A terhes asszonyoknak több mint felét kínozza a reggeli hányinger. De a reggeli hányinger nemcsak reggel van, hanem egész nap és egész éjszaka. Vivian barátnőm, aki nemrég állt a nyilvánosság elég a kismamai farbával, úgy hívja, hogy "annyinger", vagyis hogy a mesés életnek annyi."
Először is néhány ismertető rólam. Amióta az eszemet tudom, kakaóval működöm. Ami azt jelenti, hogy reggelente addig szinte hozzám sem lehet szólni, amíg meg nem ittam a kedvenc bögrémből a kedvenc kakaómat.
Lehet, hogy egy kicsit beteges dolog, de reggeli itókámat senki nem tudja olyan finoman megcsinálni, mint én (persze, ha nagyritkán ágyba kapom, nem szoktam reklamálni). Szóval szigorúan csak egy bizonyos bögréből vagyok hajlandó meginni, egy bizonyos kakaó márkát ("Igyál még egy pohárral, és fogd rá a nyuszira!"), amiből szigorúan meghatározott mennyiséget használok fel minden reggel a szigorúan meghatározott idő alatt mikróban felmelegített tejbe.
Jesszus, olyan vagyok mint egy gyerek!!! És még én akarok felelősséget vállalni egy babáért?????
Szóval egyik reggel, a szokásos ceremónia után éreztem, hogy valami nincs rendben. Aztán a következő pillanatban már ott volt az a filmekből megszokott kép, amikor hosszú hajamat egyik kezemmel összefogva, másikkal a WC-t támasztva már jött is vissza a reggelim.
Először úgy gondoltam, hogy ez csak egyszeri eset, ennyit el lehet viselni a terhesség során.
Aztán megismétlődött a következő, majd az azt követő, és az utána lévő napokban is.
És így tovább négy hónapon keresztül.
Egész konkrétan a dolog már olyan szinteket öltött, hogy szerintem a kakaó le sem ért a gyomromba, már jött is vissza. Sőt, voltak napok, amikor ki sem tudtam üríteni kedvenc bögrémet.
Mini mindig mondta, hogy miért kínzom szegény Monot minden reggel, értsem már meg, hogy evvel azt akarja jelezni, hogy nem szereti a kakaót.
És most kérdezhetnétek, hogy akkor miért ittam kakaót.
Nos, a négy hónap alatt ezt a műveletet is sikerült tökélyre fejleszteni. Merthogy megpróbálkoztam borsmenta teával (állítólag az jó hányinger ellen), megpróbáltam, hogy nem iszom semmit.
Persze kaptam a különböző tippeket, hogy még fekvő helyzetben igyak pár korty traubi szódát, egyek pár szem kekszet, stb.
Bármit próbáltam, nem jött be.
Így aztán úgy döntöttem, hogy mivel visszafele jövet még mindig a kakaónak van a legelviselhetőbb íze, marad a reggeli rutin.
Szerencsére, ahogy a szakirodalom is megírta, a rosszullétek 3-4 hónap után általában abbamaradnak, és ez nálam is így volt.
Most már a régi szenvedéllyel tudom elfogyasztani reggeli italomat, és a gyomrom is és a Mono is megbékélt a kakaó-mániámmal.
És a másik. A hűtő.
Hogy a hűtőtől miért lettem rosszul, azt nem tudom. De egész egyszerűen nem tudtam kinyitni a hűtőt. Úgyhogy ez az időszak úgy nézett ki, hogy ami egyszer bekerült a hűtőbe, azt én már többet biztos nem vettem ki. Így aztán Minié volt a feladat, és hétvégente Drága Ősömé, hogy amire szükség volt, vagy amire éppen már nem, azt kivegye belőle.
Nem tudom, mitől undorodtam a hűtőtől? Miért volt ott lelki szemeim előtt, hogy ha kinyitom a hűtőt, akkor kimászik belőle valami, hiszen mindent én raktam bele, és tudtam, hogy semmi olyan nincs benne, ami már romlott lenne, vagy éppen penészes.
Idővel azonban ez a hűtő-iszonyom is elmúlt, és most már újból jóban vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése