Regina nagyon szereti az ovit, és éppen ezért, minden nap van valami, amit mesélnie kell. Én pedig próbálom megjegyezni, és lejegyezni:
2015. február 16.
- Homokoztak a fiúk, és nem engedtek lyukat ásni.
- A Hajnika párja voltam, mikor sétáltunk.
- Villa (róla nem derült ki, hogy Csilla, vagy Villő, vagy valami egyéb, de az tuti, hogy kislány) rossz volt, ezért nem mehetett sétálni, át kellett mennie a Maci csoportba
- A Barnus megtalálta a csatomat, és visszaadta nekem
2015. február 17.
- Büntiben álltam, mert nem figyeltem Erika nénire, a többiek meg labdáztak
2015. feburár 25.
- A lányoknak a WC-ben van függöny, hogy ne lássák őket, mikor pisilnek.
- Ma megnéztük a Holleányt. (Holle anyó)
2015. február 26.
- A bácsik kiszínezték kívül az óvodát.
- A fiúk elmentek focizni.
- Én voltam a legügyesebb az alvásban.
- A szívecskés nadrágom pont illik a szívecskés kispárnámhoz.
2015. február 27.
- Ma aludtam.
- Voltam a zárócsoportban. (Ami azért hihetetlen, mert 15:35-kor értem oda Regináért az oviba)
2015. február 27., péntek
2015. február 21., szombat
Martin - 5. hónap
Méretek:
Súly: 6270 g
Hossz: 67 cm
Történések:
2015. január 30 - február 1.
Ismét Kistarcsán töltöttük a hétvégét, amit Regina betegsége kicsit beárnyékolt. Szombaton Reginával cirkuszba mentünk, így Martin először maradt egyedül Jutka mamával és a Papával. Szerencsére a 3 órás távollétemből 2-őt átaludt, így nagyon nem is hiányoztam neki.
Este aztán Regina maradt otthon, és Martinnal mentünk vacsorázni, akinek elvileg át kellett volna aludnia a vacsi időtartamát, gyakorlatilag viszont esze ágában sem volt lecsukni a pici szemét, inkább élvezte, hogy mindenkit levesz a lábáról.
2015. február 5.
Egy újabb oltás időpontja, amit szokás szerint Martin nagyon jól viselt, és mivel Regina sem volt oviban, így ő is elkísért bennünket, és ő is vigasztalta Martint. Legnagyobb megdöbbenésemre Martin 1 hónap alatt csak 200 g-ot hízott, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon jól eszik, és mivel nyugodt, nem sírós baba, ezért éhes sem lehet. Biztos közrejátszik a betegség is, és hogy elég mozgékony baba, de biztos ami biztos, elérkezettnek láttam az időt, hogy valami mást is kapjon már az anyatejen kívül.
2015. február 9.
Ezt a délelőttöt is a doktor néninél töltöttük, mert Martin újra elkezdett köhögni. Hogy őszinte legyek, már nagyon elegem van ebből a betegségek időszakból. Megvizsgálta, nem talált semmi komolyat, a szokásos gyógyszereket kell szedni, aztán majd lesz valami.
2015. február 10.
A nap, amikor Martin rájött, hogy a kaja nem feltétlenül jelenti Anyát. Miután egy hétig kerestem az almareszelőt, amit annak idején nagyon jó helyre elraktam, hogy ha még szükség lesz rá, akkor meglegyen, megérkezett a bioalma is, így megkezdhettem a hozzátáplálást.
A reakció kb. hasonló volt, mint annak idején Regináé, és hát lássuk be, az édes anyatej után a savanykás alma nem épp a legjobb íz, amit egy baba érezni szeretne, de azért 3 kanál lecsúszott.
2015. február 13.
VÉGRE!!!! Ma úgy hívhattam fel a doktor nénit helyzetjelentést adni, hogy mindkét gyerkőcöm egészséges. Kerek egy hónapba került, és remélem erre az évre le is tudtuk a nekünk rendelt betegségeket.
2015. február 21.
Azt hiszem, Martin elindult egy úton, és az előzőhöz hasonlóan, fontos dátumhoz köti a fontos történéseket. Így ma a hátáról a hasára fordult. Bár a fontos pillanatról lemaradtam, az biztos, hogy én a hátára tettem le, és mikor legközelebb a szobában voltam, akkor már hason volt, és boldogan vigyorgott rám.
Ügyeskedés - fejlődés:
Bár a nagy mozgásokat tekintve Martin fejlődése sokáig stagnált, és csak hasról hátra fordult, azt is csak nagy ritkán, azért a hónap végén beerősített, és a hátáról a hasára is megfordult. Már voltak előjelek, és tudtam, hogy nem sokat fog magára váratni a mutatvány, hiszen az oldalára nagyon ügyesen fordult, majd a kis lábait is felhúzta, majd a felső lábát keresztbe rakta, és innentől már csak az a pici lendület, és meglepődés hiányzott, hogy az egyensúlya átbillenjen. Aztán ahogy rájött a dolgokra, már a helyváltoztatást is megoldotta, és már nem nagyon marad a szőnyegén.
A finom mozgásokban viszont hihetetlenül ügyes. Olyan pontossággal csap le a tárgyakra, és még a pici cumit is pontosan a szájába tudja igazítani.
Felfedezte, hogy a lába is a teste része, mi több, egészen a szájáig tudja emelni, és ez nagyon tetszik neki.
Kirándulós:
A kistarcsai kiránduláson kívül városon belül maradtunk, és az esős idő miatt sajnos a lakásból sem nagyon tudtunk kimozdulni. Még szerencse, hogy hétköznapokon Reginát visszük és hozzuk az oviból, így aztán időjárástól függetlenül menni kell, ha tetszik, ha nem.
Divatolós:(mert hiába férfi, öltözködni kell)
Az a helyzet, hogy Martin olyan mértékben elkezdett nyúlni, hogy komoly bajban vagyok, ami a ruhatárát illeti. Ugyanis én abban a tudatban éltem, hogy még számtalannyi body, kisnadrág és felső sorakozik a szekrényben, amik bevetésre várnak. Aztán ahogy az öltözködésre került a sor, a legtöbbje kicsinek, vagy rövidnek bizonyult, így aztán a szekrényből kikerültek, ami most szinte üresen tátong, nekem pedig sürgősen beszerző körútra kell mennem, hogy újra legyen választék.
Az anyaságról:
Egész egyszerűen imádom ezt a kis emberkét. Érdekes, vagy nem érdekes, de az a gondolat, ami Martin születése előtt sokat foglalkoztatott, hogy vajon tudok-e úgy szeretni még egy gyereket annyira, vagy úgy, mint Reginát, egyszerűen fel sem merül bennem. A szeretet nem osztódik, inkább sokszorozódik a gyerekek számának növekedésével.
Mivel Martin még mindig mintababa, egy másik gondolat is eszembe jutott, amit annak idején Édesanyám mondogatott. Mégpedig:
"Minden nő a tökéletes férfit keresi. Aztán mikor rájön, hogy ilyen nem létezik, szül magának egyet. És mikor ez a kis-pasi betölti a 3. életévét, rá kell jönni, hogy ez után a kor után meg egyik férfin sem lehet változtatni."
Nos, én egyenlőre abban a stádiumban vagyok, hogy megszültem magamnak a tökéletes férfit, és szeretnék még legalább 2 és fél évig, vagy még tovább ebben az álomvilágban élni.
Tesó-ügy:
Csodának tartom, ahogy Regina viszonyul Martinhoz. A szakemberek is azt mondják, hogy a testvérféltékenység elkerülhetetlen, de szerencsére ennek még legapróbb jelét sem látom. Regina imádja Martint, Martin pedig csodálattal néz Reginára. Regina reggelente ébreszti Martint, majd boldogan újságolja, hogy mosolyog rá. Minden érdekli, ami Martinnal történik, és ebbe tényleg minden beletartozik, még a kaki színe is. Nagyon szépen eljátszanak egymással, vagy inkább még egymás mellett.
Martin pedig nagyon jókat kacag Reginán, amikor az valami számára vicceset csinál.
Csodálatos, amilyen gyengédséggel Regina a testvéréhez tud nyúlni, és akinek csak teheti, elújságolja, hogy Martin az ő kistestvére.
Súly: 6270 g
Hossz: 67 cm
Történések:
2015. január 30 - február 1.
Ismét Kistarcsán töltöttük a hétvégét, amit Regina betegsége kicsit beárnyékolt. Szombaton Reginával cirkuszba mentünk, így Martin először maradt egyedül Jutka mamával és a Papával. Szerencsére a 3 órás távollétemből 2-őt átaludt, így nagyon nem is hiányoztam neki.
Este aztán Regina maradt otthon, és Martinnal mentünk vacsorázni, akinek elvileg át kellett volna aludnia a vacsi időtartamát, gyakorlatilag viszont esze ágában sem volt lecsukni a pici szemét, inkább élvezte, hogy mindenkit levesz a lábáról.
2015. február 5.
Egy újabb oltás időpontja, amit szokás szerint Martin nagyon jól viselt, és mivel Regina sem volt oviban, így ő is elkísért bennünket, és ő is vigasztalta Martint. Legnagyobb megdöbbenésemre Martin 1 hónap alatt csak 200 g-ot hízott, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon jól eszik, és mivel nyugodt, nem sírós baba, ezért éhes sem lehet. Biztos közrejátszik a betegség is, és hogy elég mozgékony baba, de biztos ami biztos, elérkezettnek láttam az időt, hogy valami mást is kapjon már az anyatejen kívül.
2015. február 9.
Ezt a délelőttöt is a doktor néninél töltöttük, mert Martin újra elkezdett köhögni. Hogy őszinte legyek, már nagyon elegem van ebből a betegségek időszakból. Megvizsgálta, nem talált semmi komolyat, a szokásos gyógyszereket kell szedni, aztán majd lesz valami.
2015. február 10.
A nap, amikor Martin rájött, hogy a kaja nem feltétlenül jelenti Anyát. Miután egy hétig kerestem az almareszelőt, amit annak idején nagyon jó helyre elraktam, hogy ha még szükség lesz rá, akkor meglegyen, megérkezett a bioalma is, így megkezdhettem a hozzátáplálást.
A reakció kb. hasonló volt, mint annak idején Regináé, és hát lássuk be, az édes anyatej után a savanykás alma nem épp a legjobb íz, amit egy baba érezni szeretne, de azért 3 kanál lecsúszott.
2015. február 13.
VÉGRE!!!! Ma úgy hívhattam fel a doktor nénit helyzetjelentést adni, hogy mindkét gyerkőcöm egészséges. Kerek egy hónapba került, és remélem erre az évre le is tudtuk a nekünk rendelt betegségeket.
2015. február 21.
Azt hiszem, Martin elindult egy úton, és az előzőhöz hasonlóan, fontos dátumhoz köti a fontos történéseket. Így ma a hátáról a hasára fordult. Bár a fontos pillanatról lemaradtam, az biztos, hogy én a hátára tettem le, és mikor legközelebb a szobában voltam, akkor már hason volt, és boldogan vigyorgott rám.
Ügyeskedés - fejlődés:
Bár a nagy mozgásokat tekintve Martin fejlődése sokáig stagnált, és csak hasról hátra fordult, azt is csak nagy ritkán, azért a hónap végén beerősített, és a hátáról a hasára is megfordult. Már voltak előjelek, és tudtam, hogy nem sokat fog magára váratni a mutatvány, hiszen az oldalára nagyon ügyesen fordult, majd a kis lábait is felhúzta, majd a felső lábát keresztbe rakta, és innentől már csak az a pici lendület, és meglepődés hiányzott, hogy az egyensúlya átbillenjen. Aztán ahogy rájött a dolgokra, már a helyváltoztatást is megoldotta, és már nem nagyon marad a szőnyegén.
A finom mozgásokban viszont hihetetlenül ügyes. Olyan pontossággal csap le a tárgyakra, és még a pici cumit is pontosan a szájába tudja igazítani.
Felfedezte, hogy a lába is a teste része, mi több, egészen a szájáig tudja emelni, és ez nagyon tetszik neki.
Kirándulós:
A kistarcsai kiránduláson kívül városon belül maradtunk, és az esős idő miatt sajnos a lakásból sem nagyon tudtunk kimozdulni. Még szerencse, hogy hétköznapokon Reginát visszük és hozzuk az oviból, így aztán időjárástól függetlenül menni kell, ha tetszik, ha nem.
Divatolós:(mert hiába férfi, öltözködni kell)
Az a helyzet, hogy Martin olyan mértékben elkezdett nyúlni, hogy komoly bajban vagyok, ami a ruhatárát illeti. Ugyanis én abban a tudatban éltem, hogy még számtalannyi body, kisnadrág és felső sorakozik a szekrényben, amik bevetésre várnak. Aztán ahogy az öltözködésre került a sor, a legtöbbje kicsinek, vagy rövidnek bizonyult, így aztán a szekrényből kikerültek, ami most szinte üresen tátong, nekem pedig sürgősen beszerző körútra kell mennem, hogy újra legyen választék.
Az anyaságról:
Egész egyszerűen imádom ezt a kis emberkét. Érdekes, vagy nem érdekes, de az a gondolat, ami Martin születése előtt sokat foglalkoztatott, hogy vajon tudok-e úgy szeretni még egy gyereket annyira, vagy úgy, mint Reginát, egyszerűen fel sem merül bennem. A szeretet nem osztódik, inkább sokszorozódik a gyerekek számának növekedésével.
Mivel Martin még mindig mintababa, egy másik gondolat is eszembe jutott, amit annak idején Édesanyám mondogatott. Mégpedig:
"Minden nő a tökéletes férfit keresi. Aztán mikor rájön, hogy ilyen nem létezik, szül magának egyet. És mikor ez a kis-pasi betölti a 3. életévét, rá kell jönni, hogy ez után a kor után meg egyik férfin sem lehet változtatni."
Nos, én egyenlőre abban a stádiumban vagyok, hogy megszültem magamnak a tökéletes férfit, és szeretnék még legalább 2 és fél évig, vagy még tovább ebben az álomvilágban élni.
Tesó-ügy:
Csodának tartom, ahogy Regina viszonyul Martinhoz. A szakemberek is azt mondják, hogy a testvérféltékenység elkerülhetetlen, de szerencsére ennek még legapróbb jelét sem látom. Regina imádja Martint, Martin pedig csodálattal néz Reginára. Regina reggelente ébreszti Martint, majd boldogan újságolja, hogy mosolyog rá. Minden érdekli, ami Martinnal történik, és ebbe tényleg minden beletartozik, még a kaki színe is. Nagyon szépen eljátszanak egymással, vagy inkább még egymás mellett.
Martin pedig nagyon jókat kacag Reginán, amikor az valami számára vicceset csinál.
Csodálatos, amilyen gyengédséggel Regina a testvéréhez tud nyúlni, és akinek csak teheti, elújságolja, hogy Martin az ő kistestvére.
2015. január 21., szerda
Martin - 4. hónap
Méretek:
Súly:
Hossz:
Történések:
2014. december 24.
Martin első karácsonya, amiből a felhajtást ő még nem nagyon érzékelte, viszont a karácsonyfa fényei nagyon tetszettek neki. Mivel Regináról minden bébijáték megmaradt, ezért Martin csak apróságokat kapott, azokhoz is még idő kell, mire valóban szolgálatba kerülnek.
2014. december 27-29.
Bár Martin babakocsijában már benne van néhány km, és már az országhatárt is átlépte, "ottalvós buliban" még nem volt része. Az előkészületek során nekem is rá kellett jönnöm, hogy ez az időszak annyira nem hiányzott, mikor 2 napra is gyakorlatilag össze kell csomagolnom az egész gyerekszobát.
A 3 nap alatt meglátogattuk az unokatesókat, Martin kipróbálta Kistarcsán a kiságyat, és szokás szerint volt vásárolni és vacsorázni.
2014. december 31.
Az első szilvesztert is túléltük, és most már négyesben léptünk át az új évben. Szerencsére Martin a szoptatásokat leszámítva, átaludta magát 2015-be.
2015. január 5.
Nem csak Reginának, de Martinnak is nagy nap volt, mivel ő is megkezdte a "munkába járást". Szerencsére nagyon jól fogadta a dolgot, hogy a napirendjét Regináéhoz kell igazítani. Általában reggel úgy ébresztem, ő az utolsó, aki felöltözik, gyorsan beteszem a babakocsiba, és már indulunk is. Az úton nézeget, az oviban, míg Reginát bekísérem a teremben, a dadusok vigyáznak rá, majd hazafele általában elalszik.
2015. január 8.
Ismét eltelt egy hónap és ismét eljött az ideje az oltásnak. Szerencsére egész kevés sírással túlestünk rajta, és be sem lázasodott.
2015. január 13.
Sajnos nem kaptam a legjobb ajándékot születésnapom alkalmából Martintól, mivel úgy tűnik, hogy az oviba járás rajta jött ki, és valami hörghurutfélét szedett össze. Mivel még nagyon picike, ezért gyógyszert sem igazán kaphatott, én pedig az elkövetkezendő 1 hetet szinte ébren töltöttem, figyelve, hogy tényleg jól van-e. Sajnos a hófordulóra sem gyógyult meg teljesen, így ez a történet átcsúszik a következő hónapba.
Ügyeskedés - fejlődés:
Nagyon ügyesen fordul hasról hátra, ha akar. A kis fenekét már ügyesen felhúzza, már csak arra kellene rájönnie, hogyan támassza ki a kis lábát, hogy haladjon is vele. Ha háton van, hihetetlen módon ki tudja magát tekerni, hogy lássa a mögötte lévő dolgokat, már csak egy kis lépés innen, hogy átforduljon. Nagyon ügyesen fog, és nagyon pontosan céloz, ha például a cumit akarja a szájába tenni.
Kirándulós:
A karácsony okot adott az első több napos kirándulásra is. Bár Martin nagyon közreműködő minden téren, az idegen helyen alvás azért okozott némi zavart a kis életében. Szegényem a sűrű időbeosztás miatt elég sok időt töltött a hordozóba, de hősiesen viselte.
Divatolós (mert hiába férfi, öltözködni kell):
Martin átlépett a 0-3 hós, 56-62-es méretből a 3-6 hós, 62-68-as méretbe. Ez okot adott a szinte teljes ruhatár cserére, aminek ő kevésbé, én annál jobban örültem, hiszen cukibbnál cukibb szerelések várnak bevetésre a szekrényben.
Tény és való, hogy már kezdi megszokni ezt az öltözködés dolgot, vagy csak beletörődött, hogy a ruha szükséges (télen meg pláne). Azért én is örülnék már, ha nem kellene sok-sok réteg ruhát ráadni, vagy legalábbis bundazsákkal, vagy overállal eltakarni az alatta lévő outfittet.
Az anyaságról:
Elég kettős érzésű hónap volt ez a 4. hónap. Martin betegsége alatt a legrosszabb anyának éreztem magam, hogy a 4 hónapos gyerekemnek már hörghurutja van, de áldom az eszem, hogy már az első jelnél elvittem orvoshoz, így elejét vettem egy komolyabb megbetegedésnek. Mindenesetre azon a héten sokat nem aludtam.
És ez a hónap volt az a hónap, ahol rádöbbentem, milyen csodás is a második gyerek. Bár az átaludt éjszakák nagyon hiányoznak, mikor éjszaka szopizik, és a csendben csak a szuszogását, és azt hallom, ahogy nyel, a csodás babaillatától mindig elérzékenyülök, és kihasználok minden percet, hiszen nagyon hamar felnőnek, és a terveink közt nem szerepel egy 3. baba, így Martin az utolsó lehetőségem.
Naponta ledöbbenek magamon, hogy mennyire lazábban tudom venni a dolgokat, és mennyivel közvetlenebb vagyok Martinnal, mint amilyen annak idején Reginával voltam. Biztos, hogy amennyit Reginával küzdöttem, az alatt beletanultam az anyaságba, és ezért Martinnal sokkal könnyebb, ezért teljesen máshogy élem meg az anyaság ezen korszakát.
Tesó-ügy:
Kicsit féltem, Regina mit fog szólni az új helyzethez, hogy ő oviban, míg Martin továbbra is Anyával tölti a napot, de szerencsére a napjaink fennakadás nélkül működnek. Reggel elbúcsúzik, délután pedig örömmel üdvözli a testvérét. Előkerültek Regina régi babajátékai is, és bár ő is előszeretettel játszik velük újra, semmi irigységet nem mutat, hogy most már Martin is játszik vele. Továbbra is nagyon igényli Regina a tesó fotókat, bár ezek megritkultak, mivel kevesebb időt is töltenek együtt.
Súly:
Hossz:
Történések:
2014. december 24.
Martin első karácsonya, amiből a felhajtást ő még nem nagyon érzékelte, viszont a karácsonyfa fényei nagyon tetszettek neki. Mivel Regináról minden bébijáték megmaradt, ezért Martin csak apróságokat kapott, azokhoz is még idő kell, mire valóban szolgálatba kerülnek.
2014. december 27-29.
Bár Martin babakocsijában már benne van néhány km, és már az országhatárt is átlépte, "ottalvós buliban" még nem volt része. Az előkészületek során nekem is rá kellett jönnöm, hogy ez az időszak annyira nem hiányzott, mikor 2 napra is gyakorlatilag össze kell csomagolnom az egész gyerekszobát.
A 3 nap alatt meglátogattuk az unokatesókat, Martin kipróbálta Kistarcsán a kiságyat, és szokás szerint volt vásárolni és vacsorázni.
2014. december 31.
Az első szilvesztert is túléltük, és most már négyesben léptünk át az új évben. Szerencsére Martin a szoptatásokat leszámítva, átaludta magát 2015-be.
2015. január 5.
Nem csak Reginának, de Martinnak is nagy nap volt, mivel ő is megkezdte a "munkába járást". Szerencsére nagyon jól fogadta a dolgot, hogy a napirendjét Regináéhoz kell igazítani. Általában reggel úgy ébresztem, ő az utolsó, aki felöltözik, gyorsan beteszem a babakocsiba, és már indulunk is. Az úton nézeget, az oviban, míg Reginát bekísérem a teremben, a dadusok vigyáznak rá, majd hazafele általában elalszik.
2015. január 8.
Ismét eltelt egy hónap és ismét eljött az ideje az oltásnak. Szerencsére egész kevés sírással túlestünk rajta, és be sem lázasodott.
2015. január 13.
Sajnos nem kaptam a legjobb ajándékot születésnapom alkalmából Martintól, mivel úgy tűnik, hogy az oviba járás rajta jött ki, és valami hörghurutfélét szedett össze. Mivel még nagyon picike, ezért gyógyszert sem igazán kaphatott, én pedig az elkövetkezendő 1 hetet szinte ébren töltöttem, figyelve, hogy tényleg jól van-e. Sajnos a hófordulóra sem gyógyult meg teljesen, így ez a történet átcsúszik a következő hónapba.
Ügyeskedés - fejlődés:
Nagyon ügyesen fordul hasról hátra, ha akar. A kis fenekét már ügyesen felhúzza, már csak arra kellene rájönnie, hogyan támassza ki a kis lábát, hogy haladjon is vele. Ha háton van, hihetetlen módon ki tudja magát tekerni, hogy lássa a mögötte lévő dolgokat, már csak egy kis lépés innen, hogy átforduljon. Nagyon ügyesen fog, és nagyon pontosan céloz, ha például a cumit akarja a szájába tenni.
Kirándulós:
A karácsony okot adott az első több napos kirándulásra is. Bár Martin nagyon közreműködő minden téren, az idegen helyen alvás azért okozott némi zavart a kis életében. Szegényem a sűrű időbeosztás miatt elég sok időt töltött a hordozóba, de hősiesen viselte.
Divatolós (mert hiába férfi, öltözködni kell):
Martin átlépett a 0-3 hós, 56-62-es méretből a 3-6 hós, 62-68-as méretbe. Ez okot adott a szinte teljes ruhatár cserére, aminek ő kevésbé, én annál jobban örültem, hiszen cukibbnál cukibb szerelések várnak bevetésre a szekrényben.
Tény és való, hogy már kezdi megszokni ezt az öltözködés dolgot, vagy csak beletörődött, hogy a ruha szükséges (télen meg pláne). Azért én is örülnék már, ha nem kellene sok-sok réteg ruhát ráadni, vagy legalábbis bundazsákkal, vagy overállal eltakarni az alatta lévő outfittet.
Az anyaságról:
Elég kettős érzésű hónap volt ez a 4. hónap. Martin betegsége alatt a legrosszabb anyának éreztem magam, hogy a 4 hónapos gyerekemnek már hörghurutja van, de áldom az eszem, hogy már az első jelnél elvittem orvoshoz, így elejét vettem egy komolyabb megbetegedésnek. Mindenesetre azon a héten sokat nem aludtam.
És ez a hónap volt az a hónap, ahol rádöbbentem, milyen csodás is a második gyerek. Bár az átaludt éjszakák nagyon hiányoznak, mikor éjszaka szopizik, és a csendben csak a szuszogását, és azt hallom, ahogy nyel, a csodás babaillatától mindig elérzékenyülök, és kihasználok minden percet, hiszen nagyon hamar felnőnek, és a terveink közt nem szerepel egy 3. baba, így Martin az utolsó lehetőségem.
Naponta ledöbbenek magamon, hogy mennyire lazábban tudom venni a dolgokat, és mennyivel közvetlenebb vagyok Martinnal, mint amilyen annak idején Reginával voltam. Biztos, hogy amennyit Reginával küzdöttem, az alatt beletanultam az anyaságba, és ezért Martinnal sokkal könnyebb, ezért teljesen máshogy élem meg az anyaság ezen korszakát.
Tesó-ügy:
Kicsit féltem, Regina mit fog szólni az új helyzethez, hogy ő oviban, míg Martin továbbra is Anyával tölti a napot, de szerencsére a napjaink fennakadás nélkül működnek. Reggel elbúcsúzik, délután pedig örömmel üdvözli a testvérét. Előkerültek Regina régi babajátékai is, és bár ő is előszeretettel játszik velük újra, semmi irigységet nem mutat, hogy most már Martin is játszik vele. Továbbra is nagyon igényli Regina a tesó fotókat, bár ezek megritkultak, mivel kevesebb időt is töltenek együtt.
2015. január 6., kedd
Regina oviba megy
Rövid, de tömör és történelmileg fontos bejegyzés következik.
Írhatnék közhelyeket, hogy milyen gyorsan elment az idő, meg ilyesmi, de hát tudjuk, hogy ez az élet rendje, így hát eljött a nap, hogy Regina óvodába menjen.
Az elmúlt pár hét olyan eseménydús volt, hogy nem is nagyon foglalkoztunk a témával, és nem is nagyon emlegettük.
Az utolsó hétvégét még a Mamánál nyaralta, aztán vasárnap alvás után már összekészítettük a kis hátizsákját, kikészítettük a ruhát, amit fel fog venni, és próbáltam minél korábban ágyba parancsolni.
Ez utóbbival szokás szerint csődöt mondtam, mert fél 11-kor aludt el.
Reggel aztán 7-kor kegyetlenül csörgött az óra, és bevallom őszintén, nekem is nagyon nehezemre esett felkelni az ágyból, mert megszoktam a lustálkodást.
A reggel teljesen zökkenőmentesen ment, bár az első nap még jött segítségnek Édesanyám, hogy Martint ne kelljen magunkkal vinni, de gyakorlatilag nem is lett volna rá szükség, mert Reginával fél 8-ra készen voltunk, így még fél órám lett volna, hogy Martinnal is elkészüljek.
Reginával 8 után pár perccel indultunk útnak, természetesen a kötelező "első oviba indulós" fotó elkészülte után.
Mikor odaértünk az oviba, Regina már ment a szekrényéhez, szépen bepakoltunk, majd már egyedül vette fel a benti cipőjét, kaptam egy búcsú "Szia Anya!"-t, és már szalad is be a terembe. Én még váltottam pár szót az óvónénivel, majd eljöttem.
Mikor fél 1-kor érte mentem, az óvónéni mellett ült a kis széken, és hallgatta, az altatós mesét. Egy szó nélkül jött felöltözni, miközben, mi átbeszéltük a napot az óvónénivel, aki azt mondta, semmi gond nem volt vele, csak ebéd közben állt fel párszor.
Mivel Regina nagyon szeretett volna a pillangós ágyában aludni, ezért megbeszéltük, hogy másnap, ha úgy alakul, akkor ott aludhat.
Hazafele kérdezgettem, milyen is volt az első, nap, barátkozott-e, mivel játszott, mit evett, stb., ő pedig szépen lassan csepegtette az információkat, de az, hogy nem aludhatott a pillangós ágyban, vissza-visszatért a beszámoló alatt.
Itthon aztán még evett egy mandarint, majd le is feküdt az ágyába, de végül az enyémben aludt el, és aludt is 2,5 órát, amiből arra következtettem, hogy jól elfáradhatott.
Írhatnék közhelyeket, hogy milyen gyorsan elment az idő, meg ilyesmi, de hát tudjuk, hogy ez az élet rendje, így hát eljött a nap, hogy Regina óvodába menjen.
Az elmúlt pár hét olyan eseménydús volt, hogy nem is nagyon foglalkoztunk a témával, és nem is nagyon emlegettük.
Az utolsó hétvégét még a Mamánál nyaralta, aztán vasárnap alvás után már összekészítettük a kis hátizsákját, kikészítettük a ruhát, amit fel fog venni, és próbáltam minél korábban ágyba parancsolni.
Ez utóbbival szokás szerint csődöt mondtam, mert fél 11-kor aludt el.
Reggel aztán 7-kor kegyetlenül csörgött az óra, és bevallom őszintén, nekem is nagyon nehezemre esett felkelni az ágyból, mert megszoktam a lustálkodást.
A reggel teljesen zökkenőmentesen ment, bár az első nap még jött segítségnek Édesanyám, hogy Martint ne kelljen magunkkal vinni, de gyakorlatilag nem is lett volna rá szükség, mert Reginával fél 8-ra készen voltunk, így még fél órám lett volna, hogy Martinnal is elkészüljek.
Reginával 8 után pár perccel indultunk útnak, természetesen a kötelező "első oviba indulós" fotó elkészülte után.
Mikor odaértünk az oviba, Regina már ment a szekrényéhez, szépen bepakoltunk, majd már egyedül vette fel a benti cipőjét, kaptam egy búcsú "Szia Anya!"-t, és már szalad is be a terembe. Én még váltottam pár szót az óvónénivel, majd eljöttem.
Mikor fél 1-kor érte mentem, az óvónéni mellett ült a kis széken, és hallgatta, az altatós mesét. Egy szó nélkül jött felöltözni, miközben, mi átbeszéltük a napot az óvónénivel, aki azt mondta, semmi gond nem volt vele, csak ebéd közben állt fel párszor.
Mivel Regina nagyon szeretett volna a pillangós ágyában aludni, ezért megbeszéltük, hogy másnap, ha úgy alakul, akkor ott aludhat.
Hazafele kérdezgettem, milyen is volt az első, nap, barátkozott-e, mivel játszott, mit evett, stb., ő pedig szépen lassan csepegtette az információkat, de az, hogy nem aludhatott a pillangós ágyban, vissza-visszatért a beszámoló alatt.
Itthon aztán még evett egy mandarint, majd le is feküdt az ágyába, de végül az enyémben aludt el, és aludt is 2,5 órát, amiből arra következtettem, hogy jól elfáradhatott.
2014. december 21., vasárnap
Martin - 3. hónap
Méretek:
Súly: 5510 g
Hossz: kb. 64 cm
Történések:
2014. november 24.
Nem kezdődött jól a hónap, mivel Martin majdnem belefulladt az anyatejbe, és így megjártuk a sürgősségit és egy éjszakát "élveztük" a csecsemőosztály vendégszeretetét. Természetesen mire beértem Martinnal a kórházba, már békésen aludt a kezemben, és a vizsgálatok sem mutattak semmit, azért egy vérvételt megejtettek, ha már egyszer ott voltunk, és az orvosi utasítás az volt, hogy egyen kevesebbet.
A csecsemőosztály előtt egyébként le a kalappal. 2 ágyas szobák, ágy anyának, kiságy babának, szekrények, hűtőszekrény, babafürdető, és fürdőszoba anyának.
Bár tényleg nagyon szép az osztály, azért remélem a jövőben messzire elkerüljük.
2014.december 6.
Az első Mikulás, amiből bár sokat nem érzékelt, azért az ő kis cipője is kikerült az ablakba, és ő is kapott pici Mikulás-csokit.
2014.december 8.
Egy kis csúszással, de megejtettük a 2 hós státuszvizsgálatot is, és Martin megkapta az első két oltását, amit némi sírással fogadott. Azt reméltem, hogy mint annak idején Regina, jó nagyot alszik utána, és kiheveri, de ő inkább nyűgöske volt a nap további részében, ami tőle merőben szokatlan.
2014. december 9.
Ismét a doktornőnél kezdtük a napot, mert megismételte a laborvizsgálatokat. Levette a vért, amit meglepő módon Martin az oltásoknál sokkal jobban fogadott, és a pisizacskóba is produkált némi mintát, bár azt egy ilyen picike kukacra művészet ráhúzni, de azért sikerrel jártunk.
2014. december 13.
Regina szülinapi bulija.
Kicsit aggódtam, mert az utolsó alkalommal, amikor az 5 unokatestvér találkozott, Martin nem igazán tudott aludni, de most nem nagyon zavartatta magát, nem hagyta, hogy a jó kis napirendjéből kimozdítsák. Amikor fent volt, vigyorgott, és élvezte, hogy kézből-kézbe jár, amikor pedig elfáradt, szépen elaludt az ágyában.
Ügyeskedés - fejlődés:
Martin nem tétlenkedik. Alig hogy betöltötte a 2 hónapot, meg is mutatta tudományát, hogy hasról hátra tud fordulni. Egy hét alatt megcsinálta 5-szor, aztán a hónap további részében nem érezte szükségét, hogy ezt a tudományát gyakorolja.
Nem tudom, milyen távolra láthat és mennyi színt, de a falon lévő képek egyre jobban érdeklik. Reginát és engem már biztos felismer, és rájött, hogy a keze a sajátja.
A hónap végére már Apa és a Mama hangját is határozottan megismerte, és megtanult fogni a kezével. Szinte egyik napról a másikra észrevehető volt, hogy ahogy felemelem, kapaszkodik belém, és a kis kezének egyre erősebb a szorítása.
Nem hiába, 21. századi gyerek, az első tárgy, amit a kezében tartott, egy játéktelefon volt.
Kirándulós:
Hosszú séták a városban.
Divatolós: (mert hiába férfi, öltözködni kell):
A bodykat gyorsan kinövi, és a nadrágok is kezdenek rövidek lenni. A kis felsők pedig vállban és pocakban szorítanak már. Az öltözést kezdi megszokni, és nagyon tudja, mikor kell a cuki öltözetéhez cukin vigyorogni.
Az anyaságról:
Egyre többször esem kísértésbe, ami az altatást, vagy az együtt alvást illeti. Regina nagyon sokat aludt rajtam, és imádtam a szuszogását. Martin kevésbé igényli a közelségemet, de én annál inkább igénylem, hogy a jó baba illatát érezhessem, és hallgassam a szuszogását.
Tesó-ügy:
Még mindig teljes imádat. Ugyan már kevesebb a napi tesó-fotó, de Regina még mindig nagyon figyel Martinra. Mikuláskor gondosan kipucolta a cipőjét, és oda is adta neki az ajándékot, amit másnap reggel a cipőcskében talált.
Még mindig figyelmeztet, ha esetleg nem hallanám, hogy a Martin sír. Ha Regina a Mamánál nyaral, és beszélünk, mindig rákérdez, hol van a Martin.
Súly: 5510 g
Hossz: kb. 64 cm
Történések:
2014. november 24.
Nem kezdődött jól a hónap, mivel Martin majdnem belefulladt az anyatejbe, és így megjártuk a sürgősségit és egy éjszakát "élveztük" a csecsemőosztály vendégszeretetét. Természetesen mire beértem Martinnal a kórházba, már békésen aludt a kezemben, és a vizsgálatok sem mutattak semmit, azért egy vérvételt megejtettek, ha már egyszer ott voltunk, és az orvosi utasítás az volt, hogy egyen kevesebbet.
A csecsemőosztály előtt egyébként le a kalappal. 2 ágyas szobák, ágy anyának, kiságy babának, szekrények, hűtőszekrény, babafürdető, és fürdőszoba anyának.
Bár tényleg nagyon szép az osztály, azért remélem a jövőben messzire elkerüljük.
2014.december 6.
Az első Mikulás, amiből bár sokat nem érzékelt, azért az ő kis cipője is kikerült az ablakba, és ő is kapott pici Mikulás-csokit.
2014.december 8.
Egy kis csúszással, de megejtettük a 2 hós státuszvizsgálatot is, és Martin megkapta az első két oltását, amit némi sírással fogadott. Azt reméltem, hogy mint annak idején Regina, jó nagyot alszik utána, és kiheveri, de ő inkább nyűgöske volt a nap további részében, ami tőle merőben szokatlan.
2014. december 9.
Ismét a doktornőnél kezdtük a napot, mert megismételte a laborvizsgálatokat. Levette a vért, amit meglepő módon Martin az oltásoknál sokkal jobban fogadott, és a pisizacskóba is produkált némi mintát, bár azt egy ilyen picike kukacra művészet ráhúzni, de azért sikerrel jártunk.
2014. december 13.
Regina szülinapi bulija.
Kicsit aggódtam, mert az utolsó alkalommal, amikor az 5 unokatestvér találkozott, Martin nem igazán tudott aludni, de most nem nagyon zavartatta magát, nem hagyta, hogy a jó kis napirendjéből kimozdítsák. Amikor fent volt, vigyorgott, és élvezte, hogy kézből-kézbe jár, amikor pedig elfáradt, szépen elaludt az ágyában.
Ügyeskedés - fejlődés:
Martin nem tétlenkedik. Alig hogy betöltötte a 2 hónapot, meg is mutatta tudományát, hogy hasról hátra tud fordulni. Egy hét alatt megcsinálta 5-szor, aztán a hónap további részében nem érezte szükségét, hogy ezt a tudományát gyakorolja.
Nem tudom, milyen távolra láthat és mennyi színt, de a falon lévő képek egyre jobban érdeklik. Reginát és engem már biztos felismer, és rájött, hogy a keze a sajátja.
A hónap végére már Apa és a Mama hangját is határozottan megismerte, és megtanult fogni a kezével. Szinte egyik napról a másikra észrevehető volt, hogy ahogy felemelem, kapaszkodik belém, és a kis kezének egyre erősebb a szorítása.
Nem hiába, 21. századi gyerek, az első tárgy, amit a kezében tartott, egy játéktelefon volt.
Kirándulós:
Hosszú séták a városban.
Divatolós: (mert hiába férfi, öltözködni kell):
A bodykat gyorsan kinövi, és a nadrágok is kezdenek rövidek lenni. A kis felsők pedig vállban és pocakban szorítanak már. Az öltözést kezdi megszokni, és nagyon tudja, mikor kell a cuki öltözetéhez cukin vigyorogni.
Az anyaságról:
Egyre többször esem kísértésbe, ami az altatást, vagy az együtt alvást illeti. Regina nagyon sokat aludt rajtam, és imádtam a szuszogását. Martin kevésbé igényli a közelségemet, de én annál inkább igénylem, hogy a jó baba illatát érezhessem, és hallgassam a szuszogását.
Tesó-ügy:
Még mindig teljes imádat. Ugyan már kevesebb a napi tesó-fotó, de Regina még mindig nagyon figyel Martinra. Mikuláskor gondosan kipucolta a cipőjét, és oda is adta neki az ajándékot, amit másnap reggel a cipőcskében talált.
Még mindig figyelmeztet, ha esetleg nem hallanám, hogy a Martin sír. Ha Regina a Mamánál nyaral, és beszélünk, mindig rákérdez, hol van a Martin.
2014. december 11., csütörtök
Regina 3 éves
Méretek:
Súly: 13,5 kg
Magasság: 94 cm
Ez az év is nagyon hamar elment, és bár a fejlődés már nem olyan szembetűnő, mint az első vagy a második évben, azért hatalmas változásokon ment át Regina ez alatt az 1 év alatt.
A legfontosabb a szobatisztaság, amiről már megemlékeztem, a legszembetűnőbb pedig a folyamatos beszéd.
Még mindig elcsodálkozom, micsoda szivacs agyuk van a gyerekeknek, de az 1 év alatt a szókincse, és a memóriája is odáig fejlődött, hogy komplett meséket mesél el, 10-15 mondókát tud fejből, és ugyanennyi éneket is.
Bár a választékos szóhasználatán néha ledöbbenek, azért az aranyköpései szolgáltatják a napi nevetés alapját. Nagyon sajnálom, hogy csak az utóbbi 1-2 hónapban kezdtem el írni ezeket:
- Nekem van anyám és nekem van apám, csak most nincsenek (Mamánál megőrzésen)
- Ha odateszem a fejem Apa fenekéhez, akkor büdös lesz a fejem
- Maradj csendben Mama, alszik a Tesó, ne beszélgess össze-vissza
- Ha felébred a baba, azt kell mondani neki, hogy good morning
- Anya, tudom már, hogy mit akarok az élettől
- Ha nekem is kinő a kukacom, én is pisilhetek állva
- Senki sem lehet tökéletes
- Nem ismerem a jogaim.
- Anya, te is olyan bűbájos legyél, mint én.
- Én: ha nem mész lefeküdni, kifutsz az időből, nem lesz mese. Ninna: fut az időm mesét nézni?
- Apának van létrája, hogy le tudjon szállni a repülőről.
- Én: holnap lehúzzuk az ágyneműket és kimossuk. Ninna: csapatmunka lesz.
- Anya, megkapod, amit megérdemelsz.
- Ha a Tesó nem lesz happy baba, akkor sírni fog.
- Majd férjhez megyek, ha megszeretek valakit.
- Amikor szoktam rosszat álmodni, erre a képre gondolok, és a tündérekre, hogy elűzzék az ijesztő gondolatokat.
- Csináljunk egy szelfit, Anya!
- Kétségbe estem magam.
Azt hiszem, Regina eddigi élete legnagyobb változása következett be azzal, hogy ebben az évben megszületett Martin. Nem tudom, hogy mi csináltunk-e valamit nagyon jól, vagy Regina természete ilyen, de minden félelmem alaptalan volt azzal kapcsolatban, hogyan fogja fogadni a változást.
Biztos hozzájárul a dologhoz, hogy Regina végig részese volt a terhességemnek, hiszen ő kísért el ultrahangra, védőnőhöz, nőgyógyászhoz. Naponta simogatta a hasam, érezte a tesó mozgását.
Martint egyenesen imádja, semmilyen féltékenység fel sem merül benne, és nekem tényleg nagy segítségem. Néha csak abban, hogy addig, amíg Martinnal foglalkozom, addig szépen eljátszik egyedül, de ha kedve van, akkor szívesen segít a fürdetésben, öltözésben, babakocsi tolásban is.
Bár féltem tőle, azt hiszem, nagyon jól vette az akadályokat, és nagyon jó nővérkéje lett Martinnak.
Természetesen az év bulija a szülinapi party volt, amire én már hónapokkal előtte elkezdtem készülődni. Mivel Regina élete mostanában a hercegnők körül forog, természetes volt, hogy a szülinap témája a Disney hercegnők lesznek. Biztos vagyok benne, hogy az esküvői tortával nem foglalkoztam ennyit, mint amennyi időt azzal töltöttem, hogy megtervezzem Regina tortáját. Volt aztán hercegnős lufi, mert a kívánsága az volt, hogy a szülinapján "sok jufi" legyen, hercegnős tányér, pezsgőspohár kölyökpezsgővel, és természetesen rengeteg ajándék.
Túlesett a kötelező védőnői státuszvizsgálaton is, ami a látás- és hallásvizsgálatot leszámítva még mindig nevetséges számomra, hiszen a leginkább nekem kell igennel vagy nemmel felelni arra, hogy a gyerek tudja-e az elvárt szintet, vagy sem. Innentől csak lelkiismereti kérdés, hogy tényleg az igazat mondom-e.
Súly: 13,5 kg
Magasság: 94 cm
Ez az év is nagyon hamar elment, és bár a fejlődés már nem olyan szembetűnő, mint az első vagy a második évben, azért hatalmas változásokon ment át Regina ez alatt az 1 év alatt.
A legfontosabb a szobatisztaság, amiről már megemlékeztem, a legszembetűnőbb pedig a folyamatos beszéd.
