Pici Lányomon egyik napról a másikra apró pici pöttyök jelentek meg, amit először a melegre fogtunk, aztán allergiásnak tituláltuk, de mivel semmi nem változott az életében, a pöttyök pedig csak szaporodtak, mikor a 18 hós oltásra vittük, megmutattuk a doktor néninek.
Ő elintézte annyival, hogy valami vírus, írt fel 2 féle gyógyszert, egy krémet, amiből egyet sem váltottam ki, mivel utána olvasva, kb. annyit értek, mint annak a bizonyos jobb létre szenderült ember hátsó fertályára adott cuppanós.
Google a barátunk, így kiolvastuk, hogy Reginának, és mint kiderült az unokatesóinak is, nagy valószínűség szerint lepke-himlője van.
Visszagondolva Mono produkálta az összes tünetet. Ha jól sejtem, akkor Regina volt a vírusgazda, hiszen akkor már egy kicsit meg volt fázva, és ő adta át a fiúknak, akik ilyen szempontból sokkal rosszabbul jártak, mert jobban kijött rajtuk.
A megfázás után jött a gyulladt szem, a piros arc, végül megjelentek a pöttyök a kezén, a lábán és egy kevés a pocakján.
A múlt héten Mono feltűnően hamar elfáradt a séták során, így nagyrészt ölben utazott. Utána olvasva ez is logikus volt tőle, hiszen a betegség izomfájdalommal jár.
A meleg szintén nem tesz jót, hiszen még jobban előhozza a pöttyöket, úgyhogy még "szerencse", hogy most 40 fok van.
Most nem teszünk mást, mint várunk, merthogy állítólag 2 hét, mire a pöttyök teljesen elmúlnak, és mivel Édesanyám azt mondta, hogy annak idején, mikor bárányhimlősek voltunk, akkor szódabikarbónás vízben fürösztött, én is ezt teszem, és úgy tűnik, használ.
Az utókornak, és Pici Lányomnak pedig megjegyzendő, hogy ilyen betegsége is volt.
2013. június 17., hétfő
Kipontozódtunk, vagy bepöttyöződtünk
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése