Napi cukiság

Úgy alakult, hogy az elmúlt két napot Édesanyámnál töltöttük. Mivel azonban az én szobámban elég hideg van, az ágyak felosztása úgy történt, hogy Regina aludt a gyerekszobában, ami amúgy is a legmelegebb szoba, én pedig társbérletet kaptam Édesanyám ágyában.
Mivel összeszedtem valami nyavalyát, napok óta nem aludtam, és ezt Jar-Jar megérezve, el sem mozdult mellőlem, így minden egyes mozdulatomnál a kiskutya költözött a hasamtól a lábamhoz, majd fordítva, vagy bebújt a takaró alá, vagy épp kijött. És természetesen én minden helyváltoztatásnál felébredtem.
Hogy fokozzuk az élvezeteket, éjjel 2-kor Regina felsírt, valószínűleg rosszat álmodott, így ő is közöttünk kötött ki.
Igen ám, de Regina és Zsófi babám annyira összebarátkoztak, hogy bizony nem lehetett visszaaludni baba nélkül, így még eggyel bővül a hálótársaink köre.
Nagy nehezen aztán Regina visszaaludt, de nagyon nyugtalanul aludt, így hol rajtam, hol a Mamán voltak a testrészei, és leginkább keresztben aludt kettőnk között.
Bár nagyon bíztam benne, sajnos reggel is korán felpattantak a szemei. Mama a szokásos reggeli rutinnal kiengedte Jar-Jar-t pisilni az udvarra, majd kiment a pajtába rakni a tűzre.
Én persze félálomban azt hittem, hogy a konyhában van, így nem is csináltam belőle ügyet, hogy Regina lemászott az ágyról, és ment a Mama után.
Egyszer csak egy halk, vékonyka hangot hallottam:

"- Mama, fázom, Mama, Mama, fázom."

Pattantam is ki az ágyból, és Pici Lányom keresésére indultam, aki az udvaron állt a hajnali csípős hidegben, úgy ahogy volt pizsiben, kezében szorongatva Zsófi babát, és kétségbe esetten hívta a Mamát.

Természetesen gyorsan felkaptam, és szaladtam be vele a házba, bebugyolálni a meleg takaró alá.
De meg tudtam volna zabálni, ahogy ott állt, és hívta a Mamát, miközben a babát magához szorította.