Gyereknap 2014 - Mesesziget

Regina már tavaly is nagyon élvezte a gyereknapon, a Radó szigeten megrendezett programot, de még nagyon sok játékhoz picike volt, így nem sok mindent tudtunk kipróbálni. Idén nagyon vártam, hogy ismét ellátogassunk a programra, de az időjárás kicsit keresztül húzta a számításaimat, hiszen egész éjjel, egészen hajnalig esett.
Azért optimista voltam, és felkerekedtünk, és nem sokkal nyitás után már a szigeten is voltunk. Gyorsan feltérképeztük a terepet, aztán nekiálltunk kipróbálni a játékokat.
Először egy rendőrautót vettünk célba, amibe Regina nem igazán akart beleülni, de aztán egy kedves rendőrnénivel csináltak ujj- vagyis tenyérlenyomatot, igazi nyomozós technikával.

Aztán a kalózhajó következett, amire először nem nagyon akart felmenni, de aztán a kezébe kaparintotta az irányítást, akkor meg nem nagyon akaródzott lejönni.

Ott aztán felfedeztük, hogy egy füzetecskébe pecséteket lehet gyűjteni, így aztán gyorsan be is szereztünk egy ilyet, és innentől nem volt megállás a játékban.

Először egy hordóra ülve kellett áthúznia magát a "túlpartra", aztán egy nagy madár-mérleg kosaraiba kellett diót pakolni, hogy a karjai egyformán álljanak. Majd következett némi célba dobás, némi ügyeskedés, megint egy kis ügyeskedés, és megint egy kis célba dobás. És természetesen a végén sikerült begyűjteni az összes pecsétet.

Végül még kipróbáltunk egy homokkép készítést, ami először csak félénken ment, hiszen Regina amúgy sincs épp jó viszonyban a homokkal, de aztán ráérzett a technikára, és már lelkesen szórta a színes homokokat a képre,  és kiválasztotta, hogy a cica melyik része milyen színű legyen.

Egy kicsit még sétáltunk a szigeten, feltérképeztük, hogy jövőre miket fogunk kipróbálni, majd elindultunk hazafele a majd 2 órás játék után, bár ha Reginán múlott volna, szerintem az egész napot ott tölthettük volna.

Amit felnőtt szemmel láttam, hogy a játékok felhozatala évről-évre szegényesebb, de biztos vagyok benne, hogy Reginának még jó pár évig kielégítik az igényeit, és ahogy egyre több játékot ki tud próbálni, úgy egyre jobban fogja élvezni, és egyre nehezebben fogunk szabadulni.

Mono - száj 20. rész

Ma Regina játszott a szőnyegen, majd hirtelen felállt, és egy picit elvesztette az egyensúlyát, és dülöngélni kezdett. Majd a következővel nyugtázta a helyzetet:
-"Anya, eltévedtek a lábaim."

Matruelle Kismama nap

A facebookon működő Baba-Mama csoportban olvastam róla, majd Édesanyámmal történő gyors egyeztetés után jelentkeztem is rá, gondolván egy nap kikapcsolódás jót fog tenni nekem.

A programok reggel 9-kor kezdődött, a bejáratnál már a kezembe nyomtak két hatalmas táskát, majd a hotel aulájában gyorsan feltérképeztem a kiállítók felhozatalát, túlestem az ajándékként felkínált ingyenes kismama fotózáson, majd beültem az előadásokra "okosodni".
Természetesen az egész nem szólt másról, mint egy egész napos, jól szervezett termékbemutatóról, ahol az előadók mind a saját portékájukat tartották a legjobbnak, közben egy-egy védőnői előadás, ahol szerintem a felvilágosítás helyett inkább elrémítették a leendő első gyermekes anyukákat, hogy mi minden van, ami eddig még eszükbe sem jutott a gyermekükkel kapcsolatban. Ezek után biztos kétségbe estek, és gyorsan beszereztek 1-2 okosító könyvet, hogy megtudják, tankönyvileg hogyan kell etetni, altatni egy babát, mikor kell megfordulnia, másznia, felállnia, és mikor mivel kell etetni.
Az előadások után voltak nyereménysorsolások értékes és kevésbé értékes ajándékokért, amiből én semmit sem nyertem, de ez nem a szervezők hibája, inkább a szerencsémé.

Végeredményben azonban jól éreztem magam, kaja-pia volt, az előadásokon jól szórakoztam, a kapott csomagokból a szórólapokat még ott kiválogattam, és a két nagy táskából, csak egy apró hasznosnak talált csomagocskát hoztam haza, és nem utolsó sorban meg lettem örökítve 18 hetes kismamaként:

Mono 2.0. - Második ultrahang

Április 25-én elérkezett a második ultrahang ideje. Ismerve a magyar egészségügyet, és amilyen jó véleményem az ultrahangot végző személyekről eddig is volt, nem vártam túl sokat az egésztől, és milyen igazam is lett.

Reginával mentem, aki nagyon jól viselkedett. Várakozás közben elolvastunk egy mesét, majd míg engem vizsgáltak, azt hitte, azért fekszem az ágyra, hogy aludjak, így folyamatosan azt mondogatta, hogy "Anya, csukd be a szemedet."

A doki meg csak vizsgált, és hidegen diktálta az adatokat az asszisztensnek. 

Mikor közölte, hogy végzett, azért megkérdeztem, hogy amennyit látott, mindent rendben talált-e a baba szívével, majd mikor rákérdezett, hogy mégis miért kérdeztem (merthogy Reginának lyukas a szíve), még gyorsan ráíratta a papírra, hogy magzati szívultrahang javasolt, és biztos ami biztos, még tollal is aláhúzta. Kétszer!!!

Míg én a zselét törölgettem a hasamról, és vártam a papírokat, azért még mellékesen megkérdezte, hogy:

- "Amúgy akarja tudni a nemét?"

Hát még jó, hogy akarom, de azért jól esett volna, ha meg is mutatja, hogy hol is látta, dehát mint mondtam, túl sok kedvességre alapból nem számítottam.

De ami a lényeg, hogy a pici pocaklakónak kukaca van, így Regina egy kisöcsit kap testvérként.

Bár akármi is lett volna a végeredmény, természetesen örültem volna neki, de a szívem mélyén azért reménykedtem, és éreztem, hogy ez alkalommal kisfiút sikerült Apával összehoznunk.

Mono-száj 19. rész

Sokaknak sokfêle véleménye van arról, hogy kell-e a gyereknek okostelefont, ipadot adni a kezébe, vagy akár, hogy kell-e TV-t néznie. Erről egyszer majd talán írok egy bejegyzést, de ez most nem erről szól.

Lényeg a lényeg, Regina napi rendszerességgel használja az ipadot, hol játékra, elalvás elött pedig mesenézésre. Mivel az ipadom tokja piros, ezért ő csak úgy hívja, piros mese.

Apa új ipadot vett, amihez új tok is jár, így a régit itthon hagyta az ebédlőasztalon. Ma Regina játék közben felfedezte, majd kétségbeesve jött ki utánam a konyhába, és csak ennyit mondott:
- Óóóó, jajj, Apa itthon hagyta a meséjét.

Ezek azok a beszólások, amire csak annyit tudok mondani, hogy meg tudnám zabálni a lányom.

A nagy áttörés, azaz mérföldkő a szobatisztaságban

Idestova lassan egy éve gyakoroljuk a szobatisztaság dolgot, mert hát ott a nagy nyomás, hogy én már 1 éves koromban bilibe végeztem a dolgom. Persze erre mondják, hogy nem lehet erőltetni, és én nem is szerettem volna, így a fokozatosságot követtem, meg persze Regina igényeit és fejlődését, de mégsem akartam, hogy a fórumokon olvasott problémával találjam szembe magam, vagyis hogy óvoda előtt azon aggódjak, hogy még pelusra van szükség.

Szóval kb. másfél éves volt Regina, amikor vettünk egy WC szűkítőt, ami nagyon nem jött be neki, majd választott magának egy bilit, és oda néha-néha sikerült a pisi. 2 éves korára itthon már egyáltalán nem használtunk pelust, csak alváshoz, és mikor elmentünk itthonról. Nehezítő körülmény volt, hogy a tél nem a legalkalmasabb időszak a szobatisztaságra szoktatásra, mert nem lehet csak úgy letolni a nadrágot, és pisilni bárhol. Azért a kisebb utakat megkockáztattuk bugyiban, tehát az utca végéig, a pékségbe vagy a boltba már pelus nélkül mentünk.
Aztán egy idő után elmaradt a pelus a délutáni alváshoz, és körülbelül másfél hónapja teljesen elfelejtettük a pelust napközben. Szépen szól, ha pisilnie kell, így itthon a bilibe, WC-be, szűkítővel vagy anélkül is elvégzi a dolgát, máshol pedig simán pisil WC-be, vagy épp a fűbe.
Természetesen történnek balesetek, de ez a másfél hónap alatt 2-szer fordult elő, ami figyelembe véve, hogy minden nap megyünk valahova, szerintem nagyon jó arány.

Túl vagyunk az első pelus nélkül töltött éjszakán is baleset nélkül, de aztán a következő alvást már nem úsztuk meg szárazon, így visszakerült a pelus.

Ami viszont nem akart összejönni, az a kakidolog. Már régóta be volt ígérve a kinder tojás a bilibe kakilásért, volt próbálkozás is, mégis mindig megvárta, míg este felkerül a pelus, és akkor végezte el a dolgát.

Ma viszont a fürdőkádban volt éppen, amikor mondta, hogy kaka lesz, és mikor megkérdeztem, hova akar kakilni, mondta, hogy bilibe. Így aztán hoztam is, ő pedig küzdött, majd nagyon örült, és már mondta is, hogy jár neki a kinder tojás. Természetesen én félretettem minden elvemet az édességevéssel kapcsolatban, és már indultunk is a konyhába a jól megérdemelt jutalomért, amit rövid időn belül el is fogyasztott.
A történethez hozzátartozik, hogy mióta ezt az egyességet kötöttük, még ha előtte is volt, nem ette meg a kinder tojást, tehát így még nagyobb jutalomnak számított, hogy most kaphatott.
Csokimajszolás közben aztán elújságolta Apának és a Mamának, hogy szó szerint milyen nagy dolgot csinált.

Remélem ez az este áttörért jelent ezen a téren is, és akkor már csak az éjszakai szobatisztaságon kell túllenni, és el is felejthetjük a pelus témát.

Húsvét 2014

A karácsony sikere után nagyon lelkesen készültünk a húsvétra is, hiszen sejtettük, hogy Regina most már megérti a lényegét, vagy legalábbis ami őt érinti, vagyis az ajándékot.

A készülődés már csütörtökön elkezdődött, amikor tojást festettünk, teljesen hagyományos módszerrel, viasszal rajzoltunk rá, és hagyma héjjal színeztük, majd nyuszi alakú kalácsot sütöttünk.

Pénteken aztán útnak indultunk Kistarcsára, Judka mamához, Papához, és Tamáshoz. Az út kalandosra sikeredett, mert az autópályán több baleset is volt, amit ki kellett kerülnünk.

Úgy terveztük, hogy odafele a Decathlonban megveszük Regina húsvéti ajándékát, ahol kicsit elbizonytalanodtunk, hiszen Drága Pici Kislányunk rá sem ült a kinézett biciklire, és a bukósisakot sem akarta a fejére tenni. Mivel azonban más ötletünk hirtelen nem volt, bíztunk benne, hogy azért majd megbarátkozik vele.

Odaérve aztán Apa össze is szerelte a biciklit, és mondtuk Reginának, hogy a nyuszi hozta, de azt hiszem, a mi lányunkat nem lehet csak úgy átverni, mert közölte, hogy "Apa vette, nem a nyuszi hozta".

Azért egy kis próbára itt már ráült a biciklire, de még nagyon barátkozós stádiumban voltak.

Másnap a Városligetbe mentünk, ahol Bárány-fesztivál volt, bár felnőtt szemmel nem volt egy nagy élmény, de Regina lovagolhatott, simogathatott kecskét, bárányt, nyuszit, evett kürtös kalácsot, úgyhogy ő nagyon élvezte.

Hazaérve aztán gyorsan megtartottuk a húsvétot, mivel az időjárás elég bizonytalan volt, és féltünk, hogy elmossa az ajándékkeresést az eső.
Míg Reginát átöltöztettem, Apa eldugta a kertben az ajándékokat, majd Regina megkapta a kis húsvéti vödröcskéjét, és indulhatott az ajándékkeresés. Nagyon élvezte, hogy a fűben itt-ott egy-egy ajándék lapult, és Apa is élvezte, ahogy a kis vödörből kilopkodta a már összegyűjtött apróságokat, amiket aztán újra eldugtunk, és Regina ugyanolyan lelkesedéssel kereste meg újra őket, és nem is tünt fel neki, hogy az a csokinyuszi már háromszor bújik el a fűben, és ő ugyanannyiszor teszi bele a kis vödrébe.

Vasárnap reggel aztán hazaindultunk, hétfőn pedig Győrzámolyon a Mamánál volt húsvétozás.
A Mama és a Dédi nagyon rutinosan és ügyesen már szóltak a nyuszinak, és mire odaértünk, már el is potyogtatta az ajándékait. Így aztán nem is vesztegettük az időt, ismét előkerült a kisvödör, és indulhatott is a keresés.
Mivel a terület jóval nagyobb volt, amit át kellett nézni, Regina már a fel-alá futkosásban elfáradt, így az ajándékok sem kötöttek ki újra a fűben, de így is annyi volt, hogy az ajándék hordozásban Apának segítenie kellett, és mire Regina mindent összegyűjtött, már nem csak a kisvödör, de Apa keze is rogyásig tele volt.

Reginának ez volt a 3. húsvétja, de ez volt az első, amikor végre az idő is nekünk kedvezett, és Regina is akkora lett, hogy teljes mértékben tudja élvezni. Remélem jövőre még inkább lelkes lesz, ami az előkészületeket illeti, hiszen ahogy a kézügyessége fejlődik, talán a tojásfestés, kalácskészítés részében is aktívabban ki tudja venni a részét.
Mindenesetre azt hiszem, ez a húsvét élmény volt gyereknek, felnőttnek egyaránt, hiszen egy szülőnek nincs is annál jobb, mikor látja örülni a gyerekét.

Mono - száj 18. rész

Szokásos esti rituálés, fürdés, fogmosás.
Mivel egy időben Regina nem igazán akarta kinyitni a fogmosáshoz, jött a szokásos mese, hogy éjszaka jönnek a gonosz manócskák, és a pici kalapácsokkal szétverik a fogacskákat. Természetesen ettől fogva már szép nagyra nyitotta a száját, és hagyta, hogy minden fogacskát megtisztítsunk, majd utána kiöblítette, ami szintén buli, hiszen önmagával versenyez, hogy minél messzebbre tudja köpni a vizet.

Egy este, már az öltözésnél tartunk, amikor egyszer csak Pici Lányom teljes komolysággal megszólal:
- Anya, ha a manócskákat kimossuk a fogaim közül, akkor a vicácskákat is kimossuk???

Hát igen. Ismét egy olyan helyzet, amit nehéz nevetés nélkül kibírni, hiszen az öcsém beceneve Mano, a sógornőmé pedig Vica. Így értelmezéseim szerint, eddig Regina azt hitte, hogy a gondosz manócskák mini kalapáccsal a kezükbe, az tulajdonképpen nem más, mint az öcsém.