Már többször írtam, hogy Pici Lányom néha megmagyarázhatatlanul logikus dolgokat művel. Így esett ez ma is, amikor délelőtt bevásárolni mentünk.
Itthon gondosan összeállítottam, mit is kell vennünk, amiről természetesen írásos emlék nem született (nesze nekem okos telefon, amiben még külön alkalmazás is van erre), így mire a boltba értünk, már csak halvány emlékeim voltak a listáról.
Épp a tejfölöket nézegettem a tejtermékeknél, mert hát nem mindegy, hogy mennyiért, hány százalékos zsírtartalmút, és milyen márkájút veszek, amikor éreztem, hogy a kosaram hirtelen nehezebb lett.
Nem tudom, hogy hol, mert a konzerveknek a közelében sem voltunk, de az én Csöppöm talált egy doboz konzerv kukoricát, amiről úgy gondolta, hogy jó hasznát vennénk a konyhában.
A vicces az egészben csak az, hogy a ma esti vacsorának szánt rántott húshoz tényleg kukorica salátát akartam csinálni, és ha ő nem "figyelmeztet", akkor el is felejtettem volna.
Így aztán, mivel a kukorica eredete bizonytalan volt, szépen visszavittük a helyére, és kicseréltük egy másik, nekem tetsző darabra, majd indultunk a pénztárhoz a kosár többi tartalmával együtt, ahol Regina szokásához híven szépen kipakolta a pultra őket, közben mondogatta, hogy "tessék néni", amitől a körülöttünk lévők mind olvadoztak, hogy milyen aranyos kislányom van, amitől én szokás szerint híztam.
Még mindig csodálkozom, hogy vajon a sors ennyire közrejátszott volna, hogy Regina szeme elé pont egy kukorica konzervet rakott a sok joghurt között, és ő pont kiszúrta, és belerakta a kosárba??
De nem hiába, nőből van, jobb, ha minél hamarabb kifejlődik a hatodik érzéke, még sok hasznát kell vennie az életben. És ha ez egy Anya által elfelejtett bevásárló listánál kezdődik....hát valahol el kell kezdeni a gyakorlást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése