Szobatisztaság, avagy még egy mérföldkő, amit sikeresen teljesítettünk

Már korábban írtam róla, hogy hogyan is állunk a szobatisztasággal, és azóta eltelt néhány hónap, így éppen itt az ideje újra szóba hozni.
Május óta sokáig nem történt változás, aztán június 30-án épp a védőnőnél volt jelenésem, ahol előkerült a téma, és akkor mondtam neki, hogy mióta legutóbb beszéltünk róla, nem jutottunk előre, és még mindig ugyanazzal a problémával küzdünk, hogy a kakilás még mindig csak pelusba működik.
És mintha Regina megértette volna, attól a naptól kezdve úgy döntött, hogy nem szolgáltat több alapot a témával kapcsolatban, és egycsapásra bilibe kezdett kakilni.
Persze először nagy öröm ujjongás, a beígért kinder tojás, aztán napról-napra Reginának is kezdett egyre természetesebb lenni, hogy ez a dolgok rendje.

Szép lassan a bilit is elfelejtettük, és átszokott a WC-re, hogy szűkítővel, hol anélkül, én pedig nagyon örültem, hogy még egy gonddal kevesebb, a bilimosást is kitörölhetjük a napi rutinból.

Június 30-a óta jelenthetem, hogy egyetlen baleset történt, amikor bepisilt a játszóházban, mert a nagy izgalomban elfeledkezett róla. Ezt leszámítva se kaki, se pisi, se éjjel, se nappal nem került oda, ahova nem kellett volna.
És amire nagyon büszke vagyok Pici Lányomra, hogy most már szó nélkül megy WC-re elvégzi a dolgát, és csak akkor szól, mikor meg kell törölni a kis fenekét, még az sem zavarja, hogy a nagy WC-re fel kell mászni, és kapaszkodnia kell, hogy bele ne essen.

Amikor szól, akkor természetesen kényelmesebbé teszem neki a helyzetet, kap egy könyvet, amiből nagyon édesen mesél magának, majd kiabál, hogy végzett. És arra is rájött, hogy ez a tevékenység nem egy olyan dolog, amivel órákat kell tölteni, így még a bilin, iPaddal a kezében addig ücsörgött, amíg aztán el nem zsibbadt a lába, a WC-n tényleg csak annyi időt tölt, amennyit nagyon muszáj.

Mert logikából nincs hiány....

Regina még a 2. születésnapjára kapott egy játékot, ami igazából 3-6 éveseknek való, de mivel annak idején a babajátékokhoz már túl fejlettnek találtam, és a korának megfelelő fejlesztő játékok nem tetszettek, így úgy gondoltam, inkább olyat kapjon, amihez még pici, de majd belenő, mint olyat, amit már akkor csukott szemmel meg tud csinálni.
Így esett a választás a Day andNight logikai játékra.
Eddig is szépen eljátszott vele, hiszen a színek és a formák nagyon érdekesek voltak számára, de a játék valódi lényegét csak velem együtt volt hajlandó játszani, és akkor is hamar másra terelődött a figyelme.

Ma viszont, míg én az ebédet készítettem, néha-néha belestem a szobájába, és láttam, hogy magától elővette a játékot, majd egy kicsit a szokásos módon rakosgatta az alakzatokat.
Egyszer csak ennyit hallok:
- "Ez a feladat." - bekukkantok, és látom, hogy a feladatokat tartalmazó kis könyvecskét tanulmányozza.
Majd sokáig néma csend.

Mikor bementem a szobájába, a következő kép fogadott:

Teljesen egyedül, önállóan kirakta a feladatot, ami a 3. a könyvecskében, tehát nem is a legkönnyebb, és csak 1 nagyobb, és 2 kisebb hiba van benne.
Azt hiszem, büszke lehetek rá, hogy segítség nélkül így megoldotta a feladatot.

Pár szó a Pocaklakóról

Kicsit lelkiismeret furdalásom van, amiért Reginánál a terhességem minden percét megörökítettem, most viszont szinte nem is írok róla semmit.
Persze valahol természetes, hiszen már az események nagy része nem újdonság, de attól függetlenül ugyanúgy átélem őket.
Azért néhány fordulópontról így is jó megemlékezni.
A 18. hetes ultrahang után volt néhány álmatlan éjszakám, mert a babánál agykamra tágulatot találtak. Persze a dokim egyből mondta, hogy ne izguljak, a következő vizsgálatkor már nem lesz ott, és azt én is sejtettem, hogy túl nagy gond nem lehet, hiszen nem hívtak vissza kontrollra, azért az embernek sokminden megfordul a fejében.

18. hét

Annak idején, Reginánál vesemedence tágulatot találtak, és 3 napig sírtam miatta, aztán természetesen mire megszületett, már nyoma sem volt. Visszanézve Regina ultrahang felvételeit, a 18 hetes ultrahangon csak annyit nézte, hogy a koponyája ép, most viszont millió adat és szám szerepelt a papíron. Hát ennyit fejlődött az orvostudomány 2,5 év alatt.
Viszont veséje mégis csak kettő van az embernek, az agyból meg nem hogy csak egyet osztanak fejenként, de mégis csak az egyik legfontosabb szervünk, tehát nem mondhatnám, hogy ez volt a babavárás legjobb korszaka.
Éppen ezért nem is nagyon akartam foglalkozni a babakelengye gyűjtögetésével, és míg Reginánál már a 20. héten pánikban voltam, hogy nincs kész a gyerekszoba, nincs babakocsi, és úgy egyáltalán nincs semmi, addig most egyáltalán nem izgattam magam.

25. hét

Ehelyett próbáltunk minél több programot csinálni hármasban, és kihasználni és emlékezetessé tenni Reginának az utolsó egykeként töltött nyarát. Egyébként sem vagyunk egy otthonülő család, de most szinte minden hétvégére jutott valami kirándulás, így mikor a dokimnak a 28 hetes vizsgálatnál említettem, mennyi helyen jártunk, akkor azért közölte, hogy ha lehetne, most már több hegyet ne másszak meg szülésig.

Nagyon hosszúnak tűnt az a 10 hét, amíg eljött a 4D-s ultrahang ideje, és újra láthattam, és megvizsgálták a babát.
Valahogy előre sejtettem, hogy a kislegény, aki időközben a Junior becenevet kapta, nem igazán lesz együttműködő, hiába ettem előtte édességet, ittam kólát, mikor a vizsgálatra került sor, ő úgy döntött, hogy épp hason van kedve feküdni, arcát teljesen eltakarva, és biztos ami biztos, kezét-lábát maga elé tartva.
Bár 2 órán keresztül küzdöttünk, hogy hátha valahogy megfelelő pozícióba tudjuk csalogatni, hogy a kis arcából is lássunk valamit, nem igazán tetszett neki az ötlet. Mindenesetre a szükséges méréseket meg tudták csinálni, és ahogy azt a dokim előre megjósolta, tényleg nyoma sem volt semmilyen tágulatnak az agyban.

A bizonyíték, hogy fiú :)

Amennyit a pici arcából látni engedett

Innentől kezdve aztán beindult a babakelengye vásárlás, és szép lassan a gyerekszoba is kezd átalakulni, hogy a két kis lakónak is ideális legyen. Persze a legnagyobb problémát számomra a kisruhák optimális elhelyezése jelenti, és főleg, hogy Regina rengeteg ruhája mellett a Juniornak is találjak némi helyet a szekrényben.

A babavárásnak persze vannak kellemes és kevésbé kellemes napjai is, mivel a pocakom jóval nagyobb, mint Reginánál volt, az időjárás nem éppen kismama barát, és mégis csak van egy 2,5 éves örökmozgó gyerek mellettem a nap 24 órájában, akinek le kell vezetni a felesleges energiáit, és közben fel kell készítenem rá, hogy ha meglesz a tesó, akkor bizony ő lesz a nagy, és nem fog rá annyi idő jutni, mint régen, és megbeszéljük, hogy majd miben fog segíteni.

A 32. heti ultrahangnál Juniort már 2300 g-nak mérték, ami első hallásra kicsit ijesztő méret volt ahhoz képest, hogy Reginát a 30. héten 1800 g-nak mérték, de hogy mikor és mekkora súllyal fog megszületni, az úgysem rajtam múlik. Mindenesetre az megnyugtató volt, hogy itt is mindent rendben találtak.

32. hét

Időközben megérkezett a babakocsi, beszereztünk néhány apróságot, ami Reginánál elhasználódott, vagy most rózsaszínről fiús színűre változott, lassan a fiókok is megtelnek kisruhákkal, és kezdem átlátni a káoszt a gyerekszobában.

Mono - száj 24. rész

Szokásos délutáni program, hogy Regina előveszi a gyurmát, és még én egy picit teszek-veszek, ő a TV előtt gyurmázik. Általában a Paprika TV megy, így nem is meglepő, hogy már most nagyon szeret főzőcskézni.
Szóval nézi a TV-t, és közben készíti a gyurma-sütiket.
Egyszer aztán odajön hozzám, és közli:

- "Anya, nekem is lesz olyan az orromban."

Először nem is értettem, miről beszél, sőt megijedtem, hogy feldugott valamit az orrába, de aztán megláttam a TV-ben egy fiatal srácot, akinek piercing volt az orrában.
Na ezek után mondtam is Apának, hogy azt hiszem, idejében el kellene beszélgetni a kisasszonnyal, mert hogy a szép pofiját soha nem csúfítja el ilyen rondaságokkal, azt jó lenne, ha már most kiverné a fejéből.

Mono - száj 23. rész

Gondolom minden kislány életében eljön a hercegnős korszak, amikor a Csipkerózsikán, Hamupipőkén, Hófehérkén kívül nem létezik más. Igaz, nálunk ez kibővül egy modern mesével, az Aranyhajjal, de a nagy kedvenc a Csipkerózsika.

Ma a Mamánál előkerült a vércukormérő, és mivel Regina nem először látta már, sőt az ő vércukrát is rendszeresen megméri a Mama (ami vicces, hogy ő egyáltalán nem fél a pici szúrástól, de engem biztos nem lehetne rávenni, hogy önként odatartsam az ujjam), pontosan tudta, hogyan kell használni.
Éppen ezért, mikor a Mamának a kezében meglátta a dobozkát, csak ennyit kérdezett:

-"Ica mama, te is megszúrod az ujjad, mint a Csipkerózsika?"

Familypark Ausztria - 2014. július 12.

Nem tudunk leállni. Már ami a mozgalmas hétvégéket illeti. A parkról még tavaly láttam képeket egy volt osztálytársamnál, de akkor Regina még kicsike volt hozzá. Idén is felvetettem Apának az ötletet, de le lettem szavazva, majd pár héttel ezelőtt ő fedezte fel, hogy létezik ez a park, és akkor már tetszett magának a saját ötlete.
Így aztán a hétvégén útnak indultunk, hogy feltérképezzük ezt a vidámparkszerűséget. Időben útnak indultunk, és egy gyors reggelit beiktatva, fél 10-kor már a pénztárnál is álltunk.
Regina alig bírta kivárni, míg Apa kitölti a matricát, amire egy telefonszámot kellett írni, ha esetleg a gyerkőc elkóborolna. Felragasztottuk a matricát a pólóra, majd indultunk is, hogy a már jó előre kinézett sárkányos vasútra felüljenek Apával.

Majd következett a körhinta, ami már igazi felnőttes volt, és én próbáltam lebeszélni Apát, hogy ehhez Regina még pici, és mi van, ha nem tetszik neki, de ahogy az általában lenni szokott, én jobban aggódok, mint ahogy azt kellene, mert Regina fülig érő szájjal repült körbe-körbe a hőlégballonban, majd vigyorogva szállt le róla.

Aztán következett a mesebirodalom, ahol a kedvenc meséket (Aranyhaj, Csipkerózsika, Hófehérke) is megtaláltuk. A szellemkastélyban egy picit félt, de Apa gyorsan ölbe kapta, és úgy már biztonságos volt a helyzet.

Majd szépen sorban végigpróbáltuk az összes játékot. A kevésbé veszélyesekre én ültem fel Reginával, a kalandosabbakra Apa.

Természetesen még így is voltak játékok, amiket a kora vagy a magassága miatt nem próbálhatott ki, vagy mi találtuk éppen túl vizesnek az adott játékot, de így is mozgalmas 2,5 órát töltöttünk a parkban, és ha Reginán múlt volna, még egyszer végigmegyünk az összes játékon.

Hogy nagyon jól érezte magát, és kellőképpen elfáradt, nagyon jól mutatja, hogy a kocsiba ülve pillanatokon belül elaludt. Apával pedig nyugtáztuk, hogy megint csak jól választottunk programot, és bár a belépő nem éppen 2 fillérbe kerül (hanem 20 EUR-ba), de nagyon megéri az árát, és biztos, hogy még visszatérünk.

7. Győrkőc Fesztivál, avagy 3 napos Kánaán Reginának

Már 2 évvel ezelőtt is, alig fél évesen kivittük Reginát a fesztiválra, és bár a játékokat akkor még kevésbé tudta értékelni, de nagyon tetszett neki. Tavaly már több játékot is kipróbált, de az ideire készültünk már igazán.

Egy olyan fesztivál, ahol az egész belváros a gyerekeké, minden ingyen van, és  minden a játékról szól. Sajnos Apa idén nem lehetett itthon, így péntek este, a nyitóünnepségre ketten vetettük bele magunkat az "éjszakába" Reginával.

A Kaláka koncert este 7-kor kezdődött, így 6 körül busszal mentünk be a városba, majd kicsit feltérképeztük a terepet, és még egész jó helyet is kaptunk a színpad előtt.

Reginának nagyon tetszett az élőzene, és csodálattal, kezdetben kicsit félénken nézte, de aztán volt taps, sőt tánc is. 9-kor indultunk haza, bár Regina még maradt volna, de nekem a 2 órás földön ülés, ölemben a gyerekkel annyira már nem esett jól. Itthon aztán gyors vacsi, zuhanyzás, és fekvés, bár Regina számára a buli még az ágyban is folytatódott, aztán egyszer csak kidőlt.

Másnap korán útnak indultunk, hiszen a fesztivál 10-kor kezdődött, de előtte még be kellett szereznünk a játékra feljogosító karszalagot, amit egy mosolygós fényképért adtak cserébe. Viszonylag gyorsan, 10 perc alatt be is szereztük, aztán jöhetett a sorban állás a Regina által elsőnek kinézett játékra, egy kis autókázásra, ami nagyon be jött neki.

Aztán a következő játékra több mint fél órát álltunk sorba, de mire odakerültünk, már nem mert beleülni a medencében úszkáló hatalmas kacsákba, így aztán a sorban állós játékokat ezek után hanyagoltuk is, és olyat kerestünk, amivel mindenki akkor és annyit játszhat, amennyit csak akar. Nem volt nehéz ilyet találni, hiszen az egész Kazinczy utca tele volt különféle logikai, ügyességi és egyéb játékokkal.

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan ment az idő, mert mire a normális esetben 2 perc alatt végigsétálható utcán végigértünk, már fél 12 volt, és akkor még felét sem láttuk a fesztiválnak.
Gyorsan felfedeztük még a maradék helyszíneket, de sok időt nem tudtunk sehol sem tölteni, mert indulni kellett ebédelni és aludni, és közben az eső is eleredt.
Az ebéddel és az alvással nem volt gond, hiszen a sok játék miatt a délelőtt folyamán enni-inni nem jutott idő, így aztán a levesből két tányérnyi gyorsan el is fogyott.

A délutáni szieszta idején kiadó nyári zápor esett, és csak reménykedni tudtunk, hogy mire vége az alvásidőnek, eláll az eső, és vissza tudunk menni játszani.
Szerencsére így is lett, és még az emberek is kevesebben voltak, így aztán ott folytattuk a játékokat, ahol abbahagytuk, annyi különbséggel, hogy Regina a neki tetsző és már kipróbált játékokhoz célirányosan ment oda.

Most azért eljutottunk a Radó-szigetre is, ahol az állatfarmé, a népzenéé, és a néptáncé volt a főszerep, amit Regina tátott szájjal nézett.

Mire hazafele indultunk, már este 8 óra volt, és akkor is csak azért vetettünk véget a játéknak, mert a Mamának indult a busza. Aztán ahogy a játékok hatáskörén kívül értünk, már Reginán is látszott, hogy elfáradt, hiszen többet volt a Mama hátán, mint amennyit sétált volna.

Vasárnap aztán a fesztivál utolsó napján még egyszer belevetettük magunkat a forgatagba, de már inkább a nyugalmasabb elfoglaltságokat kerestük, így volt idő egy bábszínházra, egy kis állatsimogatásra, egy kis zenehallgatásra, és táncnézésre.

És ahhoz képest, hogy szinte semmit nem csináltunk, és már jóval 10 óra előtt bent voltunk a városban, így is elképesztően gyorsan elment az idő, ami ebédig volt. Természetesen az evéssel most sem volt gond, főleg, hogy vasárnapra megérkezett a kánikula is, így a játék izgalma mellett a nagy meleg is kivette az energiát az emberből.

Alvás után, bár  már nagyon fáradt voltam, én még képes lettem volna visszamenni egy utolsó körre, de hiába mondtam Reginának bármelyik játékot, ami tetszett neki, már nem érdekelte. Nem hiába, azért az ő kis 2,5 éves agyának 2,5 nap alatt ennyi input bőven elég volt.
Mindenesetre Regina nagyon jól érezte magát, ahogy azt előre sejtettük is, és ezen a hétvégén is sok-sok új élménnyel lesz gazdagabb.
Már most várjuk a következő évet, amikor remélhetőleg a tesóval négyesben vághatunk neki, hogy kipróbáljuk a játékokat.