Levelet kaptam...

A minap levelet kaptam Mártitól, a Meléső Jelek babajelbeszéd oktatójától. Nagyon jól esett, hogy egy szakember is elismeri azt az eredményt, amit a  jelbeszéd terén Reginával elértem, és építő jellegű kritikának veszi, amit  a blogomon a tanfolyamról írtam, és további segítségemet kérte a jelbeszéd  használatával kapcsolatos véleményemről. És mivel nagyon büszke vagyok magamra/magunkra, az engedélyével közzé is teszem a levelet:   "Szia Gyöngyvér! Képzeld, egészen véletlenül ráakadtam az interneten a blogodra, amit  Regináról írsz, és láttam, hogy írtál a jelbeszédről, a tanfolyamról is.  És mivel a blog publikus, gondoltam, nem baj, ha elolvasom a  véleményedet. Nagyon jó volt olvasni végre egy véleményt a  tanfolyamról- a kritikákat is.  Hiszen nem könnyű mindig mindent helyesen átadni a szülőknek ebben  a témában. Tudom, az, hogy Ti ilyen szuperül tudtátok hasznosítani a  jeleket a saját életetekben, nem a tanfolyam érdeme, mégis nagyon örülök,  hogy részt vettetek. És azt pedig külön szeretném Neked megköszönni, hogy  véleményeddel részt vettél a videóban. Nekem meggyőződésem - mint  ahogy Neked is - hogy ez a módszer rengeteget segít a babák és a szülők  életében, és azzal, hogy elmondtad a véleményedet, és megmutattátok,  Regina mennyi jelet tud, a többi szülőnek segítettél, hogy megismerjék  a módszer hasznosságát. Nekem is ez a célom. Minden ilyen véleménynek,  és tapasztalatnak nagyon örülök, mivel biztosan sok negatív vélemény is  kering azoktól, akik nem ismerik pontosan, miről van szó.  Szóval nagyon köszönöm Neked még egyszer, örülök annak is , hogy  megismertelek, és további ugyanilyen boldog kapcsolatot kívánok Nektek  a kis Reginával. Remélem, még találkozunk majd! :) Ui. Arra gondoltam, ha van kedved, írhatnál nekem is egy véleményt a  jelbeszéddel kapcsolatban, amit feltennék a weboldalra. Bármit, amit  jónak gondolsz, vagy amit szívesen megosztanál más anyukákkal ebben  a témában. Ha van hozzá kedved, szívesen fogadom, mert nagyon tetszik,  ahogy írsz, nagyon jók a gondolataid. Szép napokat Nektek! :) Márti"

Mono-száj 1. rész

Mert bizony, ahogy Pici Lányom egyre többet használja a száját számomra érthető szavak megformálására, úgy egyre több vicces kifejezés hagyja el azt, amit muszáj megörökíteni az utókornak.

Bár még a szókincs elég szegényes, azért alapvető dolgokat már használ a Törpe:
Anyáé, Apáé, Ninnáé (Regináé)
Igen ám, de akármihez is nyúl, az mind Apáé. Az autó Apáé, az ágy Apáé, a telefon Apáé, a laptop Apáé, a TV Apáé (na jó, a TV tényleg Apáé).
A maradék dolgok, játék, cumi, tejci, baba, az Ninnáé.
Szóval Anyának, vagyis nekem nem jut semmi.

Hát ennyit a gyermeki háláról, amiért az elmúlt majdnem 20 hónapban pelenkáztam, etettem, fürdettem és virrasztottam...

A nagy strandteszt, avagy egy hétvége alatt kettőt is kipróbáltunk

Szombat a balatonfüredi Esterházy strand volt betervezve. Már péntek délután összepakoltam, hogy másnap minél előbb útnak tudjunk indulni. Szerencsére Regina is nagyon együttműködő volt, hiszen 7-kor kelt, így nem sokkal 8 után már úton is voltunk.
Természetesen majdnem a legfontosabb dolgot hagytam itthon, a karúszót, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna a pancsolás, de szerencsére még a kocsinál eszembe jutott, így hamar orvosoltuk a problémát.
Regina elég jól bírta a majd 2 órás utat, csak az utolsó 20 percben volt egy kicsit nyugtalan, de amint meglátta a vizet, már alig lehetett visszatartani.
Fél 10 körül értünk oda, így még a pénztárnál sem kígyózott a sor (a belépő 950Ft/fő volt, ami szerintem teljesen elfogadható), és kedvünkre válogathattunk a jobbnál jobb helyek közül, ahol nap is van, árnyék is van, jó helyen is van, így letáboroztunk.
A strandnak van egy élményfürdő része, ahova külön belépőt kellett venni (ez 10 óra előtt 530 Ft/fő), és 2 órára szól. Apának nem igazán tetszett a rendszer, de marketing szempontból teljesen érthető, hiszen ez egy strand, ott a Balaton, aki meg élményfürdőbe akar menni, annak ott van egy külön aquapark pár száz méterrel odébb.
Szóval kihasználtuk a 2 óránkat, és Regina nagyon élvezte a pancsikolást.

Itt van néhány video, de a gyengébb idegzetűek hagyják ki, és kérem senki ne hívja a gyámügyet, mivel Drága Pici lányom 1. túlélte a vízi kalandot, 2. egyszer sem akart belefulladni a medencébe, 3. minden egyes alkalom után vigyorgott, és mondta/mutatta, hogy még-még.

Mire az élményfürdő részből ki kellett jönnünk, már majdnem itt volt az ebédidő, így úgy terveztük, hogy Regina ebédel, aztán elalszik a babakocsiba, amit amúgy már csak dísznek tartunk, mert nagyon nem ül bele, majd Apával az alvó gyerek mellett szépen meg tudunk ebédelni.

Biztos, ami biztos alapon vettem babakaját, 12 hónaposnak valót, hogy egy kis tápértéke és íze is legyen a dolognak, de Pici Lányom két kanál után azt hiszem szépeket mondhatott nekem, mert rá sem nézett a kanálra,nem hogy bekapja. Így evett némi gyümölcsöt, majd mivel álmosnak tűnt, beraktam a babakocsiba, és jöhetett a kirándulás leggyengébb pontja, az idegen helyen való altatás.

Tologattam én vagy egy órán keresztül fel s alá, de Reginának esze ágában sem volt aludni. Néha kicsit elfeküdt, játszott a lábával, majd felült, mert látott valami érdekeset. Egy hajót, egy repülőt, egy felhőt, egy labdát, egy akármit.

Így aztán úgy döntöttünk, hogy ennek így sok értelme nincs, ha alszik, ha nem, mi is eszünk. Így aztán Regina maradt a babakocsiban, és elindultunk valami eledelt keresni magunkat. Végül a pizza mellett döntöttünk, ami nagyon finom volt, és a pihenés közben még Regina is eszegetett belőle. Én úgy gondolom, hogy egy nagy és egy kis pizzáért, valamint 2 almafröccsért a 3500 Ft teljesen elfogadható ár volt.

Szóval megebédeltünk, és jöhetett a szieszta a számunkra is, persze közben próbáltuk a Törpét is rávenni arra, hogy aludni akar. És aztán szerencsére akart, bár már délután 3 óra volt, így a megszokott alvásidőn már régen túl voltunk.

Ébredés után jöhetett még egy kis fürdés, most a Balatonban Apával, de ez nem igazán tetszett neki. Amúgy sem megy bele a homokba, és bizony itt homokos a talaj, és az, hogy nem is látja a lábát a vízben, rátett még egy lapáttal arra, hogy ne élvezze annyira a vizet, így aztán úgy döntöttünk, hogy ideje szedni a sátorfánkat, és útnak indulni.

Hazafele még útba ejtettünk Veszprémben egy sétát, felmentünk a várba, gyorsan csináltunk pár képet, és már jöttünk is haza.

Azt hittük, hogy ilyen kimerítő nap után aztán majd gyorsan alvás lett, de sajnos nem így lett. Próbáltam mindent, hogy Pici Lányom aludjon, néztünk mesét, simogattam, de csak nem akartak csukódni a szemei.

Persze sejtettem én, hogy mi a baj, hiszen sok volt az input, nem ért rá kakilni. Aztán úgy este fél 11 tájban mondta: "Anya-anya, pisi-pisi", és tudtam, hogy már van a pelusban valami. Amint megkönnyebbült, már mutatta is, hogy álmos, aludjunk.

Így aztán a pelus csere után elaltattam, Apával visszaraktuk a kiságyba, és végre mi is lefeküdhettünk.

Vasárnap Lipót volt a cél. Regina reggel 6-kor ébredt, de mivel az előző napi késő fekvés után ezt kicsit korainak találtam, átvittem magam mellé, megcsináltam a tejcit, ezt félálomban megitta, és vissza is aludt. Olyan jól sikerült a visszaaltatás, hogy háromnegyed 9-kor ébredtünk fel mindketten, még arra sem ébredtem meg, hogy Apa közben meglógott mellőlem.

Aztán jött, hogy 20 percünk van elkészülni, mert aztán indulás van, megyünk fürödni.

Én gyorsan összeszedtem a tegnap kiteregetett törölközőket, fürdőruhákat, karúszót, hűtőtáskába be az üdítőket, gyümölcsöt, joghurtot.

Reginát könnyű volt rávenni a sietésre, mert elég volt neki annyit mondani, hogy megyünk a Mamához.
A Mama gyorsan bepattant a kocsiba, és már indultunk is tovább Lipótra. Viszonylag kevesen voltak még, így nyugodtan választhattunk helyet magunknak, és harmadszori átköltözésre Apa meg is találta az ideális árnyék-napfény kombinációt a sátor és az egyéb kellékek számára.
Épp az átöltözésből jöttem visszafele, amikor Apa kérdőre vont, hogy hol az egyik karúszó. Természetesen én állítottam, hogy beraktam a táskába, ahol természetesen nem volt ott, így nem volt más választásom, kerítenem kellett egy másikat.
Mire visszaértem, Regina már ki is próbálta a gyerekmedencét.

Az egész nap fürdésből, és némi pihenésből állt, aztán a Mama jóvoltából még az alvás sem ment olyan nehezen.

Bár napközben csúcsidőben a medencék a sok embernek kevésnek bizonyult, így fellépett a hering-szindróma, amikor az ember már nem szívesen megy bele a medencébe, de a stranddal tökéletesen meg voltam elégedve.

Nagyon szép helyen van, sok az árnyék, teljesen gyerekbarát. Biztos vagyok benne, hogy többször ellátogatunk ide.

(És mint utólag kiderült, a karúszót sem én hagytam itthon, hanem amíg én térültem-fordultam, az én Pici Lányom szépen kipakolta a táskából)

Ősanyának születtél?

Nem tudom az eredeti forrását, én a facebookon láttam egy anyukánál. Kihagyhatatlan. Én végig nevettem:

"Definíció

Az ősanyák azok a családcentrikus nők, akiket nem a papamacihoz való ragaszkodás, hanem a szüléssel együtt járó hormonháztartás-változás billent át visszafordíthatatlanul egy furcsa állapotba, ahonnan évekkel a szülés után sem térnek vissza. Kicsit olyanok, mint amikor ufóinvázió van az eldugott amerikai kisvárosban, és a lakók azon része, aki még embernek látszik, de már ufó, felismeri a többi ufót a tejbárban meg a szatócsboltban, és odabiccent nekik, hogy tudja ám, hogy ufók. Vagy hogy ősanyák. Félreértés ne essék, engem is anya szült, de ahogy a legtöbbünk esetében: ő nem őrült bele.

Önképzés és mások oktatása

Az ősanya áldott állapotának első perceiben már alternatív szülési lehetőségek után kutat. Ő tudja magáról, hogy jobban szül, de kell, hogy mások is lássák. Ahogy a hormonok elöntik, leáll a hajfestéssel, visszatér a természethez, illetve Természet Anyához, hiszen rövidesen névrokonok lesznek. Rádöbben, hogy az élet értelme a szaporodás (tehát véletlenül sem a feltétele, hanem az értelme). Az első gyermekáldás alkalmával természetesen lányt szül, pontosabban egy kis ősanyát. Csak minden 2n-edik szülés alkalmával tud fiút.

A születendő csöppség részére azonnal nevek után kutat. Ha a természetbe vonulás előtt legalább felhasználói szintű számítógépes ismeretekkel rendelkezett, akkor Excelben szűri le előbb a kereszténység előtt is létező magyar neveket, hiszen magyarok vagyunk, vagy nem? Esetleg melléjük veszi a Conan a barbár bármelyik epizódjában felbukkanó női szereplők neveit, majd ezeket az utolsó 5 év névadási adatai alapján növekvő sorrendbe rendezi. A legritkábbat, ami leginkább egy indonéz sziget vagy egy gyógyszer (jó esetben kúp) nevéhez hasonlít, kiválasztja, a listán szereplő következő három nevet pedig megjegyzi, hogy majd más anyukáknak ajánlhassa.

Ajánlja. Te sem akarhatod, hogy összetévesszék a gyereket kezdetű érvelését önmagával kicsit vitatkozva azzal zárja, hogy ilyen különleges névvel viszont fontos az első benyomás. Amelyet természetesen a megfelelő nevelés garantál, ehhez terhességének ötödik hetére beszerez a világon minden tudást, és a fennmaradó 35 hetet ennek továbbadásával tölti. Megtudhatod tőle, hogy a második trimeszterben csak piros ételeket szabad enni, a talpad idegvégződésein át minden fontos szerved elérhető, de ő mondjuk a fülcimpádon keresztül is tudja, ha akarod, megmutatja. (Nem akarod. Megmutatja.) Közben folytatja, nem jó, ha csuklasz, minden csuklásnál lecsöppen egy vér a szívedről, rá a gyerekre, vagy mittudomén hová. Alul már nem esik ki, azt biztos. Nem kedvelik a biológiai megközelítést, magát a „terhes” szót sem, hiszen a gyermek nem teher, hanem Isten ajándéka. Az állatorvosi megközelítést sem kedvelik, azaz a vemhesség, ellés és tőgy kifejezéseket ne használjátok a közelükben, illetlenség.

Szóhasználat és kényes témák


A „gyerek” szót soha többé nem mondják ki. SOHA. Csak azt, hogy gyerMek. Minden olyan szót előnyben részesítenek, amelybe ezt bele lehet magasztoskodni: kismedence helyett gyermekmedence. Játszótér helyett gyermekjátszótér. Gyakorlatilag minden óvintézkedést megtesznek a szóhasználat tekintetében arra az esetre, ha urambocsá' a kisjézust szülnék meg, hogy utána ne érhesse szó a ház elejét, amiért nem viseltettek kellő tisztelettel iránta.

Habár egy részüktől korábban maximum azt tudtad meg, hogy ők ugyan nem szopnak*, mert az közönséges és megalázó, ahogy gömbölyödnek, egyre többet hallod, hogy mennyire jó Vincével, most kipróbálták hason is, csak előtte díszpárnákból ki kellett zsaluzni egy inverz terhes nő alakú öntőformát. Sokkal nagyobbakat élvez, és kipróbálták a popószexet is, hátha így rugalmasabb lesz az altája, és ezzel elkerülik a gátszakadást. (Nem kerülik el.)

Legitimációt érez arra, hogy a korábban szűk barátnői társaságban kitárgyalt témákat akár szülei, nagyszülei, és főleg vadidegen, életük hátralévő részében eredetileg még néhány alkalommal kúrni tervező férfiak társaságában hüvelyi higiéniáról, irrigációról, placentáról, nyákdugóról beszéljen, esetleg mutatja is, hogy mindezek nagyjából hol találhatók – amit elnézek, férfitársaim évszázados nyilvános faszigazgatásainak büntetését a kollektivitás szellemében vállalom.

(*: faszt)

Szülés és vonzatai


Na érjünk el oda, hogy megellik. Eljő az evangélium ideje, kijön a kis Sándor (végül ezt választotta, mert női névben különleges). Hónapokig tartó vívódás ér ezzel a végéhez, melyben először az otthon szülés, aztán a fürdőkádba szülés, majd az otthoni fürdőkádba szülés merült fel lehetőségként. A védőnő kiguglizása után kiderült, hogy vannak bábák is, majd dúlák következtek, végül 1-2 katmandui sámán. A megfelelő weboldalak magyarra fordíttatása után felmerült a vízbe szülés mellett a szentelt vízbe, vagy egyenesen Isten ölébe szülés, vagy egyből diplomaátvevő talárba, igazgatói karosszékbe beleszülés, az jó ómen.

Az ősanyák nem tudják előre, de én igen, hogy végül mégis csak a kórházi szülés mellett maradnak, hiszen ez TB-re ingyen jár, nem azért fizetek ennyi adót, hogy másra költsék (közös teherviselés és közjószág teljes meg nem értése). Természetesen itt két beikszelhető extra marad, az egyik az apás szülés (amit ő papás szülésnek hív), a másik a videokamerázás. Ezt beikszeli. Sándor születése után a gerlepár egymást már csak anyának és apának hívja, amelyre való rászokás egy esetleges (és szomorú) gyerMekhalál esetén nem fogja megkönnyíteni együtt maradásukat.

Innentől kezdve a piros ételt kell enni jellegű tézisek új sora jön, de immáron a gyermekre vonatkoztatva. A társaságban eddig kellemetlenül forgatott szex témát (hiszen többé jóformán nem szexel) felváltja a szoptatás. Nagyon bedagadtak a bimbóim, az egyik kicsit ki is sebesedett (WTF!). Ide tartozna az is, hogy nehezen jön a tejem, valamint az ehhez kapcsolódó üvegfúvási műremekek bemutatása, DE ez nem kerül szóba, hiszen az ősanyának mindig van teje. Természetesen jut apának és anyának is belőle. Sándor hagy. Isszák, mert ez természetes, nem találnak ebben semmi kivetnivalót. Egy mondat közepén előkapja az egyik mellét, amelyen a diszkréció jegyében falatnyi kis mellbimbóját figyelmességből 14 centi átmérőjű zalahús vagy parizer takarja. Nem csoda, hogy a gyerek mellészopik. Mindezt a korábban említett félidegen férfiak és nagyszülők társaságában.

Szembesíti az elbotlott anyákat

A vendéganyukák, akik egyenként és együtt is több gyereket neveltek fel és járattak egyetemre, itt megtudhatják, hogy mindent az elejétől fogva teljesen rosszul csináltak. És minden rendben a gyerekkel? – kérdezi, mert az ő tudása és jósnője számításai szerint már életben sem kéne lennie annak, aki előbb tudott beszélni, mint úszni, első három évében nem vitték fel 6000 méterre és nem lakott legalább egy hetet egy kőszáli sas fészkében. A rossz anyukák nem jól reszelték/darálták le a zöldséget, és eleve nem jó zöldséget, így nem indul meg a fogzás, az ínyzés, és egyéb, korábban felelőtlenül gusztusosnak vélt testrészek fejlődése. A gyermeknek értelemszerűen fogacskája, hajacskája van, meg kakikája, pisikéje. A bébikre ez nem vonatkozik, a gyerekek szara a bilikorszak alatt a legbüdösebb, ezt és kizárólag ezt nevezi a magyar nyelv „kakának”, á-val a végén. Pólyások és kamaszok csak simán szarnak.

Az ősanyának ez ügyben „csupán” a pelenkákkal szemben van averziója. No nincs szó ápolatlanságról, a társadalmi együttélés szabályait betartja, csak ő a szükséglet-kommunikáció híve: ő ugyan nem pelenkázza. Majd látja a gyereken, ha kell neki. Olyankor felkapja, és kiviszi a teraszra és eltartja messzire. Egy erről szóló dokumentumfilm néhány jelenete alatt 3x szart a parkettára ugyanaz a gyerek, tehát még kicsit under construction ez az évezredes módszer. De majd elkészül! A demokrácia sem tökéletes, csak annál jobbat még nem találtak ki. Ugyanezek az anyukák legalább 3, de – a józanész határain belül – maximum 27 éves korukig szoptatják mindhárom gyereküket.

Viselkedése falkában

Az ősanya ismer más ősanyákat, és alig várja, hogy most, hogy túl van a szülésen, megnézzék együtt az arról készült videóját. Jól láthatjátok, ahogy Sándor kijön a vaginámon kezdetű narrációja 80 perces, mely reklám nélkül megilleti, hiszen ő is végignézi minden hónapban a többiekét. Együtt megállíthatatlanok. Baba-mamával kezdődő kifejezéseket találnak ki, de nem olyanokat, mint a jóga (jógázik a másfél éves gyerek, erre varrjál gombot), hanem baba-mama adóbevallás, baba-mama tudatos vásárlói tréning, meg ilyenek. Míg más kismamák megvalósítják életük álmát, vagy bepótolják a kihagyott tanulnivalót, ők a gyerek mellett kis csoportokba szerveződve járják a művházakat, és terjesztik az ősanyaságot, például babahordozást tanítanak hónapokig, évekig. Végül már nagyon jól tudnak babát hordozni. Közben kis kézműves foglalkozások keretében az emlékbe eltett elhalt méhlepényből és bababüfiből készíthető kegytárgyak alkotását sajátítják el."

Kaka-sztori 2. felvonás

Ma reggel, mikor Reginát kivettem a kiságyból, és az ölemben megitta a reggeli tejecskéjét, éreztem, hogy nagyon lapos az a pelus. Nagyon megörültem, hogy egy újabb lépés a szobatisztaság útján, hogy egy egész éjszakát kibírt pisilés nélkül. Persze lehet, hogy eddig sem pisilt, csak reggelente nem nagyon sietek kivenni a kiságyból, hiszen még elbeszélget és eljátszik, addig olyan jó még egy kicsit lustálkodni. Ma viszont tovább aludt, én viszont már kialudtam magam, úgyhogy már alig vártam, hogy felébredjen.
Szóval megitta a tejecskét, majd kérdeztem tőle, hogy lesz-e pisi.
Lelkesen mondogatta, hogy pisi-pisi, de előtte még tett egy tiszteletkört a lakásban, hogy megnézze, Apa biztosan elment-e dolgozni.
Az asztalon meglátta az iPadot, és azt is hordozni kezdte. Majd fogta a zsámolyát, és a WC felé vette az irányt. Megcsinálta a helyét, rátette a WC-re a szűkítőt, majd a zsámoly segítségével szépen felmászott, és mutatta, hogy mese. Én pedig elindítottam neki egy mesét az iPadon.
Tudom, van luxus, de hát valljuk be, mindenki visz magával valamit a lakás legkisebb helyiségébe, hogy elüsse az időt, amíg elvégzi kisebb-nagyobb dolgát.

Szóval volt mese, Pici Lányom nagyon jól érezte magát a WC-n, és szorgosan mondogatta, hogy pisi-pisi.
És a pisi jött is, Regina pedig büszkén nézett rám, hogy bizony csurog valami a WC-be, majd mutatta, hogy vége. Jött a szokásos rituálé a WC-papírral, lehúztuk a WC-t, és mentünk a dolgunkra.
Én pedig nagyon örültem, hogy spóroltunk egy pelust, hiszen visszaadhattam rá a tegnap esti, még szűz pelust.

Aztán fogmosás közben megcsapta az orromat a szag. Hát a Pici Lányból akkora adag jött ki, hogy legszívesebben a body-t úgy, ahogy volt, dobtam volna ki a szemétbe, és nem is csodáltam, hogy a pelus nem állta meg a helyét ebben a helyzetben.
Így aztán alig 5 perccel a sikerélmény után öltözhettünk át.

Tehát pisiben már egész jók vagyunk, és bár legtöbbször észreveszem, mikor kakil, odáig még nem jutottunk, hogy az is a megfelelő helyre kerüljön, de ami késik, nem múlik, már visszafordíthatatlanul ráléptünk a pelenka nélküliség vezető útra.

Kipróbáltuk - Vizes játszótér Győrben

Alig egy hete adták el a Bisinger sétányon az ország legnagyobb vizes játszóterét, így ma érkezett el a napja, hogy mi is leteszteljük.
Mivel víz, ezért felkészültem és vittem magammal törölközőt, és új szerelést is Csemetémnek.
Bár sokan írták a facebookon, hogy fürdőruhában vannak a gyerekek a játszótéren, én azért úgy gondoltam, hogy a város kellős közepén egy játszótérre talán nem a fürdőruha a megfelelő viselet.
A játszótéren sokan voltak, de hát még újdonság, így nem is csoda.
Nagyon sok anyuka tényleg mini-strandként fogja fel a dolgot, hiszen pokróccal, hűtőtáskával telepedtek le a játszótér területén lévő füves részen.
A hely valóban szépen kialakított, bár még új, úgyhogy még jó, hogy szép. Víz az van dögivel, folyik is erre-arra, a gyerekek pancsolnak benne, és mindenki csurom vizes. Szülők számára vannak padok, pihenők.
Amit hiányoltam, azok a játékok. Mert jó, hogy folyik a víz, van egy-két zsilip, pár szökőkút-féle, egy vízágyú, de ha már ennyi pénzt beleöltek a város nagy emberei, akkor igazán tervezhették volna úgy, hogy a vízzel kapcsolatos fizikai kísérleteket is belecsempésszék a játszótérbe.
Azonkívül hiányoltam egy felügyelőt, aki mind a rendre, mind a gyerekek biztonságára ügyelne, vagy legalább segítségre lenne, ha baj van, hiszen rengeteg gyerek, az egész játszótér kőből van, a víz miatt csúszhat.... Én végig attól rettegtem, hogy Regina elcsúszik, és beveri a fejét egy éles kőbe.
És bár nem vagyok fajgyűlölő, de a kisebbség innen sem hiányozhatott, és volt pár tizenéves, akik a 2-3 évesek között rohangáltak, és vödörrel locsolták egymást. És nagyon sokáig nem is volt egy jól megtermett apuka, aki rájuk szólt volna.

Szóval kipróbáltuk, Reginának tetszett, tetőtől talpig vizes lett, de attól tartok nem fog a kedvenceink közé tartozni.
Az ötlet alapvetően jó, főleg, hogy talán ezentúl nem a Széchenyi téri szökőkútban pancsolnak a gyerekek, de a kivitelezésen még finomíthattak volna a tervezők.

19. hónap

Méretek:

Súly:10,6 kg (felnőtt mérlegen mérve)

Történések:
Sok kicsi bejegyzés tanúskodik róla ebben a hónapban.


 Általánosságok:


Ügyeskedés - fejlődés:
A beszédfejlődés terén mindenképpen nagy az előrelépés. Egyre több szót használ, és amikor éppen nem értelmes szavakat mondogat, akkor halandzsázik megállás nélkül. Nagyon sok szót próbál meg utánozni, de még elég kevés érthető belőle.

