A bejegyzés valódi dátuma: 2011.május 25.
A terhesség eddigi ideje: 13 hét 0 nap
Kilók száma: 45,5 kg
Nagyon vártam már ezt a vizsgálatot. Először is, hogy megtudjam, minden rendben van-e picinyke utódunkkal, másodszor, hogy lássam végre a bennem fejlődő parányi életet, mert hát az első utlrahangon egy kis fekete ponton kívül még nem nagyon lehetett belőle sokmindent látni (hogy is lehetett volna, amikor alig 12 mm volt)
A vizsgálatot egy magáncég csinálta, és bár a kórházi ingyen lett volna (elvégre elég rendesen fizetek adót állam bácsinak érte), úgy gondolom, hogy megérte fizetni a vizsgálatért. (de hogy milyen különbségek vannak kórházi és magán ellátás között, erről később)
Nem akarok cégneveket írni, mindenesetre a rendelő egy ütött-kopott régi házban található, ami első ránézésre nem sok bizalmat ébreszt az emberben.
De ezeket a régi házakat mindig is nagyon szerettem, mert bár kívülről úgy néznek ki, mintha bármelyik pillanatban össze akarnának dőlni, belül kincset rejthetnek. (na jó, tudom, ez egy kicsit romantikusra sikerült)
De ebben az esetben sem csalódtam. Az ajtón belépve kellemes fogadtatásban volt részünk. A recepción már vártak, tudták ki vagyok, miért jöttem, hányra jöttem, stb. (persze időpontot előre egyeztettünk)
A vizsgálatot egy nagyon kedves orvos végezte, egy nagyon felszerelt rendelőben. Mindent elmagyarázott, mindent megmutatott, és addig-addig piszkálta a babát, amíg az úgy fordult, hogy mindenét megmutassa nekünk. Hihetetlen dolog, hogy egy pici fekete pontból, alig 5 hét alatt egy teljesen emberke formájú baba fejlődik. Meghallgattuk a szívhangját, ami egy csodálatos élmény volt. Először hallani, hogy milyen erősen ver a babánk szíve.
És persze jött a nagy kérdés, hogy vajon fiú-e, vagy lány a Mononk.
A kedves doktor mindent megtett a cél érdekében, hogy ezt kiderítse, és a mi babánk készséggel meg is mutatta magát.
Bár azt mondta az orvos, hogy ilyen kicsinek még nem mer biztosat mondani, merthát egy alig 66,5 mm-es babánál még nehéz megállapítani, de ő lányra tippel.
És ez volt az a pont, amikor én szinte lebegtem az ágyon. Hogy a vágyunk teljesült, és tudományos alapon sikerült egy kislányt összehoznunk. Persze egy fiúnak is ugyan úgy örültünk volna, de így, hogy lány lesz, még nagyobb a boldogság.
Sajnos a vizsgálaton Mini nem volt velem, mivel a munkája miatt távkapcsolatban vagyunk kénytelenek élni, de Drága Ősöm tátott szájjal nézte végig a vizsgálatot, és nem győzte csodálni születendő unokáját. És azt hiszem jópárszor elhangzott a szájából az a mondat, hogy milyen jó, hogy már ilyen fejlett az orvostudomány és a technika, hogy ilyeneket is láthatunk, és milyen jó lett volna ez az ő idejében.
Persze az volt az első, hogy a vizsgálaton kapott képet azonnal küldtem Mininek, hogy megcsodálja a gyerekét, és persze majd kiugrott a bőréből a hír hallatán, hogy a kis apróság lány.
2011. augusztus 14., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése