18. hónap

Méretek:

Súly:10400    g
Hossz:  82,5 cm

Történések:
2013. május 18 - 19.
Öcsém és családja a hosszú hétvégét Édesanyámnál töltötte, így két nap mi is kilátogattunk, hogy a gyerekek együtt legyenek. Gergő és Mono nagyon élvezte egymás társaságát, bár együtt még nem játszottak, néha nagy sikításokat és kergetőzéseket rendeztek. A játék megosztás néha okozott problémákat, de egész jól meg tudtak egyezni szülői közbelépés nélkül, hogy ki mikor melyik játékkal játszik.

A legnagyobb program Blanka néni tyúkjainak nézegetése volt, átlag fél óránként, de nagyon édesek voltak, ahogy kézen fogva mentek, majd nagyon örültek, ahogy a pipik megették a nekik szedett füvet.
Mono meg is tanulta a pipi szót, de mellette szorgalmasan mutatta is.

2013. május 24 - 26.
Ismét mozgalmas hétvégéje volt Mononak. Már a csütörtöki napot a Mamánál töltötte, míg mi új autót vettünk, és intéztük az ezzel járó papírokat.
Pénteken egy főiskolai barátnőm jött hozzánk, akivel már majdnem 4 éve nem találkoztam. Mono a szokásos bizalmatlansággal fogadta, és még az ajándékba kapott csodaszép baba sem tetszett neki, vissza is tette a zacskóba. Aztán ahogy az idő telt, megbarátkozott, és a délutáni alvás után már nagyon jól eljátszottunk.

Aztán Mini este vitte ismét a Mamához, hogy mi szombaton nyugodtan el tudjunk menni wellneszelni. Mivel a múlt hétvégén Pici Lányom a sok izgalom miatt nem aludt, ezért egy kicsit aggódtam, de bíztam benne, hogy estére azért elfárad annyira, hogy nem lesz vele gond.
Édesanyám folyamatosan küldte a képeket, és mindegyiken fülig ért a szája, úgyhogy azt hiszem, nagyon jól érezte magát, és jó unokához híven kihasználta, hogy a Mama leste minden kívánságát.

Vasárnap aztán jött a gyereknap, és elsétáltunk a Radó szigetre, megnézni, mivel is készült a város.
Mono már messziről látta a sok gyereket, így ha tehette volna, a folyón keresztül közelíti meg a játékokat. Odaérve aztán kicsit inába szállt a bátorság, és szorította a kezünket, de aztán hamar feltérképezte a terepet, és célirányosan indult azok felé a játékok felé, amik érdekelték. Sajnos az ő korosztályára nem igazán gondoltak a szervezők, de Mono így is annyira elfáradt, hogy már ő mutatta, hogy menne aludni. Itthon aztán még egy gyors ebéd, és az ágyhoz érve már aludt is.

2013. május 31. - június 2.
A hétvégén a család legkisebbjének, Attilának a keresztelőjére készültünk, de nem indult épp megfelelően a kirándulás. Mono ugyanis péntek éjfélkor úgy döntött, hogy kialudta magát, és hiába próbálkoztunk bármivel, egyszerűen nem akart aludni. Apa még kocsikázni is elvitte hajnali 2-kor, amin nagyon jól szórakozott, és fáradságnak még csak  jelét sem mutatta. Aztán hajnali 4-kor dőlt ki, de nem aludhatott sokat, mert 8-kor indulás volt, így 7-kor ébresztő. Bár az úton nyugodtan aludhatott volna, esze ágában sem volt, sőt ebéd után sem, és este is csak nagy nehezen. Az éjszakát pedig kettőnk között töltötte, mert abban a pillanatban, hogy megmozdítottuk, már ébren is volt, és keservesen sírt, ami azért is furcsa, mert az egész napot végignevette, mert nagyon jól szórakozott a Papáéknál lévő Liza kutyussal.
Másnap a keresztelőre indulva aztán 20 percet aludt a kocsiban, bár legalább 1 órája lett volna rá a Százhalombattára vezető úton. Ott aztán Gergővel nagyon jól megvoltak, az ebédet is egész nyugodtan viselte, szépen evett. Aztán délután 3 körül indultunk haza, amikor szintén lett volna másfél órája aludni, de természetesen megint az utolsó 20 percben aludt el.
Szerencsére aztán az éjszaka már a megszokott rend szerint zajlott, és átaludta az egészet.

2013. június 4 - 10.
A hét az árvíz és a katasztrófa turizmus jegyében telt. Miután a híradóban hallottuk, hogy mennyi bajt okozott a víz Németországban, Csehországban, és hogy mekkora vizet jósoltak a Szigetközben, úgy döntöttük, hogy a Győrzámolyon lakó Édesanyámat ideiglenesen evakuáljuk. Így kedden fogtuk magunkat, és pakolni kezdtünk. Biztos, ami biztos alapon, mindent fél méterrel magasabbra pakoltunk a házban, amit pedig értéknek ítéltük, beköltöztettük. Az egész pakolást Regina élvezte a legjobban, hiszen a felfordulás egy gyerek számára kész Kánaán, ami a játékot illeti. Mikor pedig megunta a pakolást, egyszerűen fogott egy könyvet, felült az ágyra, és "olvasott".
Kedd óta minden nap teszünk a belvárosban egy sétát, felmérve a helyzetet, és hogy a víz miképp foglalja el a várost.

Péntektől aztán a Mama is velünk van, aminek szintén Regina örül a legjobban, hiszen még egy személlyel több van a környezetében, akit az ujja köré tud csavarni, és aki lesi minden kívánságát.
Kihasználva az alkalmat szombaton Apával elmentünk egyet szaunázni, őszig talán utoljára, hiszen már nem nagyon van idénye, de azt hiszem Regina nagyon is élvezte a szülő-nélküliséget, mert a Mamával busszal meglátogatták a Dédit, majd délután játszótereztek, így nagyon mozgalmas napja volt.

Hétfőn aztán már olyannak ítéltük a helyzetet, hogy Édesanyámat hazaengedtük. Bár már egyáltalán nem volt olyan nagy a felfordulás, mint pénteken, hiszen a kamionok eltűntek, a gátakon nem láttunk katonákat, ami arra emlékeztetett, hogy itt pár napja még hajszálon múlott minden, az a szinte kihalt Győrújfalu, és a millió rendőr volt, hiszen a kitelepített faluban minden utcára jutott egy rendőr.


 Általánosságok:


Ügyeskedés - fejlődés:
Nagyon szépen eszik egyedül kanállal és villával egyaránt. Azt hiszem, még nem döntötte el teljesen, hogy jobb vagy bal kezes lesz, mert mindkettőt egyformán ügyesen használja. Bár az előkét eddig sem viselte el, ha jó napja van, és odafigyel, már egyáltalán nem lenne rá szükség.

Többször sikerült belepisilni a WC-be is, bár rendszert még nem csinált belőle, sőt mostanában megint nem igazán tetszik neki a lakás legkisebb helyiségében ücsörögni, de kitartóan próbálkozunk.

Nagyon ügyesen elmutogatja magán, Apán, Mamán, Anyán, sőt az újságban a babán is, hogy hol az orra, füle, szeme, szája, nyelve, pocija, lába, keze.

Legújabb felfedezése, hogy a fejrázás "nem"-et jelent, így ha valamit kérdezek tőle, és nem akarja, akkor csak rázza a fejért. A vicces az, amikor a kérdés ellenkezőjére is a fejét rázza, és vigyorog hozzá, hogy "Na Anya, most találd ki, mit is akarok valójában".

A kis könyvében benne van valami hasonló feltétel, hogy segít az öltözésnél. Nos, Regina nem csak segít, de fel is öltözik. Na jó, ezt még nem úgy kell elképzelni, hogy odamegy a szekrényhez, és az időjárásnak megfelelően kiveszi a ruhát, majd felveszi őket, de a nadrágot, felsőt, kabátot, sapkát nagyon ügyesen fel tudja venni egyedül.
Sőt, Pici Lányom továbbfejlesztette a dolgot, hiszen az öltözés mellett nagyon ügyesen vetkőzik is. Ezt leginkább a kiságyában, unalmában adja elő, így előfordult, hogy mikor este bementem hozzá, nemcsak a babák voltak ruha nélkül, de ő is egy szál pelusban aludt el. Szerencsére olyan mélyen aludt, hogy aztán fel tudtam öltöztetni anélkül, hogy ő felébredt volna.

A csúcs azonban mégis az volt, mikor egyik reggel nagyon sokáig feltűnően nagy volt a csend, így bementem hozzá, ő pedig teljesen meztelenül állt a kiságyban és vigyorgott. Ami meglepett, hogy még csak be sem pisilt.

Jelek, amiket használ: (mert egyre többet gyakoroljuk)
- bagoly
- bicikli
- busz
- süti
- eper

Mostanában a jelbeszéd háttérbe szorult. Használja a megtanult jeleket, ha éppen szüksége van rá, és valamit ki akar fejezni, de azt hiszem, ilyen téren az agyacskájára kiírta a MEGTELT táblát, és már nem köti le új jel tanulása. A szavak, hangok utánzása már sokkal érdekesebbnek tűnik. Azért én nem adom fel, és ha már új jeleket nem is tanul, de legalább a meglévőket szinten szeretném tartani.

Szókincs: 
- pipi
- tessék (hiába, nagyon jó nevel Pici Lányom van)
- ejje, azaz erre
- alma
- Dzsáj-dzsáj, azaz Jar-Jar a kutyus
- jó

Szépen lassan, de a jelek helyét átveszik a szavak. Nagyon aranyos, ahogy próbálgatja a hangokat, szavakat. Aztán végre sikerül kimondania egy szót, és akkor naphosszat hajtogatja.



Orvososdi:
Ebben a hónapban szerencsére messzire elkerültük  az orvosi rendelőt.


Divatolós:
Divatból nem volt hiány, hiszen a hidegtől a melegig mindenfajta időjárás volt a hónapban, sőt Attila unokatesó keresztelője a csini ruhára is alkalmat adott.

Az anyaságról:
Hogy anyaként milyen volt ez a hónap? Természetesen csodás, mint mindegyik másik.

Persze mikor hajnalig fenn volt, akkor már a sírás kerülgetett, hogy vajon mi baja lehet, hogy nem alszik, és fajon miért nem tud elaludni, mikor már annyira fáradt. Legszívesebben odaadtam volna valakinek, hogy szerelje meg, ami elromlott az én jól alvó Pici Lányomon. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon kell-e nekem még egy gyerek, ha ezzel az eggyel sem bírok, és mit kezdenék két nem alvó gyerkőccel. De szerencsére Reginára sem ez a jellemző, és minden gyerek különböző, úgyhogy remélhetőleg Mono sem egykeként nő majd fel.
Az, hogy Pici Lányom szinte végignevette a hónapot, csak még inkább öröm egy anyának. Miután Apával is "tisztázták", hogy kinek hol a helye a családban, ritkábbak lettek a hisztik, így én sem idegeskedek annyit, ezt érzi Regina is, így mondhatnánk boldog család vagyunk.

Imádom, mikor esténként én megfürdetem, majd Apa ölében megissza a tejecskéjét, míg közösen megnézegetik a könyveket, és mesélnek belőle. Én ezalatt nyugodtan wellnesselhetek a fürdőkádban. Mikor pedig végeztek a mesével, Pici Lányom nyitja a fürdő ajtót, megsimogatja az arcom, ad egy puszit, majd Apa lefekteti, este 9-ig elbeszélget a kiságyban, majd szépen elalszik, egészen reggel fél 8-8-ig.

Azt hiszem, nincs is annál jobb dolog, mikor az ember gyermeke egészséges, szépen fejlődik, jól eszik, jól alszik, és nagyon-nagyon boldog.