Az elmúlt 1 hónapban mondhatni egy perc szabadidőnk sem volt, ami a elég viccesen hangzik annak fényében, hogy pont a szabadidőnkről van szó.
Kezdődött egy ötlettel, hogy menjünk Sárvárra családostól fürödni, amit aztán Regina mandulagyulladása keresztbe húzott, tehát megtanultuk a leckét,
a. szülő tervez, gyerek végez
b. minden tervhez kell egy B terv.
Nekünk volt is egy ilyen, irány Kistarcsa, és a nagyszülők, de azért hogy valami érdekes is legyen a dologban, a hétvégén megnéztük a Holnemvolt Parkot, ami a Vidámpark helyén kialakított szórakoztató park. Bár Regina nem volt 100%-os, így is nagy élmény volt számára. És Apa számára, aki végre felülhetett a hullámvasútra, és a számomra, mert végre kipróbálhattam a nosztalgia körhintát. Bő 2 órát töltöttünk el a parkban, amivel el is ment a délelőtt, és hazafele Reginát már csak nagy küzdelem árán lehetett ébren tartani.
A következő hétvége pünkösd, így az előző hét sikerén felbuzdulva még egy lapáttal tettünk a programszervezésre.
A hőmérséklet nagy fordulatot vett, és még előtte való héten bőven elfért a kabát, most inkább elviselhetetlen volt a hőség.
Mindenképpen vonatozást terveztünk, némi kirándulással egybekötve. Először Tata jött szóba, de az állomástól messze van a tó. Aztán Zirc, de oda másfél óra alatt ér oda a vonat. Így jutottunk oda, hogy a tökéletes úticél Pannonhalma. A 20 km-es utat 25 perc alatt teszi meg a vonat, bár a menetrend nem pont a legideálisabb, mivel 11-kor indul, így az alvásidőig nem sok idő jut, de épp ezért, és mert az Apátság messze van a vasútállomástól, azt találtuk ki, hogy Apa vonatozik Reginával, én meg utánuk megyek autóval, így visszafele már nem vagyunk időhöz kötve.
Ahogy kiránduláshoz illik, Regina a kis hátizsákjába kapott útravalót, és persze a mostani nagy kedvencek, a hercegnők sem maradhattak ki a jóból.
A vonatra való várakozás kicsit hosszúra nyúlt, így az indulás és az utazás idejére már Apa beszámolója alapján nem maradt izgalom, de a hátizsák tartalma elfogyott, és a hercegnők is előkerültek.
Én pedig vártam őket az állomáson. Innen már kocsival mentünk az Apátsághoz, ahol tettünk egy jó nagy sétát, megnéztük a levendula ültetvényt, megkóstoltuk a levendula szörpöt, majd hazafelé útba ejtettük Pért, ahol az egyik kedvenc éttermünkben megebédeltünk. Hazaérve Reginának sem kellett kétszer mondani, hogy menjen az ágyába aludni, jól elfáradt.
Másnap aztán még inkább adtunk az élményeknek, mivel Szlovákiában pünkösd hétfő nem ünnep, így Pozsonyt, és az ottani állatkertet vettük célba. Az idő nem igazán kedvezett nekünk, mert ha lehetett, még melegebb volt, de azért becsülettel végigjártunk az állatkertet, és Reginát is és magamat is hősnek tekintem, amiért a 30 fokban, hegynek fel és le kerestük a hatalmas területen az állatokat, majd megnéztük a dinoparkot. A 2,5 órás sétát Regina olyan szépen végigjárta, és Apának a végén kellett csak egy picit a nyakába vennie, amikor már szerintem nem is a fáradság, inkább az éhség mutatkozott rajta.
Az állatkert után a további sétához már igénybe vettük a babakocsit, ami Reginát döbbentette meg a leginkább, hiszen már több mint egy éve nincs használatban, de azért nagyon élvezte, hogy tologatjuk a kis fenekét, és meg sem fordult a fejében, hogy kiszálljon.
A mostani hétvégére is aktív program jutott, nagy családilag ( Ica mama, Jutka mama és Papa kíséretében) Sárvárra mentünk fürödni. A dolgok kicsit beárnyékolta, hogy Regina belázasodott, de most már nem hagytuk magunkat eltántorítani a célunktól, és ahogy Regina meglátta a medencéket, a csúszdát és a sok játékot, már rajta sem látszott, hogy bármi baja lenne. Sajnos az idő most sem kedvezett nekünk, hiszen a strandoláshoz kicsit hideg volt, de azt hiszem, ennyi víz és pancsolás egyszerre elég is volt, bár lehet, hogy Regina nem értene egyet ezzel a kijelentésemmel.
Mivel a nyár még hosszú, program és program ötlet pedig bőven van, azt hiszem, továbbra sem fogunk unatkozni, és lesz miről beszámolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése