Várakozó álláspontra helyezkedtünk

Amikor megjelent a két kis csík azon a bizonyos teszten, vagy mikor elindítottam a blogot még nagyon messze volt ez az idő. Most pedig itt vagyunk, és még mindig nem történt semmi.

Ahogy naponta néztem a visszaszámlálót, a Függetlenség Napja című film jutott róla eszembe, amiben elhangzik a mondat, hogy "Lejárt az idő!". Hát az idő lejárt, viszont nagyon úgy néz ki, hogy a Mononk annyira jól érzi magát odabent, hogy nem nagyon akaródzik neki megismerkedni a kinti világgal.

Szerintem természetes, hogy mikor a doki először megállapítja a szülés várható időpontját, azért a leendő szülőknek is vannak elképzeléseik, hogy melyik az a dátum, amikor szívesen a kezükbe fognák gyermeküket.
Ha nem is természetes, hát nálunk a Mononak elég sok kritériumnak kellett és kell megfelelnie. Aztán majd meglátjuk, hogy ő hogy gondolja a dolgokat.
1. A legfontosabb az volt, hogy ne legyen koraszülött. Ezt az elvárást már teljesítettük.
2. Szerettük volna, ha a horoszkópja nem Skorpió, hanem Nyilas lenne, mert utána olvasva ez az a csillagjegy, ami talán kettőnk tulajdonságait leginkább magába foglalja. November 23-a után ez a kritérium is teljesült.
3. Bár eredeti felállás szerint Mini nem lett volna itthon a baba érkezésekor, de két hete kiderült, hogy november 26-tól január 2-ig szabadságot kap, így majdnem 5 hetet velünk lesz. Így a következő határidő a november 26 lett. Aztán ez az időpont módosult december 1-re, de a Mono ezt is megvárta.
4. És tudom, hogy telhetetlen vagyok, de ha már minden kívánságunkat teljesítette, akkor nagyon örültem volna, ha decemberben születik, mert a novembert olyan depis hónapnak tartom, most már ezt is bőven teljesítette.
5. Mikor csütörtökön voltam NST-n, közölte a dokim, hogy a hétvégére elutazik, így most még a hétvégét is meg kell várnunk, bár megnyugtatott, hogy szerinte csak jövő hét vége fele fog megszületni a Mononk.

Szóval most mást nem tehetünk, mint ülünk, és várunk a kis jövevényre.
És bár mindenhol hallottam, hogy a terhesség utolsó hónapja a legnehezebb, én úgy gondoltam, hogy akkor az embernek már minden baja van. Zavarja a nagy hasa, fáj mindene, stb. Én viszont majd kicsattanok az energiától, naponta órákat sétálok, mert nem bírom az itthon ülést, és az egyetlen rossz dolog ebben az utolsó időszakban az idegőrlő várakozás.
De remélem már nem sokáig kell várni, és legközelebb már az írhatom meg, mikor igazi családdá váltunk.

Kismama fotózás

Ismét egy példa, mennyit változik a világ alig pár évtized alatt. Régebben a nők inkább eltitkolták terhességüket, és bő ruhákban jártak, amiben elrejthették növekvő pocakjukat, ma már a kismamák büszkén mutathatják gömbölyödő "terhüket", és külön iparág (megjegyzem nagyon jól menő iparág) épült a babavárás és a kismamaság köré.
A kismamák szinte mindent megkaphatnak, amire szükségük van a 9 hónap alatt. Speciális tornát, divatos ruhákat, szakirodalmat a babaváráshoz, tanfolyamokat, az interneten felhalmozott hatalmas információ bázisról nem is beszélve.

A kismama iparág egyik újdonsága a kismama fotózás. Az interneten keresgélve ma már itthon is millió erre a célra specializálódott fényképészt találhatunk, és csak az igényeink szabhatnak határt annak, hogy kit is választunk.

Mivel Mini nem sokat látott és tapasztalt a terhességemből a külföldi munkája révén, ezért úgy gondoltam, én is meglepem egy fényképsorozattal. Így aztán belevetettem magamat a megfelelő fényképész felkutatásában. Végül az ár-érték aránynak számomra legmegfelelőbbnek Háring Virágot találtam, mert megnézve a képeit úgy gondoltam, hogy egyeznek az elképzeléseink, és Csorna Győrhöz képest nem távolság. Így aztán egy rövidke telefonos egyeztetés után október 28-ára beszéltünk meg időpontot.

Nagy izgalommal vártam ezt a péntek délelőttöt, mivel tudom magamról, hogy nem vagyok egy fotogén alkat, és nem is szeretem, ha fényképeznek, de nagyon bíztam benne, hogy Virág a lehető legjobbat hozza ki belőlem, és Mininek majd fog tetszeni a végeredmény.
Egy nagy táska ruhával és kiegészítővel indultam útnak, és egy kicsit úgy éreztem, hogy túlzásokba is estem ezeket illetően, de úgy voltam vele, hogy inkább legyen miből válogatni, minthogy csak két fajta kép készüljön. Biztos, ami biztos alapon, azért az internetről letöltött, nekem tetsző egy-két kép is ott lapult a táska aljában.

Délelőtt 10-re érkeztem Csornára, ahol Virág egy kicsi, de hangulatos műteremben várt, amiben millió kellék és anyag várta, hogy a fotós és alanya kiélhesse kreativitását.
Egy rövid beszélgetés után, hogy mégis mi járatban vagyok, és miért szeretném a képeket megcsináltatni, átnéztük a ruhatárat, amit magammal vittem, és Virág már sorolta is  az elképzeléseit, majd jöttek az ő kincsei, és az újabb elképzelések.
A fotózás nagyon jó hangulatban telt, és a kezdeti feszültségek után már nevetéssel, beszélgetéssel, és az újabb és újabb ötletek megvalósításával telt el az idő. Végül észre sem vettem, hogy Virág már több, mint 2 órája szorgosan kattintgatja a gépét, én meg csak öltöztem, pózoltam, mosolyogtam, és próbáltam követni az utasításokat.

A fotózás végeztével aztán egyeztettünk, hogy mivel Mini november 11-én jön haza, addigra mindenképpen megcsinálja a retusált képeket, és elhozza. Kicsit féltem, hogy azokon a képeken, amit Virág fotós szemmel szépnek talál, én majd nem látom magam annak, de amint megláttam az elkészült fotókat, teljesen megnyugodtam, hogy Virág nagyon jól válogatott, én meg csak ámultam-bámultam, hogy tényleg én vagyok a képeken.

Azt hiszem, azt mondanom sem kell, hogy a meglepetés nagyon jól sikerült, és Mini nagyon örült a képeknek.

Ezúton is köszönöm még egyszer Virágnak az élvezetes fotózás, és a csodás képeket.

A nagy babaszoba teszt

Hétvégén az Öcsémék vendégeskedtek nálunk, így adódott, hogy a babaszobánk előbb használatba lett véve, mint ahogy a Mono megérkezett volna.

Gergő volt olyan kedves, és készségesen kipróbált mindent, hogy mire az unokahúga megérkezik, minden tökéletes legyen.
Mivel teljesen függetlenül egymástól sikerült ugyan olyan bababútort választanunk, így aztán Gergőt néhány apróságtól eltekintve szinte azonos környezet fogadta, mint otthon.
Kipróbálásra került az ágyikó a felszerelt zenélő forgóval, amit csodálattal nézegetett, úgyhogy reméljük a Mononál is beválik majd.
Mi pedig csodáltuk, ahogy Gergő csodálkozik...

Gergő édes álmát a Sógornőméknél is használatban lévő, és most már itt is beüzemelt légzésfigyelő őrizte.

Mivel a látogatás szinte egész napos volt, ezért természetesen a pelenkázó is kipróbálásra került. Itt került megállapításra, hogy bár a bútor azonos, Sógornőmék pelenkázó feltétje kb. 3 cm-rel túllóg a bútoron, a mienk pedig kb. 3 cm-rel rövidebb, úgyhogy tökéletes méretet nem sikerült gyártani.
Gergő itt sem panaszkodhatott, hiszem ugyan olyan sárga pelenkázó fogadta, csak itt báránykákra feküdhetett rá a macik helyett.

Aztán sorra került a játszószőnyeg is, ami annyira nem aratott nagy sikert, de mikor Gergő megtalálta rajta a kis csörgőt, azért lelkesen rázta egy darabig.

Az este befejezéseként pedig a kis kád és a digitális hőmérő is jól vizsgázott, majd a nap végén még egy kicsit tesztelésre került a kiságy is.

Sajnos a nagy csodálatban elfelejtettünk fotózni, így csak az üres kellékeket tudtam bemutatni, de legközelebb már gyakorlatiasabbak leszünk.

Mit szabad és mit nem a kismamának?

Már egy korábbi bejegyzésemben foglalkoztam a tiltott gyümölcsökkel, hogy mit ehet, és mit nem egy kismama a terhessége alatt. Hát most jöjjenek a mit tehet, és mit nem dolgok.

Tegnap talált rá Édesanyám egy cikkre,  ami az ihletet adta.
Íme egy részlet:

"A terhes kismamának nem szabad túlzottan sokat dolgoznia, nehéz fizikai munkát végeznie vagy nagy súlyokat emelgetnie. A terhesség negyedik hónapjában kezd kialakulni a gyermek elméje, és ezért az anyának messzemenően kerülnie kell mindenfajta fizikai megrázkódtatást, ami a magzatot érheti. A védikus írások még a következő tanácsokkal szolgálnak:

A terhesség időszaka alatt a feleségnek nem szabad nemi életet élni, nappal aludni, éjjel ébren maradni, fizikailag megterhelő tevékenységet végezni, járműveken utazni, hashajtókat szedni, bármiféle mentális feszültséget átélni, valamint fűszeres, sós, savanyú vagy nehéz ételeket enni. Ezen kívül nem szabad folyóban fürödni, egy elhagyatott házba menni, hangyabolyra ülni vagy a körmeivel a földet kaparni. Nem szabad hosszasan aludni, nem szabad pelyvához, szénhez, hamuhoz vagy koponyákhoz érni, vitatkozni a családtagjaival, rendetlenül hagyni a haját vagy bármikor tisztátlannak lenni. Alvás közben a feje ne legyen észak felé, és nem szabad meztelenül vagy nedves lábbal aludni. Nem szabad kedvezőtlen szavakat mondani vagy túl sokat nevetni. Ezeket a tanácsokat mindenki belátása szerint kövesse."

Elgondolkodtató, hogy míg nagyanyáig szinte az aratás kellős közepéről mentek szülni, ha úgy adódott, a 21. században egy kismamának némi túlzással már levegőt is csak felügyelet mellett szabad vennie, nehogy baja essen.

A cikken jót mosolyogtam, mert néhány gondolatáról eszembe jutott néhány saját is, ezért röviden kielemezném a fentieket:

1. "a terhesség időszaka alatt a feleségnek nem szabad nemi életet élni"
Ezt ugye senki nem gondolta komolyan, hogy egy normális párkapcsolatban megcsinálják a gyereket, aztán 9 hónapig semmi. Utána meg azért nem, mert mindenki túl fáradt hozzá, vagy mert már ott a gyerek. Ha még a kismama be is tartaná ezt a dolgot, azért megnézném azt a férfit, aki majdnem egy évig kibírja szex nélkül. (Persze az nincsen benne a cikkben, hogy a férjnek sem szabad, maximum nem a feleséggel, mert neki tilos.) Lehet olvasni olyan cikkeket, hogy ilyenkor a férfi sem kívánja annyira megváltozott testű kedvesét, de az a véleményem, hogy akkor nem normális a kapcsolat, hiszen a babát is együtt akarták.

2. "nem szabad nappal aludni, éjjel ébren maradni"
Lehet, hogy nem szabad nappal aludni, de mit csináljon az ember lánya, amikor a terhessége első felében akár állva is el tudna aludni bárhol? És éjjel sem azért nem alszik a kismama, mert nem akar, hanem mert valljuk be töredelmesen, azért a hányinger, gyomorégés, és a folyamatos pisilés mellett ez elég nehéz. Akkor meg mikor pótolja be a kiesett alvásidőt, ha nem nappal?

3. "járműveken utazni"
Azt hiszem, ez a 21. században szinte megvalósíthatatlan. Vagy akkor ne menjünk sehova, vagy gyalogoljunk? Nekem is nagyon sokan mondják, hogy hogy merek még ilyenkor vezetni. Na de akkor fogadjak egy sofőrt?

4. "bármiféle mentális feszültséget átélni"
Megint csak a 21. századdal tudok jönni, ahol szinte feszültség nélkül nem is telik el nap. Mind a munkahelyen, bevásárlás közben, az utcán, otthon, vagy ha az ember csak a napi híreket olvassa. Lehet, hogy el kéne vonulni egy lakatlan szigetre, ahol az ember kizárja a világ dolgait, és csak meditál egész nap?

5. " fűszeres, sós, savanyú vagy nehéz ételeket enni"
Belegondolva, hogy a terhességem elején mindenképpen a kínai csípős-savanyú levest kívántam, sajtburgerből nincs az a mennyiség, amit ne tudnék megenni, és mindenbe csípős paprikát kell tennem, mert úgy esik jól, azt hiszem teljes mértékben rossz úton járok.


6. " nem szabad hosszasan aludni"
Az alvásigényem eddig is sok volt, de a terhességem elején, és mostanában megint napi 10 órákat tudnék és néha tudok is aludni. És miért ne aludjunk most, mikor ha már meglesz a baba, úgyis mindig kevés lesz az alvásból. Vagy lehet, hogy már most szoktatni kellene magunkat a 3 óránkénti szoptatáshoz, és felhúzni az órát, hogy felébredjünk?

7. "Ezen kívül nem szabad folyóban fürödni, egy elhagyatott házba menni, hangyabolyra ülni vagy a körmeivel a földet kaparni. Nem szabad pelyvához, szénhez, hamuhoz vagy koponyákhoz érni, vitatkozni a családtagjaival, rendetlenül hagyni a haját vagy bármikor tisztátlannak lenni. Alvás közben a feje ne legyen észak felé, és nem szabad meztelenül vagy nedves lábbal aludni."
Na ezeken már tényleg csak nevetni lehet...


8. "Nem szabad kedvezőtlen szavakat mondani vagy túl sokat nevetni"
Na jó, azt mondják, hogy a baba ilyenkor már mindent hall, és hogy megjegyez dolgokat. Na de nem hinném, hogy egy-egy kicsúszott káromkodás miatt a baba első szavai is hasonlóak lennének. Ami pedig a nevetést illeti. Mi a baj egy boldog kismamával???

Azért örülök, hogy a cikk írója a végére odaírja, hogy mindenki belátása szerint kövesse a tanácsokat.

Mono-szoba dekoráció - A függöny

Miután a szekrények és a kisruhák a helyükre kerültek, a babakocsi összerakva és készenlétben várja kis utasát, jöhetnek a részletek, a babaszoba dekorálása.

Első részként a legfontosabb, a függöny volt soron. Mivel a szoba eddig raktárként funkcionált, nem éreztük szükségét a függönynek, éppen ezért még karnis sem volt a szobában, így a feladat nem is volt olyan egyszerű.
A karnis beszerzése után már csak az okozott fejtörést, vajon hogy kerül a helyére. Baráti körünkben való gyors közvélemény kutatás után szomorúan vettük tudomásul, hogy senkinek sincs a beton megfúrására alkalmas szerkentyűje. Így aztán Miniből újra előjött a kispapa-ösztön, és egy kisebb vagyonért beszereztünk egy fúrót. (bevallom őszintén, nem hiszem, hogy túl sokat lesz használva, de Mini a karnist nagy lelkesedéssel fúrta fel, talán majd kedvet kap a barkácskodáshoz is)

Ezek után már csak a megfelelő függönyt kellett megtalálni a babaszobába. Mivel a kínálat babafüggöny téren elég gyér, nem sok lehetősége van az embernek, mert választhat a Hercegnős, a Micimackós, és a Verdás függönyök közül.
A Verdás alapvetően fiú szobába való, tehát elvetettük. Mini nem igazán rajong Micimackóért, tehát szintén nem jöhetett szóba. A Hercegnős pedig tipikus lányos függöny, tehát millió másik gyerekszobában látható, azonkívül Micimackóval együtt az a bajunk vele, hogy  nem szeretnénk mi eldönteni, melyik mesefilmért, vagy mesehősért rajongjon a gyerekünk.

Így aztán úgy döntöttünk, hogy maradunk az egyszerű fehér függönynél, és azt próbáljuk egyedivé tenni. Találtunk is aranyos, mágnessel felrakható színes lepkéket, így aztán emellett a variáció mellett döntöttünk. A pillangók bármikor levehetőek, variálhatóak, lecserélhetőek, így mindig változhat a babaszoba egy apró kis ráfordítással és kreativitással.

Miután már minden alkotórész megvolt, már csak fel kellett tenni a függönyt, és a pillangókat. Úgy döntöttem, hogy mivel ma nagyon szép idő van, nem várom meg Minit, a tettek mezejére lépek. Lehet, hogy 8 hónapos terhesen az ablak pucolás már nem éppen tartozik az ajánlott házimunkák közé, elvégre sok helyről hallottam, hogy "ne hajolj, ne emelj, ne nyújtózkodj", úgy gondoltam, most senki nem látja, tehát nyugodtan nekiállhatok. Így végül a szép tiszta ablakra felkerült a szép új függöny, és a pillangók is elfoglalták a helyüket.
Most már csak egy kis apróság hiányzik az ablakra, a két szélére egy-egy csík sötétítő, hogy keretbe foglalja a lepkéket. A megfelelő sötétítő függöny megtalálása azonban még várat magára.

Mosó Masa mosodája

Miután a bútorok a helyükre kerültek, és kitakarítottuk őket, itt volt az ideje, hogy a kisruhák se egy nagy zacskóban várják a sorsukat. Minden honnan azt a tanácsot kaptam, hogy ne halogassam a mosást és vasalást az utolsó pillanatig, mert nagy hassal már nagyon nehéz lesz, így aztán nekiláttam kimosni a babaholmikat.

Mivel a gyerekszoba lassan átveszi eredeti funkcióját, így onnan kiszorult a teregetés és a vasalás. Ezért első körben a szép nagyra szétnyitható szárogatót kellett lecserélnem egy kisebb, de ugyan olyan jól kihasználható fajtára. Szerencsére a Tescoban rá is találtam egy három emeletes, kis helyet foglaló, összecsukható változatra nagyon jó áron.

Ezután jöhetett a mosógép sterilizálása. Amit lehetett kiszereltem belőle, és jó alaposan átsikáltam, majd az ősi módszerre, egy jó adag ecettel 95 fokon átmostam. Így aztán olyan lett, mint új korában, és minden készen állt a babaruhák mosására.

Úgy gondoltam, először a kisebb nehézséggel birkózom meg, ezért először a textil pelenkák kerültek sorra. Ekkor szembesültem azzal, hogy milyen jó választás is volt a szárogató, hiszen teljes mértékben pelenka-kompatibilis, azaz a 36 db pelenkának pont 36 db hely van rajta. Így aztán egy körben moshattam ki őket, és száradhattak meg.

Másnap aztán jöhetett a vasalás, ami ekkora mennyiségnél nem két perces mutatvány, de egy délelőtt alatt egy jó film kíséretében végül elfogytak a szárogatón lógó pelenkák, és szépen összehajtogatva kerültek a helyükre.

Mikor Mininek lelkesen újságoltam, hogy aznap milyen ügyes voltam, közölte, hogy ez később nem fog ekkora örömet okozni. De én optimistán fogom fel a dolgokat, és így legalább van miből fogynia a lelkesedésnek.

Ezután következtek a Mini-Mono-Ruhácskák.
A nagy bevásárlás utáni itthoni seregszemléből látszott, hogy nem kis mennyiséggel állok szembe.

Itt már a szárogató kapacitása is kevésnek bizonyult, de aztán több részletben végül mindegyik ruhácska tisztán várakozott a vasalásra.
Természetesen precízen méret és fajta szerint lettek osztályozva.

Végül mindegyik szépen a szekrénybe került.

És mivel kisruhából sosem elég, azóta már egy újabb zacskóban gyűlnek az azóta beszerzett babaruhácskák, hogy aztán hasonló sorsra jussanak, és bevetésre készen várakozzanak a szekrényben.

Kistakaró a Nagymamától

Édesanyám annak idején nekünk nagyon sokat kötött, majd ahogy felnőttünk, ez a hobbyja feledésbe merült. Mikor az Öcsémékhez becsöngetett a gólya, egy csomag fonallal felszerelkezve közölték a hírt, amiből Édesanyám egyértelmű utalást kapott, hogy jó lenne feleleveníteni a kötőtűkkel való varázslás tudományát.
Így aztán nem sokkal később elkészült Gergő kocsitakarója.

Természetesen, ha az egyik unokának jár, akkor a másiknak is, ezért aztán mikor a gólya pár hónappal később eljutott hozzánk, egyértelmű volt, hogy ismét kocsitakarót kell kötni.

Megkerestük a megfelelő fonalat és a tökéletes mintát, és Édesanyám máris szorgosan állt neki kötögetni.
Mikor a takaró elkészült, a dekoráció már rám várt.

A kis szatén virágokra a Bricostore-ban találtunk rá, de miután felvarrtam őket a kis takaróra, még mindig üresnek találtam, így aztán elsétáltam a legközelebbi rövidáru boltba, és vettem még hozzá pár méter szatén szalagot, így készült el a végleges verzió.

 

Természetesen a kistakaró díszítése színben passzol a babakocsi színeivel.