A terhesség eddigi ideje: 20 hét 1 nap
Kilók száma: 47,9 kg.
Bár már éreztem a bennem növekvő apróságot, mégis megnyugtató, ha az ember látja is, hogy tényleg szépen fejlődik és jól érzi magát odabent.
Úgyhogy nagyon vártam ezt a vizsgálatot is.
Sajnos mégsem mentek a dolgok olyan egyszerűen.
Először július 4-re kaptam időpontot ultrahangra, aminek nagyon örültünk, hiszen pont itthon volt Mini is, így legalább ő is láthatta a lányát.
És itt írnék az állami és a magán ellátás különbségeiről.
Nagyon örültem, mikor a legelső ultrahangnál láttam, hogy a kórházat is elérte a 21. század, és itt is van sorszám-osztogató autómata.
Van bizony, csak éppen nem működik. Ahogy az egyik vizsgáló berendezés sem a kettő közül.
Így aztán a rendszer a régi hagyományos módszer szerint működik. Kismama odamegy, asszisztens kijön, kiskönyv összeszed, kismama vár, és csak vár, és csak vár.... (nem tudom, miből gondolják mindenhol, hogy a kismamák ennyire ráérnek)
Mi reggel 8 előtt már ott voltunk, és mint kiderült, a kiskönyveket előttünk 2 perccel szedték össze, és fél 11-ig a kutya sem jött ki a vizsgálóból, hogy egy újabb adag kiskönyvvel gyarapítsa a gyűjteményét.
Átvészelvén ezt az "apró" kellemetlenséget, végre mi is sorra kerültünk.
Gondoltam én (kis naívan), hogy majd mindent megint megmutatnak, elmagyaráznak, gyönyörködhetünk a csöppségünkben.
Hát tévedtem. Az egész vizsgálatban a papírmunka, és a vetkőzés-öltözés tovább tartott, mint maga a "mozizás".
Az orvos kétszer megállította a képet, értelmetlen szavakat diktált az asszisztensnek, majd megkaptam a leletet, és már ki is lettünk penderítve a rendelőből.
Előbb azért feltettük azt a bizonyos kérdést, hogy még mindig lánynak néz ki a Mononk, nem növesztett-e időközben a lába közé véletlenül valamit.
Erre az orvos közölte, hogy szerinte is lány, és hát Mini, aggódó apuka lévén fel merte tenni, azt a naív kérdést, hogy ez mennyire biztos. És itt megint megmutatkozott az orvos "kedvessége", merthogy felháborodva közölte, hogy háromszor megnézte, és ha ő mondja, akkor 100%.
Na jó, megnézte, és mikor??? És miért nem szólt, hogy mit is kellene nekünk nézni???
A vizsgálóból kifele jövet megnéztem a leletet, és rá volt írva, hogy "magzati vesén 5-4 mm-es pyelontágulat láth".
TESSÉK???? És az micsoda? (mint később utánanéztem, ez magyarul annyit jelent, hogy vesemedence tágulat)
Persze jött a pánik. Mi az, hogy az én babám nem egészséges?? És mi van, ha már most tudom, hogy valami baja van?? És mi jöhet még elő a hátralévő 20 hétben?? És mit rontottam el, hogy nem egészséges a babám??
Persze teljes letargiába estem, és bár mindenki óva intett, hogy az interneten keresgéljek, naná, hogy az az első a 21. században, hogy az ember utána néz, hogy ez micsoda, milyen következményei lehetnek, stb.
És ami a vizsgálatot illeti. Úgy gondolom, hogy azért az orvos részéről legalább néhány megnyugtató szó (hogy ez micsoda, miért van, mit lehet vele kezdeni, stb.), igazán nem esett volna nehezére. Legalábbis, hogy a kismama ne essen egyből pánikba. Másrészről egy ilyen csoda, mint hogy valakiben egy kis élet növekszik, szerintem több kedvességet érdemel, és igazán elmagyarázhatta volna abban a 2 percben, hogy az ott a gerince, az a feje, a lába, stb. Így csak annyit láttunk, amennyit magunk is tanultunk biológiából, és ki tudtuk következtetni hogy melyik homályos paca melyik testrésze lehet.
Aztán 10 nap múlva visszarendeltek egy következő vizsgálatra. Szerencsére másik orvos volt, egy sokkal szimpatikusabb. És szerencsére minden rendben van a Monoval. Szépen fejlődik, és mint az internetről is kiolvastam, de az orvos is megerősítette, hogy azt a vesemedence tágulatot lehet, hogy 10 nappal ezelőtt rosszul látták, vagy már ki is nőtte a babám.
Azért búcsúzóul a kezembe nyomtak egy a kórházban elvégezhető 4D-s ultrahangról szóló szórólapot, de a múltkori tapasztalat után megállapítottam, hogy inkább visszamegyek a magánrendelésre, ahol ugyan annyi pénzért kedvesek az emberrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése