A nagy áttörés, azaz mérföldkő a szobatisztaságban

Idestova lassan egy éve gyakoroljuk a szobatisztaság dolgot, mert hát ott a nagy nyomás, hogy én már 1 éves koromban bilibe végeztem a dolgom. Persze erre mondják, hogy nem lehet erőltetni, és én nem is szerettem volna, így a fokozatosságot követtem, meg persze Regina igényeit és fejlődését, de mégsem akartam, hogy a fórumokon olvasott problémával találjam szembe magam, vagyis hogy óvoda előtt azon aggódjak, hogy még pelusra van szükség.

Szóval kb. másfél éves volt Regina, amikor vettünk egy WC szűkítőt, ami nagyon nem jött be neki, majd választott magának egy bilit, és oda néha-néha sikerült a pisi. 2 éves korára itthon már egyáltalán nem használtunk pelust, csak alváshoz, és mikor elmentünk itthonról. Nehezítő körülmény volt, hogy a tél nem a legalkalmasabb időszak a szobatisztaságra szoktatásra, mert nem lehet csak úgy letolni a nadrágot, és pisilni bárhol. Azért a kisebb utakat megkockáztattuk bugyiban, tehát az utca végéig, a pékségbe vagy a boltba már pelus nélkül mentünk.
Aztán egy idő után elmaradt a pelus a délutáni alváshoz, és körülbelül másfél hónapja teljesen elfelejtettük a pelust napközben. Szépen szól, ha pisilnie kell, így itthon a bilibe, WC-be, szűkítővel vagy anélkül is elvégzi a dolgát, máshol pedig simán pisil WC-be, vagy épp a fűbe.
Természetesen történnek balesetek, de ez a másfél hónap alatt 2-szer fordult elő, ami figyelembe véve, hogy minden nap megyünk valahova, szerintem nagyon jó arány.

Túl vagyunk az első pelus nélkül töltött éjszakán is baleset nélkül, de aztán a következő alvást már nem úsztuk meg szárazon, így visszakerült a pelus.

Ami viszont nem akart összejönni, az a kakidolog. Már régóta be volt ígérve a kinder tojás a bilibe kakilásért, volt próbálkozás is, mégis mindig megvárta, míg este felkerül a pelus, és akkor végezte el a dolgát.

Ma viszont a fürdőkádban volt éppen, amikor mondta, hogy kaka lesz, és mikor megkérdeztem, hova akar kakilni, mondta, hogy bilibe. Így aztán hoztam is, ő pedig küzdött, majd nagyon örült, és már mondta is, hogy jár neki a kinder tojás. Természetesen én félretettem minden elvemet az édességevéssel kapcsolatban, és már indultunk is a konyhába a jól megérdemelt jutalomért, amit rövid időn belül el is fogyasztott.
A történethez hozzátartozik, hogy mióta ezt az egyességet kötöttük, még ha előtte is volt, nem ette meg a kinder tojást, tehát így még nagyobb jutalomnak számított, hogy most kaphatott.
Csokimajszolás közben aztán elújságolta Apának és a Mamának, hogy szó szerint milyen nagy dolgot csinált.

Remélem ez az este áttörért jelent ezen a téren is, és akkor már csak az éjszakai szobatisztaságon kell túllenni, és el is felejthetjük a pelus témát.