Nem, nem és nem

Hát elérkezett ez a kor is, amit a szakirodalom rémes kétévesnek nevez. Bár még bő másfél hónap van Regina második születésnapjáig, az öntudata egyre jobban kezd ébredezni, és próbálja érvényre juttatni az akaratát.
Szerencsére a nagy tömeg előtt elkövetett hisztérikus roham még elkerült bennünket, így a nyilvános megaláztatás is, mikor sok szúrós tekintet mered rám, mikor próbálom a gyerekemet ész érvekkel, aztán fizikai fölényemet bevetve meggyőzni, hogy a hiszti nem vezet sehova.
A hiszti tipikus formája, amikor földhöz vágja magát, és torka szakadtából üvölt, szerencsére itthon sem gyakran fordul elő.

De hogy hogy tanulta meg, és hogy tudja egy nap ennyiszer használni a NEM szót, az számomra rejtély.
Értem én, hogy az akaratát akarja érvényre juttatni, és az nem mindig egyezik az én elképzeléseimmel, és ennek a legjobb formája, ha ellenkezik, de mikor saját magának mond ellent, azon nagyon jól szoktam szórakozni.
Ma például úgy kezdődött a nap, hogy vidáman ébredt, ami nem is csoda, hiszen majdnem 12 órát aludt egyhuzamban, épp magyarázott a babának a kiságyban, mikor bementem hozzá, és anélkül, hogy én megszólaltam volna és bármit mondtam volna neki, azzal kezdte a napot, hogy NEM. Hogy mire mondta azt szerintem se én, se ő nem tudja.
Nem értem továbbá, hogy újabban mi baj van az öltözéssel, amikor eddig kifejezetten élvezte, hogy a szebbnél szebb ruhákban illeghet-billeghet a tükör előtt, és az utóbbi időben a papucs is a NEM szeretem dolgok közé tartozik.
Szinte már kötőszóként használja, vagy úgy, mint a felnőttek az IZÉt.

A mai napi másik kedvencem:
- Anya, pisi lesz. - majd szalad a bili elé, ahol megtorpan, és közli: - NEM.

Szóval mást nem tehetek, mint próbálom átvészelni ezt az időszakot, amíg formálódik a kis személyisége, és el tudja dönteni, mit is akar valójában.

Nyárias ősz a Győri Állatkertben

Mivel az előrejelzések október 23-ra meleget mondtak, így úgy gondoltuk Édesanyámmal, hogy valami szabadtéri programot találunk ki. Az állatkert jutott rögtön eszünkbe, és bár tavasszal egyszer már voltunk, Regina azóta rengeteget fejlődött, így biztos jobban és más szemmel érdeklődik majd az állatok iránt.
Sajnos a lelkesedésünket beárnyékolta, hogy Regina lebetegedett és elég zaklatott éjszakánk volt. Konkrétan végig köhögte az egészet, miközben félálomban azt hajtogatta, "Anya segíts".
(Zárójelben megjegyzem, hogy elgondolkodtam, hogy melyik a szívszaggatóbb, mikor picinek csak sírt, és csak sejtettem, hogy mi baja, vagy most, amikor a nyöszörgés mellé már szavakkal is kifejezi, mi a baj. Én pedig akkor is, és most is csak tehetetlenül próbáltam nyugtatni és simogatni.)
Szóval a szinte semmit nem alvós éjszaka után (és ez főleg rám értendő), Édesanyámmal beletuszkoltuk Reginába a gyógyszereket, a vitaminokat, majd felöltöztettük, és ahogy azt kell, a bejárati ajtó nyitásának pillanatában Pici Lányom gyomrocskája vissza is küldte a reggelivel együtt. Átöltöztettük, rendet raktunk, és újra nekifutottunk az indulásnak.
(Ismét zárójeles rész. Nagyon tudtam értékelni, hogy ez a kis jelenet még a lakás folyosóján, és nem a kocsiban zajlott le. És ami még ebben a helyzetben is vicces volt, hogy Regina nem azon esett kétségbe, hogy fáj a gyomra, hogy kijött belőle minden, hanem hogy a babakocsija is olyan lett. Így aztán addig nem is lehetett átöltöztetni, míg nem segített a Mamának letakarítani a babakocsit.)

Szóval elindultunk, és ahogy számítani lehetett, nem mi voltunk az egyetlenek, akik ezt a programot találták ki a mai napra. Szerencsére még időben érkeztünk, így kényelmesen találtunk parkolóhelyet, majd röpke negyed órás sorban állás után már be is jutottunk. A biztonság kedvéért vittünk babakocsit, de abban a pillanatban, hogy Regina meghallotta a majmok civakodását, már nem nagyon lehetett benn tartani.
Jó volt látni, hogy ahogy haladtunk kifutóról kifutóra, és mind több állatot látott, a kedve is egyre jobb lett.

A majmok nagy sikert arattak, de a zsiráfhoz is kétszer vissza kellett menni, az őzikéktől pedig szó szerint úgy kellett elvonszolni.

Bár az állatkert marketingje finoman szólva is csapnivaló, mintha nem is számítottak volna rá, hogy ma ennyi ember lesz, azért annyi érzékük csak volt, hogy egy pónit odaállítottak egy életunt lánnyal, és lehetett rajta 3 kört menni. Mivel Regina már messziről kiszúrta a pacit, így nem volt kérdés, hogy ha szeretne, felülhet rá. (Beteg gyereknek az ember amúgy is mindent megenged) Reginának olyannyira tetszett, hogy egyedül ült a nyeregbe, nem kellettünk melléje, hogy fogjuk, és végig vigyorogta a három kört. Utána pedig megsimogatta a lovacska orrát.

A másik nagy szenzáció az állatsimogató volt, ahol kecskéket lehetett simogatni. A Mamával ment be oda, és egyáltalán nem félt az állatoktól, majd pedig nagyon tetszett neki, amikor észrevette, hogy én a karám fölül fotózom, és mindenképpen fel akart jönni hozzám, de a simogatóból sem akart kimenni. Így aztán Mama felvette, és csak mindenféle ígérgetések árán volt hajlandó továbbjönni.

Összességében 2 órát töltöttünk az állatkertben, és már jócskán benne voltunk az alvásidőben, amikor elindultunk hazafelé, de szerintem Pici Lányom annyira élvezte az állatokat, hogy csak egy pici ásítást mert elnyomni, nehogy haza kelljen indulni.
A babakocsira sem nagyon volt szükség, mert inkább saját lábán tette meg az utat egyik állattól a másikig, de néha azért sikerült meggyőzni, hogy ha beleül, akkor gyorsabban odaérünk.
Hazajövet előtt a csomagtartóban még egy gyors pelenka csere, amiben mostanában nagy rutinunk van, és szerencsére az időjárás is kedvez nekünk, aztán Mamát elfuvaroztuk a buszmegállóba, mi pedig hazafelé vettük az irányt.
Mikor hazaértünk, Regina már nagyon takarékon volt, így nem volt gond az alvással sem.
Úgy gondolom, jól döntöttünk, hogy a betegség ellenére elmentünk, mert azon kívül, hogy a kedve biztos jobb lett, a jó levegő és a napfény is jót tett a megfázásnak. És nem utolsó sorban sok szép élménnyel gazdagodott. Ahogy Apa szokta mondani, "volt input rendesen".

Mono-száj 9.rész

Ma délután éppen kiéltem mazoista hajlamaimat abban, hogy legyantáztam a lábaimat. Persze Regina nagy figyelemmel és hozzáértéssel követte nyomon az eseményeket, és segített is. Majd némi gondolkodás után teljesen komolyan összegezte a látottakat:
"- Anya matricázza a lábát."

22. hónap

Pici Lányom rendmániás lett. Aminek egyrészről nagyon örülök, hiszen miután befejezte a játékot, összeszedi, és csak azután kezd neki egy másikkal játszani. Ha véletlenül a nappaliban felejtek egy poharat, azt viszi a mosogatóba. A ruhácskáit kiviszi a szennyesbe, és a papucsának is meg van a pontos helye, ahova alvás előtt tenni kell.
Másrészről viszont, ha valami nem egészen pontosan ott van, ahol annak lennie kell, akkor addig bizony nem mozdulunk, míg milliméter pontosan a helyére nem kerül.

Regina gyakorlatilag itthon szobatiszta. Reggel ébredés után lekerül a pelus, így már a reggeli nagy pisi is a bilibe megy. Aztán mikor itthon vagyunk, csak az alváshoz jár a pelus, máskor szól, ha pisi lesz, ül a bilire, kapja az iPad-ot a kezébe, és némi mesenézés következtében elvégzi a dolgát.  Reggel az első dolga, hogy megy a fiókhoz, és fel akarja húzni az aznapra kiválasztott bugyiját. Sajnos a kaki valamiért nem megy a bilibe, így általában akkor végzi el a nagy dolgát, mikor valahol házon kívül vagyunk, és pelus van rajta.

Mivel itthon már nagyon ügyesen elvan pelus nélkül, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes megkockáztatni egy kisebb sétát is. Természetesen indulás előtt biliztünk, így nagyobb esélyt adva annak, hogy baleset nélkül megússzuk a kiruccanást. Először csak a háztömb sarkán lévő pékségbe mentünk, de másnap már a közelben lévő boltot vettük célba, és ismét a pékséget, így bő fél órát sétáltunk.

Egyre több szerepjátékot játszik. A legújabb, hogy a babáját a kis székébe ülteti, ő leül a dümm-dümm macira az asztalkája túloldalára. Fogja a Spar Magyarország albumot, és ahogy forgatja, meséli a babának, hogy éppen mit lát, majd a térképen megmutatja, hogy hol lakik a Papa, és hol lakik Ninna. Ha esetleg valamilyen harapnivaló is van a közelben, akkor a baba is kap belőle. A babát leülteti játszani, és odaadja neki a pacikat, hogy játszon ő is velük, és még gyöngyöt fűznie is kell a babának. Sőt, a babának még sarokba is kell állnia, ha valami rosszat csinált.

Most egyébként is nagyon babás lett. Babával alszik, és a babát mindenhova magával kell vinni. Érdekes, hogy minden tevékenységre másik babát használ. Mással alszik, másnak mesél, mást öltöztet.

Aminek nagyon örülök, hogy  a korszakra jellemző hisztit még mindig kordában tudjuk tartani, csak nagyon ritkán jön rá az 5 perc. A hónapban talán kétszer hisztizett, akkor is olyan dolgon, hogy nem is értettem igazán.
"- Anya, pisi lesz.
- Jó, akkor ülj rá a bilire.
- Nem.
- Jó, akkor vegyünk pelust.
- Nem."

És eközben feküdt a földön, torka szakadtából üvöltött, és hatalmas könnycseppek csurogtak az arcán. Természetesen pisi aztán se bilibe, se pelusba, se sehova nem is lett.

A szókincse napról napra bővül, most már bővített mondatokban beszél, a mondókákat, énekeket szinte egész nap ismételgeti. Ebben sokat segít a heti egyszeri zenebölcsi, amire mindig nagyon készül, már a Kölyökvár pakolójában alig lehet vele bírni, mert nem győzi kivárni, míg kiveszem az ülésből és becsukom az autót, már futna is az ajtó felé. Majd pedig a terem előtt toporog, alig várva, hogy bejuthasson, és választhasson magának egy virágos szőnyeget, és kezdődjön a foglalkozás.

A Dédimama, mint bébiszitter

Egy luxus van, amit megengedek magamnak, az pedig a műköröm. A héten keddre volt időpontom, de mivel Édesanyám az öcsémékhez ment, ezért át kellett rakatnom az időpontot csütörtökre, és mint hamar kiderült, az sem megoldott Édesanyámmal. Így a Nagymamámat hívtam segítségül, hogy 2 órán keresztül legyen Reginával, míg én szépítkezem.
Természetesen a Nagyim örömmel vállalta a bébiszitter szerepét, és már a hét elején készült, hogy mit fognak játszani, és mit fog főzni a Dédunokájának.
Mikor délelőtt 9 körül odaértünk, a Dédi már a régi kockáinkkal teli zsákkal várt bennünket, aminek az építésébe Regina egyből belemerült, és csak annyit mondott:
"- Anya elmegy."
És mivel anya úgy látta, hogy igazán már keresnivalója nincs is a Dédi és az unoka közti játékban, hát el is ment.
Dél körül értem vissza, amikor szintén a kockák között találtam őket, mintha csak két percet lettem volna távol.

Regina közölte:
"- Anya megjött." - odafutott hozzám, adott egy puszit, átölelt, majd folytatta a játékot.

Ahogy a Dédi elmesélte, mozgalmas volt a délelőtt, mert összeszedték a diót, hoztak be fát a cserépkályhába, megetették a tyúkokat, összeszedték a tojásokat, majd meg is sütötték őket és meg is ették.
Aztán a Dédi egyszer csak bevallotta, hogy van egy kis bűne. Nem tudtam elképzelni, hogy mire gondolhat, de aztán elmondta, hogy a Regina mondta, hogy pisi lesz. Ő levetkőztette, és pisiltek is a nagy WC-be. Igen ám, de az én drága 80 éves Nagyim közelről még nem látott ilyen modern pelenkát, így levenni még levette, de vissza már nem nagyon tudta rakni, az állítólag most nagyon segítőkész unokára. Mikor levetkőztettem Reginát, hogy megnézzem a művet, akkor láttam, hogy a Dédi fordítva adta vissza azt a pelust, így az eleje volt hátul. De a lényeg, hogy rajta maradt, és nem történt baleset.

Lényeg a lényeg, a délelőtt nagyon jól sikerült, Dédi is, unoka is nagyon jól érezte magát, és a Nagyim úgy búcsúzott tőlünk, hogy bármikor vihetem hozzá a Reginát, mert nagyon élvezte a bébiszitterkedést.

Napi cukiság

Úgy alakult, hogy az elmúlt két napot Édesanyámnál töltöttük. Mivel azonban az én szobámban elég hideg van, az ágyak felosztása úgy történt, hogy Regina aludt a gyerekszobában, ami amúgy is a legmelegebb szoba, én pedig társbérletet kaptam Édesanyám ágyában.
Mivel összeszedtem valami nyavalyát, napok óta nem aludtam, és ezt Jar-Jar megérezve, el sem mozdult mellőlem, így minden egyes mozdulatomnál a kiskutya költözött a hasamtól a lábamhoz, majd fordítva, vagy bebújt a takaró alá, vagy épp kijött. És természetesen én minden helyváltoztatásnál felébredtem.
Hogy fokozzuk az élvezeteket, éjjel 2-kor Regina felsírt, valószínűleg rosszat álmodott, így ő is közöttünk kötött ki.
Igen ám, de Regina és Zsófi babám annyira összebarátkoztak, hogy bizony nem lehetett visszaaludni baba nélkül, így még eggyel bővül a hálótársaink köre.
Nagy nehezen aztán Regina visszaaludt, de nagyon nyugtalanul aludt, így hol rajtam, hol a Mamán voltak a testrészei, és leginkább keresztben aludt kettőnk között.
Bár nagyon bíztam benne, sajnos reggel is korán felpattantak a szemei. Mama a szokásos reggeli rutinnal kiengedte Jar-Jar-t pisilni az udvarra, majd kiment a pajtába rakni a tűzre.
Én persze félálomban azt hittem, hogy a konyhában van, így nem is csináltam belőle ügyet, hogy Regina lemászott az ágyról, és ment a Mama után.
Egyszer csak egy halk, vékonyka hangot hallottam:

"- Mama, fázom, Mama, Mama, fázom."

Pattantam is ki az ágyból, és Pici Lányom keresésére indultam, aki az udvaron állt a hajnali csípős hidegben, úgy ahogy volt pizsiben, kezében szorongatva Zsófi babát, és kétségbe esetten hívta a Mamát.

Természetesen gyorsan felkaptam, és szaladtam be vele a házba, bebugyolálni a meleg takaró alá.
De meg tudtam volna zabálni, ahogy ott állt, és hívta a Mamát, miközben a babát magához szorította.