, mikor esténként én megfürdetem, majd Apa ölében megissza a tejecskéjét, míg közösen megnézegetik a könyveket, és mesélnek belőle. Én ezalatt nyugodtan wellnesselhetek a fürdőkádban. Mikor pedig végeztek a mesével, Pici Lányom nyitja a fürdő ajtót, megsimogatja az arcom, ad egy puszit, majd Apa lefekteti, este 9-ig elbeszélget a kiságyban, majd szépen elalszik, egészen reggel fél 8-8-ig.

Azt hiszem, nincs is annál jobb dolog, mikor az ember gyermeke egészséges, szépen fejlődik, jól eszik, jól alszik, és nagyon-nagyon boldog.

Anya rajzból megbukott

Ma együtt rajzoltunk a Pici Lányommal.
Először rajzoltam egy napocskát, erre ő jelbeszéddel mutatta, hogy az egy nap.
Aztán rajzoltam egy emberkét. Legalábbis én azt hittem, hogy az egy emberke. Na persze nem volt olyan precíz, részletes, mint Leonardo da Vinci emberábrázolása, de azért egy pálcikaembernek tökéletes volt. Szerintem, mert Mono buzgón mutatta, hogy az egy virág, hiába magyaráztam neki, hogy az egy emberke.
Azt hittem, ez csak egy véletlen műve, de aztán rajzoltam egy tulipánt, amire meg azt mutatta, hogy az egy baba.
Eddig is tudtam, hogy a rajztudásom nem éppen tökéletes, de hogy ennyire rossz vagyok benne, azt nem gondoltam volna.
Mindenesetre azt hiszem, én maradok az egyszerű ábráknál, és innentől Pici Lányom fantáziájára bízom, hogy mit is akar benne látni.

Ez itt a reklám helye...

Bár úgy gondolom, hogy amit Reginánál babajelbeszéd terén elértem, az csakis a saját érdemem/érdemünk, azért csináltunk egy kis marketinget a tanfolyamnak is: