Bár Regina a kiütések és az azzal járó fájdalom miatt nem épp a legjobb formáját hozta az elmúlt napokban, lesz ami lesz alapon útnak indultunk a nagyszülőkhöz, mondván régi építésű családi ház, kert, medence, csak jobb lehet, mint egész nap a négy fal között pihegni.
Mono az odafele úton aludt egy keveset, így a délutáni alvás érdeklődés hiányában elmaradt, de a medencében való lubickolás, Liza kutya és a Papa meg a Mama mellett nem is nagyon volt ideje rá, hogy eszébe jusson, hogy fáradt.
Mivel a medencében a babáknak kitalált beülős úszógumi nem igazán jött be neki, anélkül viszont annyira kalimpált a kézben, hogy nem lehetett megtartani, Apával útnak indultunk, hogy megnézzük, Mono méretben lehet-e karúszót kapni. A Decatlonban találtunk is, 11-30 kg-ig, amit én kicsit nagy intervallumnak tartok, de gondoltam, ha majdnem engem is fenn tartana a vízen az alig 40 kg-ommal, akkor Reginának sem lesz semmi baja a 11,5 kg-jával.
Szinte az egész napot vízben töltötte, így aztán hazaérve rögtön ki is próbáltuk. Először bizalmatlanul fogadta, és nem igazán értette, hogy csak a fejét tartsa a víz felett, csukja be a kicsi száját, és nem lesz semmi baj, ezért a fél medencét sikerült kiinnia, aminek az lett a következménye, hogy az ebéd vissza is köszönt, de ez Pici Lányom kedvéből és lelkesedéséből nem vetett vissza.
Este a fürdőkádban aztán még azok után is hosszasan játszott, hogy szinte ki sem jött a medencéből egész nap. Természetesen az alvással semmi probléma nem volt, és csak reggel ébredt fel, aminek az elmúlt napok zűrös éjszakái után nagyon tudtam örülni.
Szombat délelőtt Apának programja volt, így mi a Mamával és a Papával bevásárolni indultunk. Jó nagyszülőkhöz híven, akik örülnek, hogy az unokájuk náluk tölti a hétvégét, a fél áruházat a bevásárló kocsiba pakolták volna, én meg próbáltam a minimálisra redukálni a játékok, édességek, kekszek, gyümölcsök számát, mondván 2 nap alatt képtelen ennyit enni egy gyerek, és még bőven lesz idejük megvenni mindent neki, főleg, mikor már ki is követeli magának. Azért egy túrórudit, pudingot, dinnyét, almát, és egy ronda világító zöld pókot így is engedélyeztem.
Az idő már nem volt olyan jó az éjszakai és a délelőtti eső miatt, így a fürdés kimaradt, de Regina már úgyis olyan fáradt volt, hogy húzott a kiságyhoz, és mutatta, hogy ő aludni akar.
Nem tiltakoztam, hiszen már dél volt, jelzett a kis belső órája, hogy hiába nincs ebéd, neki aludnia kell. Lefektettem, mondtam neki, hogy ott maradok vele, ő pedig némi játék és dumálás után el is aludt, aminek azért is örültem, mert eddig szenvedés volt a nagyszülőknél alvás délután.
Gondolom az előző nap izgalmait is kipihente, hiszen majd 3 órát aludt.
Délutánra aztán megjavult az idő, jöhetett ismét a pancsolás, és újabb próba a karúszóval. Most már nagyon ügyesen használta, a medencében is maradt víz, és nagyon élvezte, hogy egyedül tud lubickolni.
Úgy terveztük, hogy vasárnap ebéd után indulunk haza, hogy az alváson a kocsiban essünk túl. Délelőtt még tudtunk egy kicsit fürödni, és Regina már annyira bátor volt a karúszóval, hogy a lépcsőről egyedül ugrált a medencébe.
Mivel az ebéd kicsit megcsúszott, Regina ismét mutatta, hogy ő bizony álmos, így ismét ebéd előtt/helyett aludt egy nagyot, majd uzsonna helyett ebédelt és csak utána indultunk haza. Sajnos pont emiatt a hazaút egy kicsit nehézkes volt, hiszen nem igazán bírta kivárni, míg kiszállhat a gyerekülésből, és akármivel próbáltam lekötni a figyelmét, nem igazán jártam sikerrel.
Itthon aztán gyors vacsora, fürdés, és már ment is aludni, mert azért a saját ágyában mindenki jobban és nyugodtabban tud aludni, főleg ha egy ilyen eseménydús hétvégét kell kipihennie.
És ami miatt még külön jó volt a hétvége, hogy a klóros víznek köszönhetően a kiütések is szépen gyógyultak, és vasárnapra már csak a csúnya hólyagok helyén apró sebek maradtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése