Azért optimista voltam, és felkerekedtünk, és nem sokkal nyitás után már a szigeten is voltunk. Gyorsan feltérképeztük a terepet, aztán nekiálltunk kipróbálni a játékokat.
Először egy rendőrautót vettünk célba, amibe Regina nem igazán akart beleülni, de aztán egy kedves rendőrnénivel csináltak ujj- vagyis tenyérlenyomatot, igazi nyomozós technikával.
Aztán a kalózhajó következett, amire először nem nagyon akart felmenni, de aztán a kezébe kaparintotta az irányítást, akkor meg nem nagyon akaródzott lejönni.
Ott aztán felfedeztük, hogy egy füzetecskébe pecséteket lehet gyűjteni, így aztán gyorsan be is szereztünk egy ilyet, és innentől nem volt megállás a játékban.
Először egy hordóra ülve kellett áthúznia magát a "túlpartra", aztán egy nagy madár-mérleg kosaraiba kellett diót pakolni, hogy a karjai egyformán álljanak. Majd következett némi célba dobás, némi ügyeskedés, megint egy kis ügyeskedés, és megint egy kis célba dobás. És természetesen a végén sikerült begyűjteni az összes pecsétet.
Végül még kipróbáltunk egy homokkép készítést, ami először csak félénken ment, hiszen Regina amúgy sincs épp jó viszonyban a homokkal, de aztán ráérzett a technikára, és már lelkesen szórta a színes homokokat a képre, és kiválasztotta, hogy a cica melyik része milyen színű legyen.
Egy kicsit még sétáltunk a szigeten, feltérképeztük, hogy jövőre miket fogunk kipróbálni, majd elindultunk hazafele a majd 2 órás játék után, bár ha Reginán múlott volna, szerintem az egész napot ott tölthettük volna.
Amit felnőtt szemmel láttam, hogy a játékok felhozatala évről-évre szegényesebb, de biztos vagyok benne, hogy Reginának még jó pár évig kielégítik az igényeit, és ahogy egyre több játékot ki tud próbálni, úgy egyre jobban fogja élvezni, és egyre nehezebben fogunk szabadulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése