"MÁJUS 30.
Oké, beismerem! