Már egy ideje próbálkozunk a WC-re szoktatással, több-kevesebb sikerrel, az utóbbi időben inkább sehogy, mert a sok betegség (pöttyösség), és a folyamatos kirándulás nem kedvez a rendszer bevezetésének, de azért próbálkozunk.
Ahogy az lenni szokott, ma reggel sem tudtam egyedül lenni a lakás legkisebb helyiségében, így kaptam WC-papírt, újságot, és folyamatos kommentálást, miközben végeztem a dolgomat.
Majd indultam kezet mosni, amikor Regina egyszer csak a semmibe kétségbe esetten kiabálja, hogy "KAKA, KAKA".
Ez azért is volt meglepő, mert eddig ezt a szót nem is használta.
Na gondoltam, ha már egyszer ott vagyunk, próbálkozzunk meg vele. Gyorsan előkészítettem a terepet, WC szűkítőt feltettem a helyére, gyorsan le a nadrágot, body-t kikapcsolni, amikor Pici Lányom leguggolt, és csak annyit mondott: "OPPÁJJI"
Ebből már sejtettem, hogy elkéstünk a dologgal, de gondoltam hátha van még esély, hogy valamit a WC-be is produkáljunk, így felültettem.
Mikor Mono megérezte a produktumának nem éppen rózsa illatát, már csak ennyit mondott: "PFÚÚÚÚÚJ", és már mutatta is, és mondta is, hogy "VI-VI", vagyis hogy neki elég volt, menjünk a dolgunkra.
Szóval a hely már passzol, a jelzés is megvan, már csak elég gyorsnak kell lenni, hogy az eredmény oda kerüljön, ahová való.
Azért zabálni való volt, ahogy kommentálta a történteket és amilyen arcokat vágott hozzá.
Én meg ilyenkor cáfolom meg, hogy egy Bak alapvetően nem is pesszimista, mert az igazán "szar" helyzeten is tudok mosolyogni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése