Most is csak a tapasztalataimat szeretném leírni címszavakban:
- Nem egyszerű téma a magyar törvényekben eligazodni, főleg most, hogy folyamatos átalakulás alatt vannak, ezért sokkal nagyobb érdeklődés volt, mint az előző előadáson. Lehet, hogy a honnan, mikor, mennyi pénzt kapunk jobban érdekli az embereket, mint az, hogy hogyan neveljük a babánkat?
- Meglepődtem, hogy az emberek nagy többsége az alapvető fogalmakkal nincsen tisztában. Persze ez nálam munkahelyi ártalom, hiszen könyvelő szakmámból kifolyólag elég napra kész vagyok ebben a témában. De úgy gondolom, hogy azért a Magyar Államkincstár, vagy az Országos Egészség Pénztár fogalmát nem itt kellett volna először hallani, és meglepődni, hogy van ilyen.
- Szintén a tájékozatlanság számlájára írható, hogy a kismamák és kispapák nagy része teljesen el volt szörnyülködve, hogy a Családi pótlék, GYES és GYED összege milyen alacsony, és hogy lehet ebből gyereket nevelni. Nem hiszem, hogy bárki azért vállalna gyereket, mert ez olyan nagyon megéri anyagilag, és mivel kis hazánkban az összes többi ellátás sem túl magas, ezért arányosan most se várjunk több támogatást az államtól.
Bár az állam azon döntéseivel, hogy mindent maximálni akar, valahol én sem értek egyet, hiszen aki a munkavégzése során a magasabb jövedelme miatt többet tett az állam kasszába, az logikusan többet is várna vissza, amikor nem tud dolgozni, de azt hiszem nem ez az egyetlen nem teljesen igazságtalan dolog a törvényalkotásban. Ezt viszont nincs mese, el kell fogadnunk.
- Az előadó jogásznő nagyon felkészült, összeszedett volt, és mindenki számára érthetően mondta el a tudnivalókat. Mivel három gyermek édesanyja, nem csak a száraz tényeket közölte, hanem a gyakorlati tapasztalatokat is megosztotta velünk.
- A nagy meleg miatt megvolt az alaptéma a kismamák körében, mivel végre mindenki tudott panaszkodni a másiknak, hogy milyen nehezen viseli a hőséget. Bevallom őszintén, hogy azért ezt a 35 fok körüli meleget a panel lakásban elviselni nem könnyű, és annak ellenére, hogy a redőnyökkel, felmosással kitartóan küzdök a kánikula ellen, és a szobában sikerült 25 fokra letornázni a hőmérsékletet, még így is óránként zuhanyoztam volna szívem szerint. De úgy gondolom, hogy azért még pocakkal sem olyan elviselhetetlen a dolog, hogy sírni kelljen miatta. Gondolunk csak nagyanyáinkra és dédanyáinkra, akik pocakkal a mezőn arattak ilyen időben. Ők is hiába sírtak, dolgozni muszáj volt. Mi legalább a kényelmes szobában vészelhetjük át a kánikulát. És lehet, hogy télen még visszasírjuk a sok napsütést.
- Amit viszont nagyon nem tudok megérteni, és tolerálni: Az előadás ideje 1 óra. Felnőtt nők, és férfiak ülnek az előadáson. Az előadó vagy önkéntesként, vagy egy minimális összegért vállalja az okításunkat, legalábbis biztos nem a jogász órabérért. Miért nem lehet megtisztelni azzal, hogy nem úgy viselkednek egyesek, mintha moziban lennének? Értem ez alatt, hogy rendben, kismamák, tehát ilyen melegben kell a folyadék, igyon az előadás alatt. De az nálam már kiverte a biztosítékot, mikor láttam, hogy több kismama chipsszel, sós mogyoróval és egyebekkel felszerelkezve ült be a terembe, amit az előadás alatt szépen el is ropogtatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése