A nagy strandteszt, avagy egy hétvége alatt kettőt is kipróbáltunk

Szombat a balatonfüredi Esterházy strand volt betervezve. Már péntek délután összepakoltam, hogy másnap minél előbb útnak tudjunk indulni. Szerencsére Regina is nagyon együttműködő volt, hiszen 7-kor kelt, így nem sokkal 8 után már úton is voltunk.
Természetesen majdnem a legfontosabb dolgot hagytam itthon, a karúszót, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna a pancsolás, de szerencsére még a kocsinál eszembe jutott, így hamar orvosoltuk a problémát.
Regina elég jól bírta a majd 2 órás utat, csak az utolsó 20 percben volt egy kicsit nyugtalan, de amint meglátta a vizet, már alig lehetett visszatartani.
Fél 10 körül értünk oda, így még a pénztárnál sem kígyózott a sor (a belépő 950Ft/fő volt, ami szerintem teljesen elfogadható), és kedvünkre válogathattunk a jobbnál jobb helyek közül, ahol nap is van, árnyék is van, jó helyen is van, így letáboroztunk.
A strandnak van egy élményfürdő része, ahova külön belépőt kellett venni (ez 10 óra előtt 530 Ft/fő), és 2 órára szól. Apának nem igazán tetszett a rendszer, de marketing szempontból teljesen érthető, hiszen ez egy strand, ott a Balaton, aki meg élményfürdőbe akar menni, annak ott van egy külön aquapark pár száz méterrel odébb.
Szóval kihasználtuk a 2 óránkat, és Regina nagyon élvezte a pancsikolást.

Itt van néhány video, de a gyengébb idegzetűek hagyják ki, és kérem senki ne hívja a gyámügyet, mivel Drága Pici lányom 1. túlélte a vízi kalandot, 2. egyszer sem akart belefulladni a medencébe, 3. minden egyes alkalom után vigyorgott, és mondta/mutatta, hogy még-még.

Mire az élményfürdő részből ki kellett jönnünk, már majdnem itt volt az ebédidő, így úgy terveztük, hogy Regina ebédel, aztán elalszik a babakocsiba, amit amúgy már csak dísznek tartunk, mert nagyon nem ül bele, majd Apával az alvó gyerek mellett szépen meg tudunk ebédelni.

Biztos, ami biztos alapon vettem babakaját, 12 hónaposnak valót, hogy egy kis tápértéke és íze is legyen a dolognak, de Pici Lányom két kanál után azt hiszem szépeket mondhatott nekem, mert rá sem nézett a kanálra,nem hogy bekapja. Így evett némi gyümölcsöt, majd mivel álmosnak tűnt, beraktam a babakocsiba, és jöhetett a kirándulás leggyengébb pontja, az idegen helyen való altatás.

Tologattam én vagy egy órán keresztül fel s alá, de Reginának esze ágában sem volt aludni. Néha kicsit elfeküdt, játszott a lábával, majd felült, mert látott valami érdekeset. Egy hajót, egy repülőt, egy felhőt, egy labdát, egy akármit.

Így aztán úgy döntöttünk, hogy ennek így sok értelme nincs, ha alszik, ha nem, mi is eszünk. Így aztán Regina maradt a babakocsiban, és elindultunk valami eledelt keresni magunkat. Végül a pizza mellett döntöttünk, ami nagyon finom volt, és a pihenés közben még Regina is eszegetett belőle. Én úgy gondolom, hogy egy nagy és egy kis pizzáért, valamint 2 almafröccsért a 3500 Ft teljesen elfogadható ár volt.

Szóval megebédeltünk, és jöhetett a szieszta a számunkra is, persze közben próbáltuk a Törpét is rávenni arra, hogy aludni akar. És aztán szerencsére akart, bár már délután 3 óra volt, így a megszokott alvásidőn már régen túl voltunk.

Ébredés után jöhetett még egy kis fürdés, most a Balatonban Apával, de ez nem igazán tetszett neki. Amúgy sem megy bele a homokba, és bizony itt homokos a talaj, és az, hogy nem is látja a lábát a vízben, rátett még egy lapáttal arra, hogy ne élvezze annyira a vizet, így aztán úgy döntöttünk, hogy ideje szedni a sátorfánkat, és útnak indulni.

Hazafele még útba ejtettünk Veszprémben egy sétát, felmentünk a várba, gyorsan csináltunk pár képet, és már jöttünk is haza.

Azt hittük, hogy ilyen kimerítő nap után aztán majd gyorsan alvás lett, de sajnos nem így lett. Próbáltam mindent, hogy Pici Lányom aludjon, néztünk mesét, simogattam, de csak nem akartak csukódni a szemei.

Persze sejtettem én, hogy mi a baj, hiszen sok volt az input, nem ért rá kakilni. Aztán úgy este fél 11 tájban mondta: "Anya-anya, pisi-pisi", és tudtam, hogy már van a pelusban valami. Amint megkönnyebbült, már mutatta is, hogy álmos, aludjunk.

Így aztán a pelus csere után elaltattam, Apával visszaraktuk a kiságyba, és végre mi is lefeküdhettünk.

Vasárnap Lipót volt a cél. Regina reggel 6-kor ébredt, de mivel az előző napi késő fekvés után ezt kicsit korainak találtam, átvittem magam mellé, megcsináltam a tejcit, ezt félálomban megitta, és vissza is aludt. Olyan jól sikerült a visszaaltatás, hogy háromnegyed 9-kor ébredtünk fel mindketten, még arra sem ébredtem meg, hogy Apa közben meglógott mellőlem.

Aztán jött, hogy 20 percünk van elkészülni, mert aztán indulás van, megyünk fürödni.

Én gyorsan összeszedtem a tegnap kiteregetett törölközőket, fürdőruhákat, karúszót, hűtőtáskába be az üdítőket, gyümölcsöt, joghurtot.

Reginát könnyű volt rávenni a sietésre, mert elég volt neki annyit mondani, hogy megyünk a Mamához.
A Mama gyorsan bepattant a kocsiba, és már indultunk is tovább Lipótra. Viszonylag kevesen voltak még, így nyugodtan választhattunk helyet magunknak, és harmadszori átköltözésre Apa meg is találta az ideális árnyék-napfény kombinációt a sátor és az egyéb kellékek számára.
Épp az átöltözésből jöttem visszafele, amikor Apa kérdőre vont, hogy hol az egyik karúszó. Természetesen én állítottam, hogy beraktam a táskába, ahol természetesen nem volt ott, így nem volt más választásom, kerítenem kellett egy másikat.
Mire visszaértem, Regina már ki is próbálta a gyerekmedencét.

Az egész nap fürdésből, és némi pihenésből állt, aztán a Mama jóvoltából még az alvás sem ment olyan nehezen.

Bár napközben csúcsidőben a medencék a sok embernek kevésnek bizonyult, így fellépett a hering-szindróma, amikor az ember már nem szívesen megy bele a medencébe, de a stranddal tökéletesen meg voltam elégedve.

Nagyon szép helyen van, sok az árnyék, teljesen gyerekbarát. Biztos vagyok benne, hogy többször ellátogatunk ide.

(És mint utólag kiderült, a karúszót sem én hagytam itthon, hanem amíg én térültem-fordultam, az én Pici Lányom szépen kipakolta a táskából)