Természetesen ezen a szép helyen nem hagyhattam ki, hogy ne készüljön pár kép, bár Regina nem igazán volt együttműködő modell most, de róla amúgy sem lehet rossz képet csinálni, úgyhogy ő csak pózolt, én meg csak kattintgattam.
Ebéd után aztán úgy gondoltuk Apával, hogy ha már ilyen szép helyen vagyunk, ne a megszokott autópályát válasszuk hazafele, hanem egy kis kerülővel nézzük meg Visegrádot és Esztergomot.
Komppal áthajóztunk a szentendrei szigetre, majd onnan egy kisebb komppal a Duna túlpartjára.
Bár nem tudtam előre, Regina hogy is fog állni a dologhoz, hogy egy szinte tutajon a vízen fogunk úszni, de ahogy általában minden, nagyon tetszett neki, ahogy a hajó átvitte az autót a túlpartra, ahogy hullámzott a víz, fújta a szél a haját, és a kacsák próbáltak versenyezni a komppal.
Átérve a túlpartra, aztán reménykedtünk Apával, hogy Regina a Visegrádig vezető utat végigalussza, de hát szülő tervez, gyerek végez alapon, természetesen a visegrádi vártól kb. 10 percre aludt el, de Apával megbeszéltük, hogy ha már egyszer idáig eljöttünk, mégis csak meg kellene nézni a várat, mert ki tudja, mikor jutunk el legközelebb ide.
Így aztán felébresztettem Reginát, és megkérdeztem tőle, hogy meg szeretné-e nézni, hogy lakik a Csipkerózsika, merthogy most ez a kedvenc mese, amit egy nap 20-szor, és már oda-vissza tud, és még a könyvvel is alszik.... Szóval egy pillanat alatt kipattantak a kis szemei, és bár az alvás mennyisége a nullával volt egyenlő, 40 fok volt, és tűzött a nap, ő szorgosan szedte a kis lábait a meredek lépcsőn, és Apával alig bírtuk követni. Nagyon örültünk, hogy ennyire tetszett neki a vár, a kilátás, és majdnem 1 órát töltöttünk a várban, aminek minden zugát meg kellett néznünk.
Visegrád után aztán Esztergomot vettük célba, és mivel Reginának ennyi élmény is bőven elég lett volna egy napra, a köztes időben sem aludt, hanem csak mesélte, hogy a várban hol lakott a Csipkerózsika, a Herceg, a Gonosz Tündér, és persze ott volt a Herceg lova is.
Hamar odaértünk az esztergomi Bazilikához, ahol megnéztük, hogy lakik a Jézuska, és Regina mondta is, hogy itt csendben kell lenni, majd körbesétáltuk a Bazilikát, majd kerestünk egy cukrászdát.
Regina bement, rábökött egy csokitortára, és közölte, hogy ő azt szeretné. Legnagyobb megdöbbenésünkre meg is ette az egészet, miközben még Apa és az én fagylaltkelyhemből is kapott egyszer-egyszer egy kanállal.
Hazafele aztán már nagyon fáradt volt, de az élmények miatt nem nagyon tudott aludni, így aztán a mesélés és az éneklés közben egyszer csak elhallgatott, és este 6-kor aludt el az autóban. Fél órát hagytuk aludni, és utána az ébredés sajnos nem volt zökkenőmentes, de összességében megérte a kirándulás, mivel még azóta is meséli, hogy mit és hol látott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése