19. hónap

Méretek:

Súly:10,6 kg (felnőtt mérlegen mérve)

Történések:
Sok kicsi bejegyzés tanúskodik róla ebben a hónapban.


 Általánosságok:


Ügyeskedés - fejlődés:
A beszédfejlődés terén mindenképpen nagy az előrelépés. Egyre több szót használ, és amikor éppen nem értelmes szavakat mondogat, akkor halandzsázik megállás nélkül. Nagyon sok szót próbál meg utánozni, de még elég kevés érthető belőle.

Az evéssel eddig sem volt probléma, de most, ahogy mondani szoktam, egy nap csak egyszer eszik: reggeltől estig.
És pontosan tudja, hogy mit akar enni. A sajtot tökéletesen mutatja jelbeszéddel, az almát mondja, bár a barackra is almát mond.
A dédinél pontosan tudja, hol van a málna, leszedi, majd viszi a csaphoz, hogy megmossa, majd bekaphassa.
Amikor a hűtőhöz húz, mutatja, hogy emeljem fel, kinyitom a hűtőt, és már nyúl is a joghurthoz. Leteszem, viszi az asztalhoz, majd mutatja, hogy tegyem a székébe, és már kanalazza is.

Olyan élvezettel tud enni, hogy az ember megéhezik mellette. Nagyon ügyesen kanalaz, a szilárd ételeket pedig villával eszi.

Jelek, amiket használ:
Azt hiszem, lassan elfelejthetjük a kommunikáció ezen formáját. Még mutogat, ha nagyon ki akar fejezni valamit, amit szavakkal még nem tud, mutogat, ha nagyon kérem, hogy mutogassa el, mit akar, és mutogat és beszél egyszerre, de gyakorlatilag az egész napja a folyamatos beszédből áll, amit hol értek, hol nem.


Szókincs: 
- ninni-ninni, ami annyit jelent, inni, és mellé mutatja is, ha esetleg nem érteném. A legcukibb, amikor éppen úton vagyunk, és egyszer csak eszébe jut, hogy szomjas. És akkor jön az a kétségbe esett hang, heves mutogatás, és csak hajtogatja, hogy ninni-ninni. Imádom. Na nem azt, hogy szomjas a gyerekem, hanem ahogy a tudtomra adja.
- tej-ci, szintén mondja is, és mutatja is. Főleg este, fürdés után, de éjjel, ha felébred, és reggel is ez szokott lenni az első szava, ha felébred.
- mé-mé, vagyis még-még. Mivel még nem teljesen egyértelmű, mit is akar, a biztonság kedvéért, mutatja is.
- Anya, cici ott. Lényegében egy egész mondatot alkotott. De ami még meglepőbb, hogy egyik nap odajött hozzám, felhúzta a pólóm, rámutatott a mellemre, és elhangzott az előbbi mondat. Hogy honnan, mikor, és hogyan hallotta, és tudta meg, hogy miről van szó, az számomra rejtély, mert én nem is mutogattam, és nem is mondtam neki. Jó, nyilván kicsinek elég sokáig szoros kapcsolatban állt ezzel a testrészemmel, de hogy emlékezzen rá...
- vau-vau, a kutya Regina általi megnevezése
- papa ci, azaz Apa cipője. Egy olyan alkalommal mondta, amikor sétálni indultunk, és ő türelmetlenül várta, hogy Apa is felvegye a cipőjét. Megfogta, és vitte Apához, hogy minél előbb indulhassunk.
- bá-csi, lényegében mindenki bácsi egy 15 éves kamaszfiúnál idősebb
- nénni, ugyanaz érvényes, mint a bácsikra, bár a mai fiataloknál elég nehéz behatárolni ezt az életkort
- épics, ahogy már megírtam, a Györkőc Fesztivál szüleménye, azóta mindent építünk. Kockát, legót, könyveket, mindent, amit össze lehet szerelni, vagy egymásra lehet tenni.
- paci, először a Mamánál mondta, egy, az utcában elsétáló lóra, aztán a Györkőc Fesztiválon mini farmon már felismerte, és szinte el sem lehetett mozdítani mellőle.
- Pa-kó, azaz Palkó, Blanka néni kutyája
- fincsi, egy őszibarack krémlevesre mondta először. Bár a kiejtés még nem tökéletes, de úgy, ahogy ő mondja, képtelenség leírni.
- Apáé. Mostanában minden Apáé. Erről azért remélem leszokik, és Anyáé is lesz valami.
- teji - tea. A legújabb szó, amit nyilvánvalóan egy tea főzésnél tanul. Nagyon aranyos volt, mert mikor Apa hazajött, újságolta neki, hogy "Apa teji", magyarul főztünk Apának teát, de Apának még szótár kell a lányához.
- cice, azaz cica. Nagyon szereti mutatni, most már mondja is, amit egy könyvben látott kép után kezdett el.



Orvososdi:
Bár doktor néninél csak a bárányhimlő elleni oltás miatt voltunk még a hónap elején, azért betegség terén nem unatkoztunk. Voltak pöttyök, kétféle is, aztán Pici Lányom szeme csipásodott jó darabig, de szerencsére nagyobb gond nélkül túléltük a hónapot.



Az anyaságról:
Nem tudom, tudok-e még újdonságot mondani. Egyszerűen imádom. Hajnalban, amikor felébred, és még félálomban az első szava az, hogy "Anya". Mikor valami baja van, és szalad hozzám, hogy átöleljen. Mikor nem tud aludni éjszaka, és fáradtan bújik hozzám, hogy álomba simogassam. Mikor odajön hozzám, és csak úgy megsimogatja az arcom, és puszit ad.
Persze voltak olyan napok, amikor belebújt a kisördög, és alig vártam, hogy vége legyen a napnak, és menjen aludni, és kicsit nélküle legyek, de azt hiszem, másfél év után ez már normális is. Vagy ha nem, akkor lehet, hogy rossz anya vagyok?
De nem hiszem, hiszen akárhova megyek, mindenki csak dicséri Pici Lánykámat, hogy milyen szép, mosolygós, és ha nem lenne boldog élete, biztos nem vigyorogna ennyit.
Egyszerűen imádom az estéket, amikor megfürdetem, felöltöztetem, és a tejecskével együtt odaadom Apának az esti mesére, én pedig ezalatt megyek wellneszelni a fürdőkádban. Majd mikor vége a mesének, a kis talpacskák szaladnak hozzám, kis kezét mártja bele a vízbe, hogy megmossa a hátamat, majd megsimogatja az arcom, ad puszit, int pát, és megy aludni. A nap egyik legszebb része, és nem azért, mert utána csend és nyugalom lesz.

És rájöttem még valamire. Még nem volt gyerekem, azt hittem, stresszes a munkahelyem, de most, hogy napi 24 órában egy örökmozgóra kell vigyáznom, átértékelem az eddigi életemet. Az ember szül magának egy csöppséget, hogy folyamatosan idegeskedhessen érte. Persze Pici Lányom a maga módján és a fent említett módokon ezt meghálálja, de azt hiszem, egy perc sincs, amikor épp ne aggódnék valamiért. (Mikor ezt írom, este fél 10 van, tehát elméletileg békésen alszik. És nekem most is azon jár az eszem, hogy vajon nem takarózott-e ki, és nem fog-e megfázni.)
Vajon ez az érzés mérséklődni fog, ahogy idősebb lesz, vagy ez a szint állandó marad? Bár ahogy Édesanyámat ismerem, ahogy minden nap beszélünk, és minden nap közli, hogy vigyázzak magamra, amikor mi bajom is lehet itthon a négy fal között, szóval azt hiszem, ez az aggódás maximum rosszabb lesz, de csökkenni sosem fog.