"ÁPRILIS 27.
- Khrm. Beck?
- Na?
- Totál, izé, összetojásoztad magadat.
Lenéztem a blúzomra. A mellemen csurgott a tojás, és telemorzsáztam a kivágásomat.
- Jaj, istenem, még nem szoktam meg az új mellemet! Mindent magamra locsolok. Majd még te is meglátod! - mondtam halálra váltan, miközben a melltartóból próbáltam kisöpörgetni a morzsákat.
- Alig várom, hogy nekem is ekkora legyen! Már előre lázban vagyok tőle!"
Hát igen. Ez az a rész, amit nagyon élveztem. Amikor az én 70A-s push-upos melltartóim egyszeriben írtó jól álltak rajtam, sőt meg kellett vennem az egy számmal nagyobb melltartókat is, mivel a régiekbe nem fértem bele. És a felsők is sokkal jobban mutattak rajtam.
És persze a hasonló esetek is előfordultak, mint a könyvben. Rá kellett jönnöm, hogy a nagyobb mellnek is vannak hátrányai. Ugyanis, ha eddig leettem magam, a falat megállt a mellemnél, mivel nem volt mi kitartsa annyira a felsőm, hogy lejjebb essen. Most viszont a számat tévesztett falatok egészen a hasamig gurulhatnak, így nehezebb kivadászni őket az öltözékből.
És persze ott vannak a férfi tekintetek. Ami bár tagadjuk, és állítjuk, hogy jobban szeretjük, ha a férfiak a szemünkbe néznek beszélgetés közben a mellünk helyett, azért magunkban mosolygunk, és büszkeséggel tölt el, ha a férfiak nem tudják levenni a szemüket a domborulatainkról.
Egy kedves kollégám (később még említést érdemel) jegyezte meg, hogy eddig is sejtette, hogy a melltartók formás kebleket takarnak, és hogy a hasamnál gyorsabb mértékben nő a mellem, de ha nem haragszom meg a megjegyzésért, mostanában nem tudja levenni a szemét a melleimről.
Mondanom sem kell, hogy a bókolás vége az lett, hogy olyan vörös lettem, mint a rák.
De akkor is jól esett.
2011. augusztus 15., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése