Kolping Hotel újrajátszva

Majdnem egy évvel ezelőtt jártunk ott először, és kettős érzelmekkel távoztunk, de mivel egy kuponos oldalon elég kedvező ajánlattal találkoztam, gondoltam megpróbálkozunk vele még egyszer.

Egy karácsony előtti, hétköznapra eső 3 napot választottunk, bízván benne, hogy ilyenkor nincsenek sokan. A telefonos egyeztetés után gyorsan el is rendeztem a papírmunkát, és a piszkos pénzügyeket, majd az adott napon útnak indultunk.
Mivel az indulás keddre esett, és Regina nagyon tudja már, hogy ha kedd, akkor zenebölcsi, ezért mivel úgy ébredt reggel, hogy ő zenebölcsibe megy, az időnkbe pedig belefért, ezért elmentünk, hátha aztán jobban bírja az utazást.
Kicsit féltem, hogy Regina hogy viseli az emlékeim szerint hosszú utat, mert 11 hónaposan még délelőtt is aludt egyet, így könnyebb volt az utazás időzítése.
Szerencsére a 21. század találmányának, az iPad-nak köszönhetően lekötötték a mesék, és mit sem vett észre a 2 órás útból. Hévízen aztán gyorsan ebédeltünk, és mentünk is a hotelba.
Idén a wellnesz részleghez közelebb lévő, felújított apartmant kaptunk, ami jó pont volt a szemünkben. A szobába belépve az előtérben hatalmas tükrös gardrób, egy kis konyha mikróval, bébi étel melegítővel, evőeszközökkel, tányérokkal, poharakkal, egy kis pad és egy kis asztal. A szülői hálóhoz erkély is tartozott, amit nem igazán tudtunk kihasználni de azért szép volt a kilátás, és ízlésesen volt berendezve a szoba.
A gyerekszobában 1 leesésgátlós és 1 emeletes ágy, valamint egy rácsos ágy bekészítve, úgyhogy Regina választhatott, hol is alszik.
A fürdőszobában mindent megtaláltunk, ami egy gyerekhez kell: kis kád, fellépő, bili, WC-szűkítő, pelenkázó.

Gyorsan lepakoltunk, és indultunk is feltérképezni a fürdőt.

Bár Regina nyár óta nem látott vizet, azért a lelkesedése töretlen, alig lehetett kitessékelni a vízből, mikor jött a vacsora.
A fürdőteret is szépen felújították a tavalyi látogatás óta, csináltak pancsolót kisebbeknek-nagyobbaknak, valamint egy családi öltözőt, ahol aztán a tavalyi megfázásból tanulva, minden fürdés után meg tudtam szárítani Regina haját, ugyanis a szobához vezető úton nagyon hidegek a folyosók.
Ami negatív pont, hogy az átépítés még mindig tartott, így a fürdő egy része le volt zárva, folyamatosan fúrtak-faragtak, és a családi szaunákat sem lehetett használni.

A vacsi után fürdés, azaz zuhanyzás, és egyből a következő rossz pont, hogy a zuhanyzó miért nem csúszásgátlós??? Szegény Pici Lányom megcsúszott és pillanatok alatt egy hatalmas púp éktelenkedett a pici homlokán, én meg csak örülni tudtam, hogy nem történt nagyobb baj.

Ahogy sejteni lehetett, hiába nem volt délután alvás, az esti elalvás sem ment könnyen a sok input miatt. Végül mégis csak sikerült elaludnia, és mint a nagy lányok, nem a rácsos ágyat, hanem a rendes nagy ágyat választotta.

Reggel aztán egy kis játék az ágyban, gyors reggeli, és már mentünk is fürödni. Ebéd előtt egy kis játék az oviban (a bölcsi már nem volt pálya, nem volt olyan játék, ami lekötötte volna), a hatalmas mászókán, és jöhetett az ebéd.

Az alvás aztán megint nagyon nehezen ment, most épp a kiságyban, mesenézés közben, de már csak késő délután, így hiába próbáltuk levezetni még vacsora után is a felesleges energiáit, úgy nézett ki, hogy sosem lehet lelőni.
Nem számoltuk Apával, hogy a mászókán lévő hatalmas csúszdán hányszor csúszott le, és mászott fel teljesen egyedül, de mi már a nézésében elfáradtunk.
Este aztán mellettem aludt el, vagyis inkább én ő mellette, és az éjszaka közepén Apa is átköltözött a gyerekszobába, mondván a francia ágyon nagyon fáj a dereka. Így aztán jól is jött, hogy a gyerekszobában ennyi ágy volt, mert a végén mindenki ott kötött ki.

Másnap még egy kis játék a mászókán, aztán a számla rendezése, és indulás haza.

És a következtetések:
- Ismét kettős érzelmekkel távoztunk. Regina nagyon jól érezte magát, igazi gyerek-paradicsom, jó lenne egyszer nyáron is kipróbálni, de attól tartok, akkor nem lehet olyan időszakot kifogni, amikor ne lennének sokan, ennél nagyobb embertömeghez viszont szerintem kevés a medence. És Reginának is max. még 1-2 évig lehet érdekes ez a hotel. Felnőtt szemmel semmi extra, mintha arra lenne kitalálva, hogy a szülők itt csakis a gyerekeikkel foglalkozzanak.
- Mint minden hotel, ez is az italokkal akarja megkeresni a profitja nagy részét. Elég vicces, vagy inkább szánalmas, hogy fél liter almafröccs 860 Ft, míg fél liter sör 850 Ft-ba került. Így első este a vacsoránál a 3 üdítőért fizettünk 2900 Ft-ot, míg az érkezésünk napján az ebédért a másodosztályú étteremben, ami tartalmazott 2 üdítőt, egy főételt és egy desszertet, ezért fizettünk 3500 Ft-ot.
- Bobó idén sem nagyon hatotta meg Reginát, szó szerint nem állt vele szóba, viszont az ajándékként kapott karkötőről még ma is mondogatja, hogy Bobótól kapta.
- Tavaly még kicsi volt hozzá, de most már sokkal jobban értékelt minden játékot, beleértve a folyosókon falra felszerelteket is, így a közlekedés sem volt egyszerű, hiszen minden egyes játéknál meg kellett állni, és kipróbálni.
- Ahhoz képest, hogy egy 4 csillagos szállodáról beszélünk, az étel felhozatal elég gyér volt. Gyakorlatilag a 3 nap alatt, amit első este ettem halat, abból még ehettem másnap reggel és este is, és ami nem fogyott el egész banán már két este, és már nem kicsit megbarnult, azt harmadik napra nem túl kreatívan, felkarikázva tálalták.

Összegzésképpen tehát a telelés jól sikerült, mert Regina nagyon jól érezte magát, és ennek mindenki örült, de azt hiszem, egy nagyon jó ajánlattal kell előállnia a hotelnak, hogy harmadszor is próbát tegyünk.

Egy kis matek

Azt hiszem, a tegnapi nap folyamán Regina egy kicsit sok inputot kapott, ahogy Apa szokta mondani.
Fél 8-kor már aludt, és éjfélkor már az ágyam mellett ácsorgott. Aztán némi félig-alvás után, amit végigdumált, jött a keserves sírás, amikor semmi nem volt jó. Próbálkoztunk egy kis tejcivel, nyugtató szavakkal, az állatkák és babák átköltöztetésével, majd jött a 3 takarója is, de még így sem volt jó semmi. Aztán Apával nézegettek egy picit az ablakon, megbeszélték, hogy sötét van, alszik a fa, az autó, majd visszafeküdtünk hármasban az ágyba.

Mikor reggel felébredtem, Regina a 4. ábrát választotta az alvásra, annyi különbséggel, hogy nálam a feje volt, és a lába Apán.

Egy gyors matek után kiszámoltam, hogy az ágy 160 cm, a gyerek 90 cm, tehát Apának és nekem alig 70 cm maradt, amit ha ketté osztunk, fejenként 35 cm-en aludtunk az éjszaka nagy részében.

Ezek után nem csoda, ha ma egyetlen egy friss ember volt a családban, az pedig nem volt más, mint a legkisebb.

Regina 2. születésnapja

Nagyon készültem rá, mert bár az első az mégis csak az első, de szerintem a második az, amit már ő is felfog.
Az ajándék már hónapokkal ezelőtt megvolt, és mivel ahogy tavaly, így idén is nagy családi összejövetelt terveztünk, ezért a menü is már hetekkel előtte tervezve volt.
Nagy gonddal kiválasztottam a tortát (nagy dilemmában voltam, hogy Minionos, vagy Bogyó és Babócás legyen, aztán az utóbbi nyert), idén egy újabb cukrászdát választottam, a Herold Cukrászdát, és maximálisan meg voltam elégedve.
A hölgynek három torta képét vittem el, mindegyikből más tetszett, és mikor vázoltam az elképzeléseimet, ő csak szorgosan jegyzetelt, és az eredmény tökéletes lett.
Azonkívül még beszereztem Micimackós (vagy ahogy Regina mondja Micikokós) lufit, kölyökpezsgőt, Micimackós papírtányért, poharat, Boldog szülinapos csákót, tehát minden adott volt a szülinapi partyhoz.

A nap a buli előkészítésével, a hiányzó kiegészítők beszerzésével kezdődött, és mintha Regina érezte volna, hogy ma különleges nap van, az Ipadon a youtube-on már reggel a Halász Judit-féle Boldog születésnapot! dalt hallgatta.

Aztán próbáltuk rávenni egy kis alvásra ebéd után, de se Apával, se a Mamával nem volt hajlandó, így aztán némi pihenés után feladtuk a próbálkozást.

A party délután 2-kor kezdődött, először Jutka mama, Papa és Tamás érkezett.
Már az ablakból látta, ahogy megérkeznek, és már akkor nagy volt az öröm, aztán mikor nyitotta az ajtót, majd kiugrott a bőréből. Gyors puszi mindenkinek, aztán már jött is az ajándékozás. Nagy csomagot kapott, így először csak félve nézegette, aztán ahogy kibontotta, és meglátta, felcsillant a kicsi szeme.
Jutka mama és a Papa nagyon eltalálta, hogy mire vágyik Regina, mert azt hiszem, mindig is áhítozott egy saját játék konyhára, mert ahova mentünk, és volt, szinte el sem lehetett mozdítani mellőle.
Ez így volt most is, utána már nem nagyon lehetett elterelni semmivel a figyelmét.

Aztán megjött Vica, Mano, Zsebi és Bogyó. Regina újabb nagy üdvrivalgásban tört ki, amit Zsebi először nem fogadott ugyanilyen lelkesen, de aztán a gyerekszobában lévő játék után oldottabb lett a hangulat, és sor kerülhetett az ajándékok átadására. Zsebi készségesen segített az ajándékok kibontásában.

A Mama ajándéka is nagy sikert aratott, a nagy plüss százlábún az egész ABC felsorakozott, még szerencse hogy ennyi betűből áll, így a három gyerek kényelmesen elfért az állaton, és hárman három fele rángathatták, még így is mindenkinek egy jókora darab jutott belőle.

Kis játék, aztán jöhetett a nap fénypontja, a torta.
Bár Regina ott volt, mikor megrendeltük a tortát, mikor Apa hazahozta, akkor is vetett rá egy pillantást, de mikor meglátta a tortát a gyertyákkal, nagyra kerekedtek és ámulattal nézte. Aztán nagyon ügyesen elfújta a gyertyákat, többször is, majd közösen felvágtuk a tortát, és kiosztottuk mindenkinek.

Aztán megint következett a közös játék Zsebivel, és szinte el is felejtettük a saját ajándékunkat odaadni, de aztán egy megfelelő pillanatban, amikor éppen a legokkal játszottak, akkor úgy gondoltuk, itt az alkalom, hogy a készletet bővítsük egy újabb doboz legoval.
Még egy kis játék, aztán mindenki elköszönt.

Mivel Regina is fáradt volt már, de a játékot még akkor sem akarta otthagyni, megbeszéltem vele, hogy megfürdünk, aztán pizsamában még játszhat egy picit.
A fürdés szokás szerint megnyugtatta, pedig a játék ott is folytatódott. Aztán mikor törölköztünk, egyszer csak azt mondta:
"- Anya, fáradt vagyok."
Felöltöztettem, még egy kicsit pakolt a játék konyhába, aztán már bújt is az ágyába, kérte a tejcijét és a mesét.
Apának még eszébe jutott, hogy a lufit oda sem adtuk neki, így azt még gyorsan bepótoltuk, aminek még így is örült, pedig ott volt mikor megvettük, és 2 napig abban a tudatban élt, hogy a Micimackós lufi Anyáé, és nem is nyúlt hozzá, most azért boldog volt, hogy mégis az ő szobájába költözött a lufi.

A kölyökpezsgő pedig a nagy sürgés-forgásban el is maradt, pedig még a műanyag pezsgős poharak beszerzésére is gondoltam, hogy a kis emberkék méltó módon ihassák a nekik való italt, de remélhetőleg a szavatossági ideje nem jár le jövő ilyenkorig. 

Szokás szerint a szobájában megitta a tejét, majd kihozta, és közölte, hogy elfogyott, majd visszament a szobájába, becsukta az ajtót, lefeküdt és szerintem pillanatok alatt már aludt is.

Nagyon mozgalmas, de remélem boldog napja volt Pici Lányomnak, mert bár a sok készülődésbe, és az izgalomba, hogy minden jól sikerüljön, én is elfáradtam, de a csillogó szemét látva minden pillanat megérte.

A vizsga napja

Már csak két nap, és Regina 2 éves lesz, így a múlt héten megkaptuk a "behívónkat". Nem vagyok nagy híve ennek a védőnői rendszernek, konkrétabban teljesen feleslegesnek látom, a védőnő személye sem igazán tetszik nekem, és ahogy a Regina nő, egyre feleslegesebben ez az egész, főleg, hogy a védőnővel párhuzamosan az orvos is látja minden egyes státuszvizsgálatnál.
De azért ha nem is nagy kedvvel és elvárásokkal, azért elmentünk.
Nagyon jó, hogy bevezették az időpontos rendszert, így 9-kor tényleg mi következtünk, egy percet sem kellett várni.
Megvolt a kötelező súly és hossz mérés.
A súly mérésnél a baba mérleget már egyáltalán nem erőltettük, egyből a felnőtt mérlegre állította rá a védőnő Reginát, majd a hosszmérésnél is már a nagyoknak kijáró, fal mellé állításos módszer következett.
Még a fej és a mellkas mérésén hamar túlestünk, aztán már öltözhettünk is. Közben lefutottuk a kötelező köröket, a kérdésekre válaszoltam, és a kiskönyvbe mindenhova bekerült az X, hogy a gyerekem mindent tud, amit egy 2 évesnek tudnia kell. (Hát ezen egyáltalán nem lepődtem meg).
Aztán mivel közben Reginának be nem állt a szája, mondta a védőnő, hogy próbáljuk meg a látásvizsgálatot is. Így letakartam az egyik szemét, a védőnő pedig egyre kisebb ábrákat mutatott neki.
Volt autó, pillangó, kutya, amiket egyből felismert, és mondta is. De ami aranyos volt, hogy a bögrére azt mondta, hogy tea, a szívecskére pedig azt, hogy "Vali nénivel csinálunk sütit" (mivel Vali néninél sütött szív alakú mézeskalácsot).
Aztán még egy kicsit beszélgettünk a bölcsiről, szobatisztaságról, Apáról, kistesóról (vagyis a tervéről) aztán eljöttünk.

Nem sokat voltunk itthon, mert 11-re a Gézengúz Alapítványhoz volt időpontunk szintfelmérésre.
Kedves, barátságos hely, de hát milyen is legyen, mikor nem kevés pénzt kérnek el az embertől egy-egy foglalkozásért.
Regina egyből felfedezte a játékkonyhát a sarokban, így gyakorlatilag míg én az adminisztrációval foglalkoztam, már javában sütött-főzött. Aztán jött Erika, aki a tesztet végezte.
Először néhány kockát rakott Regina elé, amikből tornyot kellett építeni, ez szépen ment is. Aztán úgy kellett két kockára a harmadikat rárakni, hogy alatta alagút legyen, ez nem akart összejönni, majd a kockákat egymás mellé kellett "vonatként" rakni, és azt a végét megfogva eltolni A vonattá formálással nem volt gond, de a vonat csak nem akart elindulni.
Aztán jött a rajzolás, ahol mindig csak Erikával rajzoltatta volna a pipikéket, de azért került némi firka a saját papírjára is. Aztán egy vonalat kellett volna húznia, ami már kifogott rajta.
Ezután következtek a képek. Egy lapon 8 rajz volt, azokat kellett felismerni. Ezzel nem is volt semmi gond, csak a kutya volt olyan ronda, hogy azt malacnak nézte.
A formákat is hamar letudtuk, hiszen csak egy háromszöget, egy négyzetet és egy kört kellett a helyére illeszteni, ez nem igazán jelentett kihívást a számára.
Aztán kapott egy rajzot, rajta egy kislánnyal, amin a testrészeit kellett elmutogatni. Ezt is hamar kipipáltuk.
Végül jöttek a mozgásos feladatok, ahol egy lábra kellett volna állni, és egy labdába belerúgni, amihez most a kisasszonynak nem igazán volt kedve.

Aztán kaptam egy rövid értékelést szóban, aminek a lényege annyi volt, hogy a gyereket azok szerint pontozzák, amit éppen akkor ott teljesít. Alapvetően minden téren egy 26-27 hónaposnak felel meg a fejlettsége, de mivel a mozgásba ma éppen az én amúgy "lelőninemlehet" gyerekem nem jeleskedett, ezért az összpontszámot lehúzta 25,5 hónapra.
Tehát a végeredmény. Van egy teljesen átlagosan fejlődő, néhány téren a korát megelőző gyerekem. Tudtuk, hogy zseni nem lesz, és tudtuk azt is, hogy vannak területek, amiben nagyon okos. De majd ha megérkezik emailen az értékelés, akkor erről papírunk is lesz.

És amit laikusként nem értek.
Adott ugye egy teszt feladatokkal, amit a gyereknek végre kell hajtania. Két lehetőség van. Van megcsinálja, vagy nem. A vele foglalkozó emberke beikszeli egy okos ember által összeállított papíron, hogy a gyerek hogy teljesített. Majd ebből kijön egy pontszám, amit az okos ember annak idején valahova besorolt, és nyilván megvan, hogy melyik esetben mi a teendő, vagy mi nem.
És ahol felmerül a kérdésem. Ma 1 óra hosszat voltunk a védőnőnél és 1 órát a pszichológusnál. Ezt a kb. 10 darab feladatot a védőnő miért nem tudja megcsináltatni a gyerekkel, és miért nem tudja kitölteni a táblázatot, hogy kiderüljön a gyerek fejlettségi szintje?
Amikor én voltam gyerek ezt miért tudták megcsinálni a védőnők?
És miért kell ezért most 8000 Ft-ot elkérni?
Persze értem én, hogy piacgazdaságban élünk, és amiért lehet, azért pénzt szednek, és a gyerek ebből a szempontból egy nagyon jó piac, de akkor visszatértünk a bejegyzésem indító gondolatához.
Mi értelme van a védőnői szolgálatnak???

Mikulás 2013.

A Mikulás nap legnagyobb eseményéről már beszámoltam, de akkor jöjjön az egész nap története.

Regina már hetek óta nagyon készült rá. Minden este lefekvéskor elmondogatta, hogy "Mikulás jön, hoz Ninnának ajándékot", és nem egyszer egy kis zajt hallva fel is kelt az ágyból, és szaladt az ajtóhoz, hogy kinyissa a Mikulásnak.

Már előtte nap készültünk az ünnepségre, hiszen Édesanyám itt aludt, hogy másnap együtt mehessünk az ünnepségre. Megkérdeztem Reginától, hogy odaadja-e a cumit a Mikulásnak, de csak annyit mondott, NEM. Én úgy gondoltam, hogy ha már másfél hónapja készül rá, legalább próbáljuk meg, aztán ha nem lesz belőle semmi, akkor sem történik semmi, de nagyobb baj lenne, ha oda akarná adni, és nem lenne kéznél.

Ahogy tavaly is, úgy ebben az évben is a Sziget-Kék Klub Mikulás ünnepségére mentünk. Nem sokkal 10 után érkeztünk, így Regina kicsit játszhatott, mielőtt betessékeltek bennünket a terembe, ahova a Mikulás érkezett. Tavaly még a leghátsó sorban húztuk meg magunkat, idén viszont a cumi-küldetés miatt az első sorba helyezkedtünk. Sok gyerek volt, még több felnőttel, így a hely némileg szűkösnek bizonyult, és a gyerekek hozzáállása is elég változatos volt.
Megérkezett a Manó, próbálkozott némi énekkel meg mesével, de Édesanyámmal körülnézve Reginán kívül kb. két gyerek figyelt, a többiek vagy sírtak, vagy elvoltak a saját kis dolgukkal. Persze Regina mindig ilyen, mert jelbeszéden is, zenebölcsiben is a játék helyett inkább figyel és tanul, és itthon előadja az ott tanultakat.
Persze most az is közrejátszhatott, hogy nagyon készült a nagy találkozásra, és bár Édesanyám ölében ült, ő azt mondta, annyira dobogott a kis szíve, hogy majd kiugrott a helyéről.
Aztán megszólalt a csengettyű, és megjelent a Mikulás, Pici Lányom pedig már nyújtotta is felé a cumit. A Mikulás pedig elvette, így a küldetés teljesítve lett. Megkapta az ajándékot, de szerintem annyira izgult, hogy az ünnepség további részét teljes kábulatban töltötte. Nem is tartott sokáig, mert ahogy a csomagok a gyerekekhez kerültek, a Mikulás el is köszönt, így a tavalyival ellentétben még fényképezkedni sem lehetett vele.
Így aztán hazasétáltunk, Regina pedig büszkén hozta a csomagot. Itthon első dolga volt kibontani, és felfalni egy csoki Mikulást. Az ebéd ezek után érdeklődés hiányában elmaradt, de a nagy izgalom után hamar el is aludt.

Mivel szépen sütött a nap, amit ébredés után Regina is megjegyzett, úgy gondoltuk, a városban is keresünk még Mikulást. Szép nagyot sétáltunk, ettünk sült gesztenyét, ittunk forralt bort/gyerek puncsot, kinek mit szabadott és láttunk Mikulást is. Reginát azonban már nem érdekelte. Valahogy azt láttam rajta, hogy az ő Mikulása az volt, aki a cumit elvitte, és innentől ő már más Mikulással nem foglalkozik, elvégre már cumit sem tud neki adni.
Azért a Széchenyi téren felállított karácsonyfa még mindig bűvöletbe ejtette, és a kis vasúttal is mentünk egy kört, amit azt hiszem a télen még jó párszor meg fogunk ismételni.

Mire hazaértünk éhes is, fáradt is volt, de még egy nagy feladat hátra volt, hiszen a kis csizmákat ki kellett pucolni, ezért vacsora után rongyot ragadtunk, hogy a csizmácskák patyolat tisztán kerüljenek az ablakba.

A nagy izgalom miatt az elalvás sem volt egyszerű, így aztán meg is kérdeztük, hogy akkor ki fog Reginának ajándékot hozni, amire ő rávágta, hogy a Mama. Mi persze jót nevettünk rajta, hogy más gyerek 6-8 éves koráig hisz a Mikulásban, ő hamar lerendezte ezt a dolgot, de aztán hamar megegyeztünk, és ágyba tessékeltük.

Mikor Regina elaludt, azt volt az utolsó mondata, amit az elmúlt hetekben minden este elmondott, nagyon várta, hogy a Mikulás személyesen is ellátogasson hozzá.
Édesanyámmal mi pedig nagyon készültünk, hogy miután elaludt, eljátszhassuk a Mikulás szerepét. Majdnem le is buktunk, mert sokat zörögtünk, így Regina is egy pillanatra felébredt, de aztán minden rendben volt, és vártuk a reggelt.

Azt hittük, hogy reggel majd az első dolga lesz, hogy az ablakhoz megy, így nem látjuk a meglepetést, de szerencsénkre nem így volt, ezért fel tudtunk készülni.
Volt megilletődés, aztán szépen lassan közelebbről is megnézte a csizmácskákat, és a csizmákba bele nem férő dolgokat. Majd integetett a Mikulásnak és megköszönte neki az ajándékokat. Aztán picit játszott, majd gondolt egyet, visszament az ablakhoz, és még egyszer integetett, és megköszönte.
Aztán a mai nap is mozgalmas volt, így csak délután tudott játszani, de a csokik nagy részét elfogyasztotta, így ma gyakorlatilag más nem is evett.

Az esti alvásnál már Halász Judit Boldog születésnapot! című dalát hallgatta, és azzal aludt el, hogy "Ninnának is lesz tortája", tehát gondolatban már a születésnapjára készül.

És búcsút vettünk a cumitól....

Eljött a nagy nap, amikor Regina elindult, hogy találkozzon a Mikulással. Reggel megkérdeztem tőle, mikor útnak indultunk, hogy visszük-e a cumit, de erre csak annyit mondott, hogy NEM. Mivel azonban mostanában mindenre ez a válasz, nem is vettem komolyan. Így aztán megegyeztünk, hogy elvisszük magunkkal a cumit, biztos ami biztos alapon, de ha nem akarja, nem kell odaadnia a Mikulásnak.
Az ünnepség alatt végig figyelte a Manót, aki "bemelegítette" a terepet a Mikulás számára, és a cumit ott szorongatta a kis kezébe.
Aztán mikor megjelent a fehér szakállú, ő már nyújtotta is neki oda a cumit, végül aztán egy megfelelő pillanatban a Mikulás el is vette, és látni lehetett, hogy Regina szívéről hatalmas kő esett le, mert addig annyira izgult, hogy majd kiugrott a pici szíve a helyéről.
Én pedig olyan büszke voltam a Pici Lányomra, hogy még a könnyem is kicsordult.

Biztos nagy bátorság és elhatározás kellett egy 2 éves gyerektől, hogy odaadja azt a tárgyat, ami születésétől fogva elkísérte (még ha nem is ugyan az a cumi), és ilyen könnyen megváljon tőle csak azért, mert így beszéltük meg.

Nem akarom fényezni magam, de azt hiszem, ez is egy olyan dolog, amit nagyon jól csináltam. Nem volt se sírás, se lelki törés, mindent saját akaratából csinált, és ő is büszke lehetett magára.
És hogy még egyszer így csinálnám-e? IGEN.
Picinek megnyugtató volt számára a cumi, én örültem, ha nem szívta ki a mellem, és nagyobb korában is megnyugtatta, ha szüksége volt rá. Most pedig, hogy már nincs szüksége rá, nyugodt szívvel adta oda a Mikulásnak az ajándékért cserébe.