Az evéssel eddig sem volt probléma, de most, ahogy mondani szoktam, egy nap csak egyszer eszik: reggeltől estig.
És pontosan tudja, hogy mit akar enni. A sajtot tökéletesen mutatja jelbeszéddel, az almát mondja, bár a barackra is almát mond.
A dédinél pontosan tudja, hol van a málna, leszedi, majd viszi a csaphoz, hogy megmossa, majd bekaphassa.
Amikor a hűtőhöz húz, mutatja, hogy emeljem fel, kinyitom a hűtőt, és már nyúl is a joghurthoz. Leteszem, viszi az asztalhoz, majd mutatja, hogy tegyem a székébe, és már kanalazza is.

Olyan élvezettel tud enni, hogy az ember megéhezik mellette. Nagyon ügyesen kanalaz, a szilárd ételeket pedig villával eszi.

Jelek, amiket használ:
Azt hiszem, lassan elfelejthetjük a kommunikáció ezen formáját. Még mutogat, ha nagyon ki akar fejezni valamit, amit szavakkal még nem tud, mutogat, ha nagyon kérem, hogy mutogassa el, mit akar, és mutogat és beszél egyszerre, de gyakorlatilag az egész napja a folyamatos beszédből áll, amit hol értek, hol nem.


Szókincs: 
- ninni-ninni, ami annyit jelent, inni, és mellé mutatja is, ha esetleg nem érteném. A legcukibb, amikor éppen úton vagyunk, és egyszer csak eszébe jut, hogy szomjas. És akkor jön az a kétségbe esett hang, heves mutogatás, és csak hajtogatja, hogy ninni-ninni. Imádom. Na nem azt, hogy szomjas a gyerekem, hanem ahogy a tudtomra adja.
- tej-ci, szintén mondja is, és mutatja is. Főleg este, fürdés után, de éjjel, ha felébred, és reggel is ez szokott lenni az első szava, ha felébred.
- mé-mé, vagyis még-még. Mivel még nem teljesen egyértelmű, mit is akar, a biztonság kedvéért, mutatja is.
- Anya, cici ott. Lényegében egy egész mondatot alkotott. De ami még meglepőbb, hogy egyik nap odajött hozzám, felhúzta a pólóm, rámutatott a mellemre, és elhangzott az előbbi mondat. Hogy honnan, mikor, és hogyan hallotta, és tudta meg, hogy miről van szó, az számomra rejtély, mert én nem is mutogattam, és nem is mondtam neki. Jó, nyilván kicsinek elég sokáig szoros kapcsolatban állt ezzel a testrészemmel, de hogy emlékezzen rá...
- vau-vau, a kutya Regina általi megnevezése
- papa ci, azaz Apa cipője. Egy olyan alkalommal mondta, amikor sétálni indultunk, és ő türelmetlenül várta, hogy Apa is felvegye a cipőjét. Megfogta, és vitte Apához, hogy minél előbb indulhassunk.
- bá-csi, lényegében mindenki bácsi egy 15 éves kamaszfiúnál idősebb
- nénni, ugyanaz érvényes, mint a bácsikra, bár a mai fiataloknál elég nehéz behatárolni ezt az életkort
- épics, ahogy már megírtam, a Györkőc Fesztivál szüleménye, azóta mindent építünk. Kockát, legót, könyveket, mindent, amit össze lehet szerelni, vagy egymásra lehet tenni.
- paci, először a Mamánál mondta, egy, az utcában elsétáló lóra, aztán a Györkőc Fesztiválon mini farmon már felismerte, és szinte el sem lehetett mozdítani mellőle.
- Pa-kó, azaz Palkó, Blanka néni kutyája
- fincsi, egy őszibarack krémlevesre mondta először. Bár a kiejtés még nem tökéletes, de úgy, ahogy ő mondja, képtelenség leírni.
- Apáé. Mostanában minden Apáé. Erről azért remélem leszokik, és Anyáé is lesz valami.
- teji - tea. A legújabb szó, amit nyilvánvalóan egy tea főzésnél tanul. Nagyon aranyos volt, mert mikor Apa hazajött, újságolta neki, hogy "Apa teji", magyarul főztünk Apának teát, de Apának még szótár kell a lányához.
- cice, azaz cica. Nagyon szereti mutatni, most már mondja is, amit egy könyvben látott kép után kezdett el.



Orvososdi:
Bár doktor néninél csak a bárányhimlő elleni oltás miatt voltunk még a hónap elején, azért betegség terén nem unatkoztunk. Voltak pöttyök, kétféle is, aztán Pici Lányom szeme csipásodott jó darabig, de szerencsére nagyobb gond nélkül túléltük a hónapot.



Az anyaságról:
Nem tudom, tudok-e még újdonságot mondani. Egyszerűen imádom. Hajnalban, amikor felébred, és még félálomban az első szava az, hogy "Anya". Mikor valami baja van, és szalad hozzám, hogy átöleljen. Mikor nem tud aludni éjszaka, és fáradtan bújik hozzám, hogy álomba simogassam. Mikor odajön hozzám, és csak úgy megsimogatja az arcom, és puszit ad.
Persze voltak olyan napok, amikor belebújt a kisördög, és alig vártam, hogy vége legyen a napnak, és menjen aludni, és kicsit nélküle legyek, de azt hiszem, másfél év után ez már normális is. Vagy ha nem, akkor lehet, hogy rossz anya vagyok?
De nem hiszem, hiszen akárhova megyek, mindenki csak dicséri Pici Lánykámat, hogy milyen szép, mosolygós, és ha nem lenne boldog élete, biztos nem vigyorogna ennyit.
Egyszerűen imádom az estéket, amikor megfürdetem, felöltöztetem, és a tejecskével együtt odaadom Apának az esti mesére, én pedig ezalatt megyek wellneszelni a fürdőkádban. Majd mikor vége a mesének, a kis talpacskák szaladnak hozzám, kis kezét mártja bele a vízbe, hogy megmossa a hátamat, majd megsimogatja az arcom, ad puszit, int pát, és megy aludni. A nap egyik legszebb része, és nem azért, mert utána csend és nyugalom lesz.

És rájöttem még valamire. Még nem volt gyerekem, azt hittem, stresszes a munkahelyem, de most, hogy napi 24 órában egy örökmozgóra kell vigyáznom, átértékelem az eddigi életemet. Az ember szül magának egy csöppséget, hogy folyamatosan idegeskedhessen érte. Persze Pici Lányom a maga módján és a fent említett módokon ezt meghálálja, de azt hiszem, egy perc sincs, amikor épp ne aggódnék valamiért. (Mikor ezt írom, este fél 10 van, tehát elméletileg békésen alszik. És nekem most is azon jár az eszem, hogy vajon nem takarózott-e ki, és nem fog-e megfázni.)
Vajon ez az érzés mérséklődni fog, ahogy idősebb lesz, vagy ez a szint állandó marad? Bár ahogy Édesanyámat ismerem, ahogy minden nap beszélünk, és minden nap közli, hogy vigyázzak magamra, amikor mi bajom is lehet itthon a négy fal között, szóval azt hiszem, ez az aggódás maximum rosszabb lesz, de csökkenni sosem fog.

A nap rejtélye

Már többször írtam, hogy Pici Lányom néha megmagyarázhatatlanul logikus dolgokat művel. Így esett ez ma is, amikor délelőtt bevásárolni mentünk.

Itthon gondosan összeállítottam, mit is kell vennünk, amiről természetesen írásos emlék nem született (nesze nekem okos telefon, amiben még külön alkalmazás is van erre), így mire a boltba értünk, már csak halvány emlékeim voltak a listáról.
Épp a tejfölöket nézegettem a tejtermékeknél, mert hát nem mindegy, hogy mennyiért, hány százalékos zsírtartalmút, és milyen márkájút veszek, amikor éreztem, hogy a kosaram hirtelen nehezebb lett.
Nem tudom, hogy hol, mert a konzerveknek a közelében sem voltunk, de az én Csöppöm talált egy doboz konzerv kukoricát, amiről úgy gondolta, hogy jó hasznát vennénk a konyhában.

A vicces az egészben csak az, hogy a ma esti vacsorának szánt rántott húshoz tényleg kukorica salátát akartam csinálni, és ha ő nem "figyelmeztet", akkor el is felejtettem volna.
Így aztán, mivel a kukorica eredete bizonytalan volt, szépen visszavittük a helyére, és kicseréltük egy másik, nekem tetsző darabra, majd indultunk a pénztárhoz a kosár többi tartalmával együtt, ahol Regina szokásához híven szépen kipakolta a pultra őket, közben mondogatta, hogy "tessék néni", amitől a körülöttünk lévők mind olvadoztak, hogy milyen aranyos kislányom van, amitől én szokás szerint híztam.

Még mindig csodálkozom, hogy vajon a sors ennyire közrejátszott volna, hogy Regina szeme elé pont egy kukorica konzervet rakott a sok joghurt között, és ő pont kiszúrta, és belerakta a kosárba??

De nem hiába, nőből van, jobb, ha minél hamarabb kifejlődik a hatodik érzéke, még sok hasznát kell vennie az életben. És ha ez egy Anya által elfelejtett bevásárló listánál kezdődik....hát valahol el kell kezdeni a gyakorlást.

Kaka-sztori - A kezdet

Már egy ideje próbálkozunk a WC-re szoktatással, több-kevesebb sikerrel, az utóbbi időben inkább sehogy, mert a sok betegség (pöttyösség), és a folyamatos kirándulás nem kedvez a rendszer bevezetésének, de azért próbálkozunk.

Ahogy az lenni szokott, ma reggel sem tudtam egyedül lenni a lakás legkisebb helyiségében, így kaptam WC-papírt, újságot, és folyamatos kommentálást, miközben végeztem a dolgomat.
Majd indultam kezet mosni, amikor Regina egyszer csak a semmibe kétségbe esetten kiabálja, hogy "KAKA, KAKA".
Ez azért is volt meglepő, mert eddig ezt a szót nem is használta.
Na gondoltam, ha már egyszer ott vagyunk, próbálkozzunk meg vele. Gyorsan előkészítettem a terepet, WC szűkítőt feltettem a helyére, gyorsan le a nadrágot, body-t kikapcsolni, amikor Pici Lányom leguggolt, és csak annyit mondott: "OPPÁJJI"
Ebből már sejtettem, hogy elkéstünk a dologgal, de gondoltam hátha van még esély, hogy valamit a WC-be is produkáljunk, így felültettem.
Mikor Mono megérezte a produktumának nem éppen rózsa illatát, már csak ennyit mondott: "PFÚÚÚÚÚJ", és már mutatta is, és mondta is, hogy "VI-VI", vagyis hogy neki elég volt, menjünk a dolgunkra.

Szóval a hely már passzol, a jelzés is megvan, már csak elég gyorsnak kell lenni, hogy az eredmény oda kerüljön, ahová való.
Azért zabálni való volt, ahogy kommentálta a történteket és amilyen arcokat vágott hozzá.
Én meg ilyenkor cáfolom meg, hogy egy Bak alapvetően nem is pesszimista, mert az igazán "szar" helyzeten is tudok mosolyogni.

Hétvége a gyerekért, hétvége a szülőkért

Mondhatnánk úgy is, hogy hosszú hétvége, hiszen az egész csütörtök délután kezdődött, amikor Apával kitaláltuk, hogy igénybe vesszük a Mama-bébiszitter szolgálatot, és elmegyünk moziba, hogy kicsit mi is gyerekek legyünk, és megnézzük a Gru második részét, mert az első is nagyon tetszett. Így Édesanyámat befuvaroztuk, mi elmentünk vacsorázni, majd megnéztük a filmet. Péntek délelőtt aztán Apa hazavitte a Mamát, de nem maradt sokáig nélkülünk, mert délután kitaláltuk, hogy megnéznénk a 100 Folk Celsius együttes koncertjét, és utána a tűzijátékot. Így ismét kimentünk Győrzámolyra, hogy behozzuk, de ott rögtönöztünk, hogy mi lenne, ha  a Mono aludna ott. Így gyorsan felmértük a terepet, hogy minden megvan-e az alváshoz, tejpép, cumisüveg, cumi, alvós cucc, stb., majd könnyes búcsút vettünk (ez Regina esetében szó szerint volt értendő), és mi Apával mentünk romantikázni a belvárosban. A vacsi után egy kis séta, egy kis zenehallgatás, de a tűzijátékot már nem vártuk meg.

A hétvége fő szenzációja a Györkőc Fesztivál volt, amit már tavaly óta nagyon vártam.
Ahogy akkor is megírtam, az egész belváros le van zárva, és egy hatalmas játszótérré átalakítva. Sajnos a tavalyihoz képest számomra csalódás volt, hiszen akkor sokkal több játék volt, de azért így is találtunk a Reginának megfelelőt.

Sokáig nem is kellett keresgélni, mert az első neki való játéknál leült a földre, és ha nem győztem volna meg, hogy menjünk tovább, akkor azt hiszem az egész hétvégét ott töltöttük volna.
Így aztán a szombat délelőttöt, majd a délutánt is a városban töltöttük, közte pedig egy hatalmasat aludt, hogy már úgy kellett felébreszteni.
Délután még feltérképeztük a fesztivál délelőtt kimaradt részeit, és nagy sikert arattak az érdekes építő elemek, amiket mikor Mono meglátta, csak annyit mondott, "épics, épics". Hogy honnan tudta, hogy azok mire valók, megint csak egy rejtély számomra, amire nincs magyarázat, de a Pici Lányom agyát dicséri. A másik szenzáció a Mini Farm volt, ahol a pacitól alig bírtunk elszakadni.

Este aztán ismét irány Győrzámoly, most már némileg felkészülve egy ott alvós pizsi partyira, mi pedig Apával ismét kirúgtunk a hámból és elmentünk vacsizni.
Vasárnap reggel már alig vártam, hogy menjek Édesanyámhoz, annyira hiányzott két éjszaka után a Pici Lányom, még ha a napokat együtt is töltöttük. Délelőtt aztán kinn maradtunk, volt móka, kacagás, kutyus fürdetés, meztelenkedés.

Délután aztán kilátogattunk a győri strandra. Attól tartok, háromszor mentünk. Először, utoljára, és soha többé. A belépő hármunknak (a Regináért nem fizettünk, szóval csak nekünk), 3 órára 4.400 Ft volt, amiért fürödhettünk az ezer éves, 1 hónapja még az árvíztől áztatott medencékbe, nem kevés kisebbségi társaságában. Eddig sem volt a szívem csücske a győri fürdő, mert a fürdő és a szauna részlege is kritikán aluli az elkért pénzért, főleg, mert mi a sokkal színvonalasabb, ár-érték arányban sokkal jobb Sárvári Fürdőhöz vagyunk szokva.
Minden negatívumot leszámítva Regina nagyon jól érezte magát, de azt hiszem, ő egy pocsolyában is remekül ellubickolt volna. Mindenesetre a gyerekpancsolót és a felnőtt medencét is kipróbálták Apával. A gyerekmedence javára annyi írható, hogy pont akkora volt benne a víz, hogy Mono remekül érezte magát négykézláb, elfekve, futva, és semmi gondot nem jelentett, ha esetleg elesett.
A nagy medencében pedig megmutathatta legújabb tudományát, amit a karúszókkal tanult.
Pihenésképpen feltérképeztük a strand játszóterét, ami igencsak szegényesnek mondható, és akkor még lehet, hogy finoman fogalmaztam, mert kimerült egy cigaretta csikkekkel teleszórt homokozóban és egy elég elfuserált mászókában.
A nap előrelépése volt, hogy némi küzdelem után Pici Lányom végre beletette a talpacskáját a homokba.

Aztán még egy kis pancsolás, és nem hogy a 3 órát, de még a kettőt sem nagyon használtuk ki, nekünk elég is volt a fürdőzésből.
Még egy keveset sétáltunk a Györkőc fesztiválon, de mivel Mono már eléggé takarékon volt, végül hazajöttünk, és nagyon gyorsra kellett venni az est további részét, mert már csak Pici Lányom azt mutogatta, hogy aludni akar.