Kilók száma: 50,5 kg
Tudtuk, hogy ha már a technika megengedi, nem akarjuk kihagyni ezt az élményt, hogy láthassuk a babánkat, és nem csak fekete-fehér elmosódott pacákban, hanem már egészen emberke formájában, ahol már látszanak a vonásai, a mozdulatai.
Miután a 12 hetes ultrahangnál nagyon jó tapasztalatokat szereztem, nem is gondolkodtunk, hogy hova megyünk elvégeztetni a vizsgálatot.
Mivel Mini pont ezen a hétvégén volt itthon, nem is volt kérdéses, hogy nekünk most kell menni. Így aztán már két hete telefonáltam időpontért, hogy biztosan legyen helyünk.
Kicsit előbb érkeztünk, de pontban fél 3-kor (a megbeszélt időpontban) ránk is került a sor. Természetesen a vizsgálat előtt ettem édességet, ahogy azt javasolják, és még egy fagyizás is be volt tervezve, de aztán lebeszéltük magunkat róla, mondván, messze álltunk meg a cukrászdától, és túl meleg van. Csokit meg bőven ettem, úgyhogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a cél érdekében, hogy a Mono elég mozgékony legyen, és minél többet mutasson magából. (a lusta csöppségek miatt a rendelő amúgy is fel van szerelve mindenféle finomsággal)
Mivel a rendszerben minden adatom benne volt, így az adminisztrációval nem ment el az idő, tehát azonnal nekiállhattunk kukkolni.
Szép lassan végigvettünk minden egyes apró testrészt, és a vizsgálatot végző hölgy nem győzött ámulni, hogy milyen szép formás apróság növekszik a pocakomban. (a rendelőből kijövet azon tanakodtunk Minivel, hogy ez vajon benne van a munkaköri leírásában, vagy tényleg szép babánk van?)
Itt megint csak látszott a különbség a kórházi és a fizetős ellátás között. Hiszen ugyan ez a hölgy végzi a vizsgálatokat futószalagszerűen a kórházban, így nagyon jól megfigyelhető volt a különbség a viselkedése között, pedig heti 6 napot dolgozik, mégis teljesen másképp viszonyul az emberekhez nyugodt körülmények között, amikor mindenre van idő, mint a kórházi körülmények között.
Megállapítottuk, hogy a szép telt száját a Minitől örökölte, úgyhogy mondta a hölgy, hogy majd nem győzi elkergetni a fiúkat a lányától. És azt is kiemelte, hogy milyen formás lábacskái vannak, és milyen szép vádlija, úgyhogy megállapítottam, hogy biztos belőle is táncos lesz.
Sajnos az egyik kezecskéje végig az arca előtt volt, így azt csak nagyon ritkán láthattuk teljes egészében, de aztán arra a következtetésre jutottunk, hogy nem csoda, amikor mind a ketten valami hasonló pózban alszunk.
Mindenesetre a hölgy mindent megpróbált, hogy a babánk más testhelyzetbe helyezkedjen, de úgy látszik, már most is van saját akarata, és csak azért sem akarta megmutatni magát.
Engem természetesen azért a méretei is érdekeltek, amellett, hogy akár egész nap elgyönyörködtem volna benne. Bevallom kicsit aggódtam, hogy olyan kicsi a hasam, és hogy ehhez a mérethez vajon a Mono is kicsi, vagy ő ekkora helyen is remekül érzi magát.
De szerencsére az adatok azt mutatják, hogy a bébink tökéletes méretekkel rendelkezik, és a korának megfelelően növekszik.
Így aztán most már tudjuk, hogy egy 911g-os baba van jelenleg a pocakomban.
A bő fél óra mozizás után megkaptuk a DVD-t a vizsgálatról, valamint a vizsgálaton mért adatok leleteit. Fizettünk, és boldogan jöttünk haza.
A vizsgálat után aztán kicsit számoltunk. Ha én eddig 3 kg-mal lettem nehezebb az eredeti súlyomhoz képest, abból majdnem 1 kg a baba, másik kb. 1 kg az ellátásához szükséges "berendezések és a lakóhelye", akkor gyakorlatilag én még semmit nem híztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése