Anya-képző 3.rész

Téma: Felkészítés az újszülött fogadására
           Csecsemőgondozás - Első napok otthon
           Fürdetés, öltöztetés - gyakorlati bemutató

Nagyon örültem, mert így, hogy itthon volt Mini, ő is elkísért a tanfolyamra, így most már ketten szórakoztunk nagyon jól az előadás alatt.
Bár kezdem lassan azt hinni, hogy bennem van a hiba, de jöjjenek a heti tapasztalatok és felfedezések:

- A babák születésének közeledtével a szülők is visszafejlődnek a babák szintjére? Értem ez alatt, hogy számomra teljesen egyértelmű, hogy bemegyek az épületbe, az asztalra kikészített jelenléti ívet aláírom, majd a mellette lévő kupacból elveszek egy példányt, ami az előadás anyagát tartalmazza, majd leülök a helyemre, és várok. Ezzel szemben a résztvevők 70%-a még a 4. előadás után sem tudta felvenni a lépést a rendszerrel, így az első 10 perc avval telik, hogy a tanfolyam szervezője megkérdezi, hogy mindenki aláírt-e, mindenki vett-e, és az előadás közepén még mindig van olyan, akinek eszébe jut, hogy nincs papírja.

- Úgy látszik a fürdetés téma a kispapákat is sokkal jobban érdekli, mert az eddigi egy-két férfi helyett most szinte az összes kismamát elkísérte a párja is.

- A védőnő először körbeadott egy élethű nagyságú és súlyú babát, hogy mindenkinek legyen némi fogalma egy újszülött méreteiről. Mint elmondta, egy igazi baba nem nyeklik-nyaklik ennyire, és nem nyikorog, de ez már egy 20 éves bemutató baba, úgyhogy már kicsit kinőtt az újszülött korból.

- A baba gondozását a születéstől kezdtük. Ehhez hozzátartozott, hogy az egyik dián egy fénykép volt a méhlepényről. Valljuk be töredelmesen, hogy egy véres paca azért nem épp szép látvány, de sok irányból hallottam a "Fújj!" és az "Ez undorító!" kifejezéseket. Na itt megint ledöbbentem. Ezek szerint ennyien nincsenek tisztába avval, hogy a szülés azért jár némi vérrel és egyéb testnedvekkel, és hogy nem fejeződik ott be, hogy a kezükbe adják a babát. Egyáltalán tudják, hogy a pocakjukban nem csak a baba fejlődik, hanem vannak más, a baba táplálását, védelmét biztosító egyéb "berendezések" is.

- Miután túlestünk ezen a sokkon, a védőnő megmutatta, hogy hogyan kell szakszerűen felemelni, tartani, és lerakni a babát. Ahogy a védőnő mondta, a babát energiatakarékosan mozgatjuk, koppanás mentesen lerakjuk a fejét, amennyiben hasra fektetjük, akkor pedig nyikorgás mentesen átfordítjuk a fejét.

- A babák fürdetésénél megtanultuk, hogy a kisfiúkra a fitymaszűkület miatt jobban oda kell figyelni, de ennek a legjobb módja, hogy ha meggyőződünk róla, hogy a baba hogy pisil. Mert ha a baba sugárban pisil homloktól végig, akkor nincs semmi baj. Persze a lányok is tudnak így pisilni, csak nem ekkora ívben.

- És végül még egy jel, hogy a szülők visszafejlődnek. A védőnő az újszülött köldökápolásánál elmondta, hogy ehhez három kellék szükséges: 70%-os alkohol, hintőpor (Spars. Hexaclorophenum), valamint steril gézlap vagy vatta. Nos, eme felsorolást a védőnő kb. 20-szor ismételte meg, mire az összes kismama, és kispapa le tudta jegyzetelni. Emlékeim szerint még az általános iskola alsó tagozatán sem volt ilyen szájba rágós a diktálás. Úgyhogy mire mindenki lejegyzetelte, én már megjegyeztem.

Mono-nézegetés, avagy 4D-s ultrahang

A terhesség eddigi ideje: 26 hét 3 nap
Kilók száma: 50,5 kg

Tudtuk, hogy ha már a technika megengedi, nem akarjuk kihagyni ezt az élményt, hogy láthassuk a babánkat, és nem csak fekete-fehér elmosódott pacákban, hanem már egészen emberke formájában, ahol már látszanak a vonásai, a mozdulatai.

Miután a 12 hetes ultrahangnál nagyon jó tapasztalatokat szereztem, nem is gondolkodtunk, hogy hova megyünk elvégeztetni a vizsgálatot.
Mivel Mini pont ezen a hétvégén volt itthon, nem is volt kérdéses, hogy nekünk most kell menni. Így aztán már két hete telefonáltam időpontért, hogy biztosan legyen helyünk.

Kicsit előbb érkeztünk, de pontban fél 3-kor (a megbeszélt időpontban) ránk is került a sor. Természetesen a vizsgálat előtt ettem édességet, ahogy azt javasolják, és még egy fagyizás is be volt tervezve, de aztán lebeszéltük magunkat róla, mondván, messze álltunk meg a cukrászdától, és túl meleg van. Csokit meg bőven ettem, úgyhogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a cél érdekében, hogy a Mono elég mozgékony legyen, és minél többet mutasson magából. (a lusta csöppségek miatt a rendelő amúgy is fel van szerelve mindenféle finomsággal)

Mivel a rendszerben minden adatom benne volt, így az adminisztrációval nem ment el az idő, tehát azonnal nekiállhattunk kukkolni.
Szép lassan végigvettünk minden egyes apró testrészt, és a vizsgálatot végző hölgy nem győzött ámulni, hogy milyen szép formás apróság növekszik a pocakomban. (a rendelőből kijövet azon tanakodtunk Minivel, hogy ez vajon benne van a munkaköri leírásában, vagy tényleg szép babánk van?)

Itt megint csak látszott a különbség a kórházi és a fizetős ellátás között. Hiszen ugyan ez a hölgy végzi a vizsgálatokat futószalagszerűen a kórházban, így nagyon jól megfigyelhető volt a különbség a  viselkedése között, pedig heti 6 napot dolgozik, mégis teljesen másképp viszonyul az emberekhez nyugodt körülmények között, amikor mindenre van idő, mint a kórházi körülmények között.

Megállapítottuk, hogy a szép telt száját a Minitől örökölte, úgyhogy mondta a hölgy, hogy majd nem győzi elkergetni a fiúkat a lányától. És azt is kiemelte, hogy milyen formás lábacskái vannak, és milyen szép vádlija, úgyhogy megállapítottam, hogy biztos belőle is táncos lesz.

Sajnos az egyik kezecskéje végig az arca előtt volt, így azt csak nagyon ritkán láthattuk teljes egészében, de aztán arra a következtetésre jutottunk, hogy nem csoda, amikor mind a ketten valami hasonló pózban alszunk.

Mindenesetre a hölgy mindent megpróbált, hogy a babánk más testhelyzetbe helyezkedjen, de úgy látszik, már most is van saját akarata, és csak azért sem akarta megmutatni magát.

Engem természetesen azért a méretei is érdekeltek, amellett, hogy akár egész nap elgyönyörködtem volna benne. Bevallom kicsit aggódtam, hogy olyan kicsi a hasam, és hogy ehhez a mérethez vajon a Mono is kicsi, vagy ő ekkora helyen is remekül érzi magát.
De szerencsére az adatok azt mutatják, hogy a bébink tökéletes méretekkel rendelkezik, és a korának megfelelően növekszik.
Így aztán most már tudjuk, hogy egy 911g-os baba van jelenleg a pocakomban.

A bő fél óra mozizás után megkaptuk a DVD-t a vizsgálatról, valamint a vizsgálaton mért adatok leleteit. Fizettünk, és boldogan jöttünk haza.

A vizsgálat után aztán kicsit számoltunk. Ha én eddig 3 kg-mal lettem nehezebb az eredeti súlyomhoz képest,  abból majdnem 1 kg a baba, másik kb. 1 kg az ellátásához szükséges "berendezések és a lakóhelye", akkor gyakorlatilag én még semmit nem híztam.

Név-kérdés

"MÁJUS 30.
Oké, beismerem! Babaneveken törtem a fejemet, gyakorlatilag attól a perctől fogva, mikor megtudtam, hogy állapotos vagyok. A terhesség egyik mulatságosabb oldala - vélhetőleg az egyetlen mulatságos oldala - az, hogy nevet választhatunk a gyerekünknek. Ez nagyon fontos döntés. Mert nemcsak a gyerekemet fogják élete fogytáig azon a néven szólítani, amit én választottam neki, de nekem is életem fogytáig együtt kell élnem a választásommal.
Nem akartam idő előtt szóba hozni ezt az egész nevezést a vőlegénynek. Ő még mindig szokja a gondolatot, hogy gyereke lesz. továbbá most buzgón tervezgeti Utolsó Vakációnkat, és abban igazán nem akarnám zavarni. De ma szóba hoztam. Ideje volt. Szétrobbantam volna, ha nem sorolhatom fel a neveimet. Látványos névsorom volt, amelyet meg kellett kurtítani - természetesen az ő segítségével. 
- Gondolkoztam rajta, hogy mi legyen a neve a babának. Te nem?
- Nem.
- Ó. Na jó, akarod hallani, miket szedtem össze eddig?
- Persze. Lökjed.
- Oké, ha fiú lesz, akkor tetszik a Lyon vagy a Hunter. Ha lány, akkor tetszik a Farrah, az Ivy és a Hazel, viszont amit a legjobban szeretek és imádok, az az Alma.
- Alma? Elment az eszed? - kacagott a vőlegény. - Alma! Ugye viccelsz?
- Nem. Szeretem az Alma nevet. Eredeti, bűbájosan hangzik, igazán szép, és én szeretem az almát.
- Kizárt. Nem nevezzük a gyereket Almának. Azt akarod, hogy amint a gyerekünk belép az iskolába, az összes kölyök rákezdje az üvöltést: "Hé, Zöldalma! Hé, Pirosalma!" És ha a gyerek jogász lesz? Gondolod, hogy bárki is komolyan vesz egy olyan jogászt, akinek Alma a neve?"

Hát igen, az a bizonyos név kérdés. Nem egy egyszerű döntés, hiszen olyan nevet kell találni, ami mindkét félnek tetszik, és a gyereküknek is el tudják képzelni egy életen át.
Általában mindkét félnek megvannak a maga kedvencei, és természetesen, ami tetszik az egyiknek, az egyáltalán nem tetszik a másiknak.
Nagyon nehéz egy olyan névvel, amit az ember már köt egy bizonyos valós személyhez, mert akaratlanul is azt az embert látja maga előtt, és evvel a név sorsa el is van döntve pozitív vagy negatív irányba.

A könyvben lévő idézet azért fogott meg, mert Mini egy időben azt mondogatta nekem (természetesen akkor még szóba sem került a baba-téma), hogy ha fiúnk lesz, akkor Jonatánnak fogják hívni. Hát erről a névről nekem is az alma jutott először az eszembe. És természetesen hallani sem akartam róla. Egyáltalán nem is tudom, hogyan vagy mitől pattanhatott ki ilyen ötlet a fejéből...

De akkor vegyünk néhány példát ezekre a nevekre:
1. Ott vannak azok a bizonyos személyekhez kötött nevek.
Nekem nagyon tetszik a Réka név. Komoly, régi magyar név, és viszonylag ritka. Viszont óvodás koromban volt egy nagyon undok Réka nevű csoporttársam, ezért hiába tetszett a név, sosem tudtam elképzelni. Aztán ezen a véleményemen változtatott egy volt kolléganőm, aki annyira szép és kedves volt, hogy én is ilyen Réka nevű kislányt szerettem volna azonnal.

2. Az aranyos nevek
Nálam van ilyen csoport. Amit egy kisgyereknek el tudok képzelni, de felnőttként már nem hangzik számomra komolynak. És mi van, ha tényleg jogász, orvos, vagy diplomata lesz? Ahhoz bizony komoly név is kell. Így aztán bármennyire tetszenek, nálam szóba sem jöhetnek pl. a Bence, a Máté, a Lili, a Fanni nevek. Nem is beszélve a kicsinyítő képzővel ellátott nevekről, mint a Hajnalka, Emőke, Boglárka, stb.

3. Magyarosított nevek
Ahogy egyre több amerikai és brazil sorozat jelent meg kishazánkban, elkerülhetetlen volt, hogy a filmekben szereplő nevek is bekerülnek a köztudatban. A magyar törvények szerint azonban ezeket a neveket csakis a magyar helyesírás szabályainak megfelelően lehet használni.
Tehát a Jenniferből lett magyarul Dzsennifer, a Jessicából Dzsesszika, ami lássuk be, így leírva elég hülyén néz ki, és ha hétköznap az ember nem is így használja, hivatalosan muszáj így leírnia, és így van anyakönyvezve is.

4. Most akkor ez fiú vagy lány név?
Azt hiszem manapság néhány névnél nyugodtan feltehetnénk ezt a kérdést. Nekem sokáig a Jácint jelentett problémát, elvégre hogy lehet virágnevet adni egy fiúnak?
De nézzünk csak pár példát, amik lehet, hogy ősi nevek, de számomra akkor sem egyértelműek, hogy rózsaszín, vagy kék ruhácskát kéne venni egy ilyen nevű babának, bár lehet, hogy ez csak az én tudatlanságom: Firtos (lány), Fadett (lány), Golda (lány), Küne (lány), Detre (fiú), Dalia (fiú), stb.

5. Azok a férfi nevek, amik némi finomítással nőiesítve lettek: Hunor - Hunorka, Jácint - Jácinta, Frank- Franka, Medárd - Medárda, Arnold - Arnolda

6. Én csak úgy hívom őket, hogy "fűszer-nevek". Persze ezek általában a női nevek között fellelhetőek. Az abszolút kedvencem a Fahéj, de még pár példa: Majoranna, Levendula, Kökény, Gesztenye, Eper, Málna, Boróka, Áfonya, Barack, Ánizs

7. Túlkomplikált-nevek. Mikor egy alapnévnek millió változatát lehet adni keresztnévként. pl. Lili - Lilia - Lilian - Lilián - Liliána - Lilianna - Lilibell - Lilien

8. Mese, sorozat és irodalmi nevek: Hófehérke, Frodó, Csinszka, Léda, Lüszi, Psziché, Szaffi, Tündér, Atosz, Manó, Szpartakusz

9. És a nevek, amiktől egyszerűen szóhoz sem jutok (na ebből van egypár): Innocencia, Kreszcencia, Múzsa, Ripszima, Benvenútó, Krizosztom

Persze a fenti felsorolás csak személyes vélemény, és senkit nem szeretnék vele megbántani, aki  ezeket a neveket büszkén viseli.
Arról pedig, hogy a Mono milyen néven lesz anyakönyvezve, majd később.

A tiltott gyümölcsök

"MÁJUS 18.
Elhatároztam, hogy ma este dobozolt szusit eszem. (Tudom, tudom! Nem lenne szabad szusit ennem. De tehetek róla, ha a babám szusira éhes? Továbbá Ronnie azt mondta, hogy főtten szabad, így rendeltem garnélás tekercset, s egy uborkás tekercset, habár igazából csípős-tonhalas szasimit szerettem volna.)"

Miért van az, hogy az ember ilyenkor kívánja meg, vagy akkor kerül olyan helyzetbe, hogy ehetne, csak nem lehet?

Millió internetes oldal foglalkozik azokkal az ételekkel, amit a 9 hónap alatt nem ehet a kismama.

Ma például a mézen akadtunk fenn a Sógornőmmel. Mi baj lehet egy teljesen természetes dologgal?
És a válasz: "Ha babát vársz, semmiképpen ne fogyassz pasztőrözetlen mézet, ez ugyanis listeriosist okozhat. A súlyos fertőzés vetéléshez, vagy akár halva születéshez is vezethet."
Mi az, hogy mézet pasztőrizálni? Azt is felforralják, mint a tejet? Azt hiszem sűrgösen felvilágosítást kell kérni méhész barátnőmtől.

De azt hiszem, már most listám van arról, mik azok az ételek, amiket gyomorrontásig fogok enni, ha már Mono a kinti világban növekszik tovább:

1. sushi: bár nem minden nap jutok hozzá, most azért többször lett volna alkalmam enni
2. tatár beefsteak: Anyósom verhetetlen a készítésében. Azt hiszem majd kiló szám csinálhatja.
3. jó kis véres marhasteak
4. koktélok: bár nem vagyok alkoholista típus, azért a szép színes koktélokat néha megkívánja az ember lánya, főleg a nyári melegben
5. tengeri herkenytűk: ismét nem egy mindennapi étel, de imádom a különlegességeket
6. márványsajt: tudom, hogy sokan írtóznak a penészes sajtoktól, de én imádom. Tudván, hogy ez egy jó ideig tilos lesz, a terhesség előtt jó sokat ettem belőle, szegény Mini rémületére, aki minden egyes alkalommal elmondta, hogy "hogy tudod te ezt megenni...". 
7. töltött tojás: bár a főtt tojás magában engedélyezett, de a szószhoz szükséges majonézt mindig házilag szoktam készíteni, abba pedig, mint tudjuk, nyers tojás van.
8. tiramisu: szintén a nyers tojás miatt felejtős egyenlőre

Hirtelen ennyi, de a lista biztosan folyamatosan bővülni fog.

Alvásmizéria

"OKTÓBER 1.
23:30
- Beck? Itt vagy?
- Igen, itt vagyok. Hol másutt lennék?
- Valóságos erdőt építtettél magad köré. egy pillanatig azt hittem, hogy kiszálltál az ágyból.
- Á, itt vagyok melletted.
- Nem látlak.
- Én se látlak téged. De ez az egyetlen módja, hogy legyen egy kis kényelmem.
Az ágyban fekszem, és az elalvással kísérletezem. Hat párnát rendeztem el a fejem alatt, magam mellett és a lábam között. De akárhány párnát rakok magam köré, akármilyen formába csoportosítom őket, sehogy sincs kényelmem. Már a hátamon se bírok feküdni, mert nem kapok levegőt.
- Kell az neked? - kérdezem a vőlegénytől.
- Mi?
- Az a párna a fejed alatt.
- Hány párnád van már?
- Hat.
- Igen, szükségem van ere a párnára - közli a vőlegény.
- Több párna kell, Párnákat kell vennünk - morgom.
- De hát máris hat párnán fekszel! Hány kell még?
- Nem tudom. Sehogy sincs kényelmem. Őrjítően fáj a derekam. Őrjítően fáj a hátam. Őrjítően fáj a lábam. Őrjítően fájnak a bordáim. Őrjítően fáj a mellem. Őrjítően fáj minden porcikám. Nem fogom kibírni! Nem fogom kibírni!"

Már a terhességem előtt számítottam rá, hogy ez egy nehéz kérdés lesz, ugyanis én megrögzött hason alvó vagyok, így már előre készültem lelkileg, hogy mi lesz velem, ha már a hasam miatt nem tudom felvenni ezt a számomra kényelmes pózt.

Mini mindig piszkált vele, hogy ne aludjak hason, mert összenyomom az amúgy sem nagy melleimet. Aztán mikor kiderült, hogy már ketten vagyok, akkor azért nem hagyott ebben a testhelyzetben aludni, merthogy összenyomom a Monot. Hiába magyaráztam neki, hogy még annyira pici, hogy nem is érzi, és had használjam ki az utolsó pillanatokat, mert aztán jó darabig nem lesz hason alvás.

Szerencsére a 3-4. hónapig egész jól meg tudtam oldani a helyzetet, de aztán egyre inkább kényelmetlenné vált a dolog, annak ellenére, hogy hasam szinte nem is volt. Akkor megpróbálkoztam a félig oldalt, félig hason pozícióval. De aztán nagyon hamar erről is le kellett mondanom.

Több fórumon, és Sógornőmnél is olvastam a szoptatós párnáról, ami a terhesség alatt nagy segítség az alváshoz. Bevallom először flancos, modern dolognak gondoltam, mondván régen sem volt ilyen, mennyi nő vészelte át alvás szempontból mégis a terhességét.

Aztán Minivel egy hétvégét töltöttünk Frankfurtban, ahol egy számomra nagyon kényelmetlen, puha ágy volt. És nekem is szükségem volt pár párnára, mire mindenhova jutott, hogy úgy érezzem, végre kényelmesen fekszem. Mikor hazaértem, már nagyon fájt a hátam is, és nagyon vágytam a jól megszokott ágyamra, ahol már bevált módszereim voltak az alvásra.

Ekkor határoztam el, hogy én is fejet hajtok a 21. század találmányának, és megpróbálkozom ezzel a párnával, ha már egyszer annyi dicséretet hallottam róla.

Meg is rendeltem, és egy hétre rá már meg is jött a csomagom.

Nagy várakozásokkal készülődtem az első estéhez, hogy vajon tényleg megváltás lesz-e a csodapárna. Egyenlőre úgy vagyok vele, hogy ez éppen hangulat kérdése, hogy szükségem van-e rá, vagy sem, de az biztos, hogy reggelente mindig azon ébredek. Napközben ülésnél nagyon jól megtámasztja a hátamat, derekamat, délutáni pihenéskor pedig nagyon jó a lábam alá.

Hogy később hogyan válik be, mikor már majd nagyobb pocakkal rendelkezem, azt majd meglátjuk.

Mindenesetre elgondolkodtam, hogy ha az ágyban vagyok én, vagyok a párna, és amúgy is keresztbe alszom, akkor vajon hol alszik a Mini mikor hazajön??

Palacsinta-mánia

"SZEPTEMBER 28.
07:00
- Palacsintát! Palacsintát! Ki az ágyból álomszuszék! Palacsintát akarok! Palacsintát!
- Jézusom, Back. Hány óra van?
- Palacsintaóra!
- Édes istenem!
- Menjünk Philhez, kérlek!
- Lezuhanyozhatok előbb?
- Nincs idő zuhanyra! Most akarok palacsintát! Palacsintát! Palacsintát!
- Jó, jó! Ez lesz a műsor minden vasárnap? Hány vasárnap van még a szülésig?
- Akárhány. Gyerünk!"

Még egy dolog, amiben nagyon hasonlítunk egymásra Beck-kel.
Nem tudom, miért pont a palacsinta, pedig a terhesség előtt nem nagyon voltam oda érte. Ha neki is álltam csinálni, inkább az amerikai változatot, ami egy kicsit lágyabb, és mégis úgy érzi az ember, hogy eszik is valamit, nem csak a papírvékony tészta van, némi ízesítéssel.

Most viszont nem számít, hogy a magyar, vagy az amerikai változat, ha megkívánom, akkor márpedig nekem palacsintát kell ennem. És ez napszaktól teljesen függetlenül tör rám. Teljesen mindegy, hogy reggel 7 óra, vagy este 9 van, ha palacsintát kell ennem, akkor bizony palacsintát kell csinálnom.
Viszont mivel csak egymagamnak készítem, mondanom sem kell, hogy nem csinálok egy kisebb falunak való adagokat. Egész konkrétan szinte csak összekoszolom a masszával a tálat, hogy aztán kisüssek belőle kb. 5-6 db palacsintát, amit jóízűen elfogyasztok egy alkalommal.

És persze tovább tart az előkészület, meg a mosogatás, mint maga az egész élvezet, de a kínvánosságot csakis így lehet elmulasztani, és mindig úgy érzem, hogy a néhány finom édes falatért megéri.

Anya-képző 2.rész

A mostani előadás témája: A családdá válás jogi szemszögből.

Most is csak a tapasztalataimat szeretném leírni címszavakban:

- Nem egyszerű téma a magyar törvényekben eligazodni, főleg most, hogy folyamatos átalakulás alatt vannak, ezért sokkal nagyobb érdeklődés volt, mint az előző előadáson. Lehet, hogy a honnan, mikor, mennyi pénzt kapunk jobban érdekli az embereket, mint az, hogy hogyan neveljük a babánkat?

- Meglepődtem, hogy az emberek nagy többsége az alapvető fogalmakkal nincsen tisztában. Persze ez nálam munkahelyi ártalom, hiszen könyvelő szakmámból kifolyólag elég napra kész vagyok ebben a témában. De úgy gondolom, hogy azért a Magyar Államkincstár, vagy az Országos Egészség Pénztár fogalmát nem itt kellett volna először hallani, és meglepődni, hogy van ilyen.

- Szintén a tájékozatlanság számlájára írható, hogy a kismamák és kispapák nagy része teljesen el volt szörnyülködve, hogy a Családi pótlék, GYES és GYED összege milyen alacsony, és hogy lehet ebből gyereket nevelni. Nem hiszem, hogy bárki azért vállalna gyereket, mert ez olyan nagyon megéri anyagilag, és mivel kis hazánkban az összes többi ellátás sem túl magas, ezért arányosan most se várjunk több támogatást az államtól.
Bár az állam azon döntéseivel, hogy mindent maximálni akar, valahol én sem értek egyet, hiszen aki a munkavégzése során a magasabb jövedelme miatt többet tett az állam kasszába, az logikusan többet is várna vissza, amikor nem tud dolgozni, de azt hiszem nem ez az egyetlen nem teljesen igazságtalan dolog a törvényalkotásban. Ezt viszont nincs mese, el kell fogadnunk.

- Az előadó jogásznő nagyon felkészült, összeszedett volt, és mindenki számára érthetően mondta el a tudnivalókat. Mivel három gyermek édesanyja, nem csak a száraz tényeket közölte, hanem a gyakorlati tapasztalatokat is megosztotta velünk.

- A nagy meleg miatt megvolt az alaptéma a kismamák körében, mivel végre mindenki tudott panaszkodni a másiknak, hogy milyen nehezen viseli a hőséget. Bevallom őszintén, hogy azért ezt a 35 fok körüli meleget a panel lakásban elviselni nem könnyű, és annak ellenére, hogy a redőnyökkel, felmosással kitartóan küzdök a kánikula ellen, és a szobában sikerült 25 fokra letornázni a hőmérsékletet, még így is óránként zuhanyoztam volna szívem szerint. De úgy gondolom, hogy azért még pocakkal sem olyan elviselhetetlen a dolog, hogy sírni kelljen miatta. Gondolunk csak nagyanyáinkra és dédanyáinkra, akik pocakkal a mezőn arattak ilyen időben. Ők is hiába sírtak, dolgozni muszáj volt. Mi legalább a kényelmes szobában vészelhetjük át a kánikulát. És lehet, hogy télen még visszasírjuk a sok napsütést.

- Amit viszont nagyon nem tudok megérteni, és tolerálni: Az előadás ideje 1 óra. Felnőtt nők, és férfiak ülnek az előadáson. Az előadó vagy önkéntesként, vagy egy minimális összegért vállalja az okításunkat, legalábbis biztos nem a jogász órabérért. Miért nem lehet megtisztelni azzal, hogy nem úgy viselkednek egyesek, mintha moziban lennének? Értem ez alatt, hogy rendben, kismamák, tehát ilyen melegben kell a folyadék, igyon az előadás alatt. De az nálam már kiverte a biztosítékot, mikor láttam, hogy több kismama chipsszel, sós mogyoróval és egyebekkel felszerelkezve ült be a terembe, amit az előadás alatt szépen el is ropogtatott.