Még mindig elcsodálkozom, micsoda szivacs agyuk van a gyerekeknek, de az 1 év alatt a szókincse, és a memóriája is odáig fejlődött, hogy komplett meséket mesél el, 10-15 mondókát tud fejből, és ugyanennyi éneket is.
Bár a választékos szóhasználatán néha ledöbbenek, azért az aranyköpései szolgáltatják a napi nevetés alapját. Nagyon sajnálom, hogy csak az utóbbi 1-2 hónapban kezdtem el írni ezeket:
- Nekem van anyám és nekem van apám, csak most nincsenek (Mamánál megőrzésen)
- Ha odateszem a fejem Apa fenekéhez, akkor büdös lesz a fejem
- Maradj csendben Mama, alszik a Tesó, ne beszélgess össze-vissza
- Ha felébred a baba, azt kell mondani neki, hogy good morning
- Anya, tudom már, hogy mit akarok az élettől
- Ha nekem is kinő a kukacom, én is pisilhetek állva
- Senki sem lehet tökéletes
- Nem ismerem a jogaim.
- Anya, te is olyan bűbájos legyél, mint én.
- Én: ha nem mész lefeküdni, kifutsz az időből, nem lesz mese. Ninna: fut az időm mesét nézni?
- Apának van létrája, hogy le tudjon szállni a repülőről.
- Én: holnap lehúzzuk az ágyneműket és kimossuk. Ninna: csapatmunka lesz.
- Anya, megkapod, amit megérdemelsz.
- Ha a Tesó nem lesz happy baba, akkor sírni fog.
- Majd férjhez megyek, ha megszeretek valakit.
- Amikor szoktam rosszat álmodni, erre a képre gondolok, és a tündérekre, hogy elűzzék az ijesztő gondolatokat.
- Csináljunk egy szelfit, Anya!
- Kétségbe estem magam.
Azt hiszem, Regina eddigi élete legnagyobb változása következett be azzal, hogy ebben az évben megszületett Martin. Nem tudom, hogy mi csináltunk-e valamit nagyon jól, vagy Regina természete ilyen, de minden félelmem alaptalan volt azzal kapcsolatban, hogyan fogja fogadni a változást.
Biztos hozzájárul a dologhoz, hogy Regina végig részese volt a terhességemnek, hiszen ő kísért el ultrahangra, védőnőhöz, nőgyógyászhoz. Naponta simogatta a hasam, érezte a tesó mozgását.
Martint egyenesen imádja, semmilyen féltékenység fel sem merül benne, és nekem tényleg nagy segítségem. Néha csak abban, hogy addig, amíg Martinnal foglalkozom, addig szépen eljátszik egyedül, de ha kedve van, akkor szívesen segít a fürdetésben, öltözésben, babakocsi tolásban is.
Bár féltem tőle, azt hiszem, nagyon jól vette az akadályokat, és nagyon jó nővérkéje lett Martinnak.
Természetesen az év bulija a szülinapi party volt, amire én már hónapokkal előtte elkezdtem készülődni. Mivel Regina élete mostanában a hercegnők körül forog, természetes volt, hogy a szülinap témája a Disney hercegnők lesznek. Biztos vagyok benne, hogy az esküvői tortával nem foglalkoztam ennyit, mint amennyi időt azzal töltöttem, hogy megtervezzem Regina tortáját. Volt aztán hercegnős lufi, mert a kívánsága az volt, hogy a szülinapján "sok jufi" legyen, hercegnős tányér, pezsgőspohár kölyökpezsgővel, és természetesen rengeteg ajándék.
Túlesett a kötelező védőnői státuszvizsgálaton is, ami a látás- és hallásvizsgálatot leszámítva még mindig nevetséges számomra, hiszen a leginkább nekem kell igennel vagy nemmel felelni arra, hogy a gyerek tudja-e az elvárt szintet, vagy sem. Innentől csak lelkiismereti kérdés, hogy tényleg az igazat mondom-e.
2014. december 10., szerda
Mikulás-story
Reginát kezdettől fogva nagyon megfogta ez a Mikulás dolog, hogy a kis csizmákat este kipucoljuk és kitesszük az ablakba, reggelre pedig ott van benne az ajándék. Először még csak 1 éves volt, tehát még annyira nem értette, mi is történik, de tavaly már hónapokkal előtte készültünk a Mikulásra, mivel nagy dologra készültünk. Regina odaadta a cumiját a Mikulásnak, amiért ajándékot kapott, és azóta nagyon jóban van a fehér szakállassal.
Mivel már októberben megjelennek a boltokban a csoki Mikulások, ezért természetes, hogy Reginát már most elkezdte foglalkoztatni a téma, és feleleveníti a cumi dolgot, és sorolja, mit is szeretne kapni a Mikulástól.
Győrben van egy kezdeményezés, hogy aki levelet ír a Mikulásnak, és elég gyors, az kap jegyet a színházban lévő előadásra, és a Mikulás személyes levelet ír neki.
Így aztán gondolván, hogy Regina nagyon örülne egy ilyen meglepetésnek, tollat ragadtam, és a 3 éves lánykám nevében, levelet írtam a Mikulásnak.
Bevallom őszintén, hogy nem is volt ez olyan egyszerű, mint az ember elsőre gondolná. Főleg az okozott gondot, hogy kb. 18 éves korom óta nem írtam írott betűkkel, és azért valljuk be őszintén, egy kézzel írott levél mégis csak úgy mutat jól, így aztán volt néhány betű, amelyiknek az írásán erősen el kellett gondolkodnom, és végül meg is született egy egész hosszú levélke:
Mivel már októberben megjelennek a boltokban a csoki Mikulások, ezért természetes, hogy Reginát már most elkezdte foglalkoztatni a téma, és feleleveníti a cumi dolgot, és sorolja, mit is szeretne kapni a Mikulástól.
Győrben van egy kezdeményezés, hogy aki levelet ír a Mikulásnak, és elég gyors, az kap jegyet a színházban lévő előadásra, és a Mikulás személyes levelet ír neki.
Így aztán gondolván, hogy Regina nagyon örülne egy ilyen meglepetésnek, tollat ragadtam, és a 3 éves lánykám nevében, levelet írtam a Mikulásnak.
Bevallom őszintén, hogy nem is volt ez olyan egyszerű, mint az ember elsőre gondolná. Főleg az okozott gondot, hogy kb. 18 éves korom óta nem írtam írott betűkkel, és azért valljuk be őszintén, egy kézzel írott levél mégis csak úgy mutat jól, így aztán volt néhány betű, amelyiknek az írásán erősen el kellett gondolkodnom, és végül meg is született egy egész hosszú levélke:
"Kedves Mikulás!
Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 3 éves.
Az elmúlt évben nagyon sok minden történt velem.
Tavaly odaadtam Neked a cumimat, amiért Édesanyám nagyon
büszke volt rám, és Te pedig hoztál nekem érte ajándékot, aminek nagyon
örültem.
Az év elején megtudtam, hogy kistestvérem fog születni, és
mivel Édesapám külföldön dolgozik, ezért nagyon sokat segítettem Anyának.
Együtt rendeztük be a babaszobát, és segítettem Anyának kisruhákat választani a
tesó számára.
Szeptemberben megszületett a kistestvérem, Martin, akit már
nagyon vártam. Azóta is próbálok jól viselkedni, segíteni Anyának. Minden este
együtt fürdetjük Martint, és ha a tesó sír, akkor szólok Anyának, hogy etesse
meg, vagy tegye tisztába, mert bekakilt.
Mikor a tesó érkezését vártuk, kaptam szép új ágyat, de Anya
és Apa hiába kérlelnek, az egész éjszakát ritkán töltöm ott, mert éjszaka
mindig átköltözök hozzájuk.
Januártól óvodába fogok járni, amit már nagyon várok, és
pillangó lesz a jelem. Addig is itthon játszom Anyával és Apával. Nagyon
szeretem a logikai játékokat, a kártyákat, de ha ahhoz van kedvem, nagyon sokat
gyurmázok, és festegetek, vagy éppen a babáimmal játszom el ugyanazt, amit Anya
csinál Martinnal, de szívesen főzőcskézek igaziból Anyával, vagy éppen játékból
a kiskonyhámmal.
Remélem Te is úgy láttad, hogy jó voltam ebben az évben, és
részt vehetek a színházi ünnepségen, és a kiscsizmámba is teszel majd valami
ajándékot.
Idén is nagyon várlak:
Regina"
És már mentem is, hogy feladjam a postán a Mikulásnak, és talán még nagyobb izgatottsággal várjam a választ, mint Regina.
Bár Apa az elején csak annyit fűzött a levelemhez, hogy nagyon ráérek, hogy ilyenekre van időm, kb. 2 nap múlva megkérdezte, hogy elvihetné-e ő Reginát az előadásra, ha kapunk jegyet.
Azt hiszem mondhatom, hogy idegtépő 3 hét volt, és ennél jobban maximum a főiskolai értesítőt vártam, hogy felvettek-e vagy sem. Fokozta az izgalmat, hogy a facebook baba-mama fórumán sorra jöttek a bejegyzések, hogy ki kapta már meg a levelet, és aki nem kapott jegyet, ott mi volt a kifogás. (nincs 3 éves a gyerkőc, van kisebb testvér, stb.)
Aztán mikor Martinnal hazajöttük a kórházból, ott várt a postaládában a levél, ami széppé tette a napom. (rám is fért az előtte való 2 nap után)
És a levélben ez állt: (szigorúan piros tollal írva, mert mi mással írhatna a Mikulás)
"Kedves Regina!
Toronyszobám ablakából éppen a Manókat néztem, amint gyermeki jókedvvel hócsatáztak egymással, de ekkor nyikordult meg a nagy tölgyfa ajtó és Peti postás robogott be rajta a te leveleddel. Kandallóm elé beültem a nagy hintaszékembe és hatalmas öröm töltötte el a szívemet, amint olvastam a leveledet. A messzelátó távcsövemmel, mikor figyellek Benneteket, örülök, hogy a testvércsengettyű nem szólal meg. Ez azt jelenti, nem rosszalkodtok és nagyon jó testvérek vagytok. Nagyon ügyes kislány vagy, sokat segítesz Anyukádnak. A cumidat még mindig őrzöm, beraktam a kisszekrényembe a többi cumi közé. De mivel kaptál szép új ágyikót Anyáéktól, ott kellene aludni és akkor már tényleg elmondhatod, hogy nagy kislány lettél. Az én Manócskáim is a saját ágyikójukban alszanak.
Nagyon vigyázz a kistesóra és tanítsd majd meg mindenre, amit Te már tudsz.
Várom a találkozás.
Csizmákat az ablakba és belepottyan az ajándék.
Üdvözlettel:
Mikulás Bácsi"
Nagyon örültünk a levélnek és a jegynek, főleg Apa és én. Reginának felolvastam, de elsőre nagyon meg volt illetődve, aztán meg nem eresztette a levelet, merthogy azt neki írta a Mikulás.
Biztos vagyok benne, hogy volt hatása a levélnek, mert az elkövetkezendő napokban feltűnően jó volt, de érdekes módon, magát az ünnepséget és a Mikulással való találkozást annyira nem várta.
Aztán elérkezett a nap, és Apával elmentek az ünnepségre. A továbbiakról nem tudok nyilatkozni, de Apa szerint a műsor unalmas volt, és egyáltalán semmi köze nem volt a Mikuláshoz, de amikor hazaértek, Regina boldogan szorongatta a Mikulás-csomagot, ami elég bőséges volt.
Összességébe véve, azt hiszem, kedves gesztus a szervezőktől, hogy több ezer gyereknek személyre szabott választ írnak, ingyenes műsorról és Mikulás-csomagról gondoskodnak, és a levélre való válasz alatti várakozással a felnőttekben is felébresztik a Mikulásban való hitet.
Bár Apa az elején csak annyit fűzött a levelemhez, hogy nagyon ráérek, hogy ilyenekre van időm, kb. 2 nap múlva megkérdezte, hogy elvihetné-e ő Reginát az előadásra, ha kapunk jegyet.
Azt hiszem mondhatom, hogy idegtépő 3 hét volt, és ennél jobban maximum a főiskolai értesítőt vártam, hogy felvettek-e vagy sem. Fokozta az izgalmat, hogy a facebook baba-mama fórumán sorra jöttek a bejegyzések, hogy ki kapta már meg a levelet, és aki nem kapott jegyet, ott mi volt a kifogás. (nincs 3 éves a gyerkőc, van kisebb testvér, stb.)
Aztán mikor Martinnal hazajöttük a kórházból, ott várt a postaládában a levél, ami széppé tette a napom. (rám is fért az előtte való 2 nap után)
És a levélben ez állt: (szigorúan piros tollal írva, mert mi mással írhatna a Mikulás)
"Kedves Regina!
Toronyszobám ablakából éppen a Manókat néztem, amint gyermeki jókedvvel hócsatáztak egymással, de ekkor nyikordult meg a nagy tölgyfa ajtó és Peti postás robogott be rajta a te leveleddel. Kandallóm elé beültem a nagy hintaszékembe és hatalmas öröm töltötte el a szívemet, amint olvastam a leveledet. A messzelátó távcsövemmel, mikor figyellek Benneteket, örülök, hogy a testvércsengettyű nem szólal meg. Ez azt jelenti, nem rosszalkodtok és nagyon jó testvérek vagytok. Nagyon ügyes kislány vagy, sokat segítesz Anyukádnak. A cumidat még mindig őrzöm, beraktam a kisszekrényembe a többi cumi közé. De mivel kaptál szép új ágyikót Anyáéktól, ott kellene aludni és akkor már tényleg elmondhatod, hogy nagy kislány lettél. Az én Manócskáim is a saját ágyikójukban alszanak.
Nagyon vigyázz a kistesóra és tanítsd majd meg mindenre, amit Te már tudsz.
Várom a találkozás.
Csizmákat az ablakba és belepottyan az ajándék.
Üdvözlettel:
Mikulás Bácsi"
Nagyon örültünk a levélnek és a jegynek, főleg Apa és én. Reginának felolvastam, de elsőre nagyon meg volt illetődve, aztán meg nem eresztette a levelet, merthogy azt neki írta a Mikulás.
Biztos vagyok benne, hogy volt hatása a levélnek, mert az elkövetkezendő napokban feltűnően jó volt, de érdekes módon, magát az ünnepséget és a Mikulással való találkozást annyira nem várta.
Aztán elérkezett a nap, és Apával elmentek az ünnepségre. A továbbiakról nem tudok nyilatkozni, de Apa szerint a műsor unalmas volt, és egyáltalán semmi köze nem volt a Mikuláshoz, de amikor hazaértek, Regina boldogan szorongatta a Mikulás-csomagot, ami elég bőséges volt.
Összességébe véve, azt hiszem, kedves gesztus a szervezőktől, hogy több ezer gyereknek személyre szabott választ írnak, ingyenes műsorról és Mikulás-csomagról gondoskodnak, és a levélre való válasz alatti várakozással a felnőttekben is felébresztik a Mikulásban való hitet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
