Azt hiszem, lassan eljön az az idő, amikor fel kell készülnöm a furábbnál furább kérdések megválaszolására.
A minap sétáltunk az utcán, és Reginának feltűnt egy fiatal pár, akik ki sem szálltak egymás szájából. Persze megkérdezte, hogy mit csinálnak, én meg mit is mondhatnék egy olyan látványra, ami szinte már zavaró egy kívülálló számára, mert sosem voltam híve ennek a "nyilvános helyen essünk egymásnak" dolognak. Mivel mostanában nagy kedvenc a Csipkerózsika mesefilm, és a herceg ott is megcsókolja a hercegnőt, annyit mondtam, hogy a fiú a lány hercege, és szeretik egymást.
Ma ismét sétaközben összefutottunk egy hasonló párral, erre Regina mosolyogva elkezd mutogatni:
-"Nézd Anya, ott van az ő hercege."
Nekem pedig két gondolat jutott eszembe azonnal:
1. hogy ennyi idősen az ember még tényleg elhiszi, hogy akibe beleszeretett, az a herceg
2. és amit Apa szokott mondani, hogy "majd elmúlik".
De azért Regina még egy darabig éljen abban a hitben, hogy hercegek igen is léteznek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése