Alvásmizéria

"OKTÓBER 1.
23:30
- Beck? Itt vagy?
- Igen, itt vagyok. Hol másutt lennék?
- Valóságos erdőt építtettél magad köré. egy pillanatig azt hittem, hogy kiszálltál az ágyból.
- Á, itt vagyok melletted.
- Nem látlak.
- Én se látlak téged. De ez az egyetlen módja, hogy legyen egy kis kényelmem.
Az ágyban fekszem, és az elalvással kísérletezem. Hat párnát rendeztem el a fejem alatt, magam mellett és a lábam között. De akárhány párnát rakok magam köré, akármilyen formába csoportosítom őket, sehogy sincs kényelmem. Már a hátamon se bírok feküdni, mert nem kapok levegőt.
- Kell az neked? - kérdezem a vőlegénytől.
- Mi?
- Az a párna a fejed alatt.
- Hány párnád van már?
- Hat.
- Igen, szükségem van ere a párnára - közli a vőlegény.
- Több párna kell, Párnákat kell vennünk - morgom.
- De hát máris hat párnán fekszel! Hány kell még?
- Nem tudom. Sehogy sincs kényelmem. Őrjítően fáj a derekam. Őrjítően fáj a hátam. Őrjítően fáj a lábam. Őrjítően fájnak a bordáim. Őrjítően fáj a mellem. Őrjítően fáj minden porcikám. Nem fogom kibírni! Nem fogom kibírni!"

Már a terhességem előtt számítottam rá, hogy ez egy nehéz kérdés lesz, ugyanis én megrögzött hason alvó vagyok, így már előre készültem lelkileg, hogy mi lesz velem, ha már a hasam miatt nem tudom felvenni ezt a számomra kényelmes pózt.

Mini mindig piszkált vele, hogy ne aludjak hason, mert összenyomom az amúgy sem nagy melleimet. Aztán mikor kiderült, hogy már ketten vagyok, akkor azért nem hagyott ebben a testhelyzetben aludni, merthogy összenyomom a Monot. Hiába magyaráztam neki, hogy még annyira pici, hogy nem is érzi, és had használjam ki az utolsó pillanatokat, mert aztán jó darabig nem lesz hason alvás.

Szerencsére a 3-4. hónapig egész jól meg tudtam oldani a helyzetet, de aztán egyre inkább kényelmetlenné vált a dolog, annak ellenére, hogy hasam szinte nem is volt. Akkor megpróbálkoztam a félig oldalt, félig hason pozícióval. De aztán nagyon hamar erről is le kellett mondanom.

Több fórumon, és Sógornőmnél is olvastam a szoptatós párnáról, ami a terhesség alatt nagy segítség az alváshoz. Bevallom először flancos, modern dolognak gondoltam, mondván régen sem volt ilyen, mennyi nő vészelte át alvás szempontból mégis a terhességét.

Aztán Minivel egy hétvégét töltöttünk Frankfurtban, ahol egy számomra nagyon kényelmetlen, puha ágy volt. És nekem is szükségem volt pár párnára, mire mindenhova jutott, hogy úgy érezzem, végre kényelmesen fekszem. Mikor hazaértem, már nagyon fájt a hátam is, és nagyon vágytam a jól megszokott ágyamra, ahol már bevált módszereim voltak az alvásra.

Ekkor határoztam el, hogy én is fejet hajtok a 21. század találmányának, és megpróbálkozom ezzel a párnával, ha már egyszer annyi dicséretet hallottam róla.

Meg is rendeltem, és egy hétre rá már meg is jött a csomagom.

Nagy várakozásokkal készülődtem az első estéhez, hogy vajon tényleg megváltás lesz-e a csodapárna. Egyenlőre úgy vagyok vele, hogy ez éppen hangulat kérdése, hogy szükségem van-e rá, vagy sem, de az biztos, hogy reggelente mindig azon ébredek. Napközben ülésnél nagyon jól megtámasztja a hátamat, derekamat, délutáni pihenéskor pedig nagyon jó a lábam alá.

Hogy később hogyan válik be, mikor már majd nagyobb pocakkal rendelkezem, azt majd meglátjuk.

Mindenesetre elgondolkodtam, hogy ha az ágyban vagyok én, vagyok a párna, és amúgy is keresztbe alszom, akkor vajon hol alszik a Mini mikor hazajön??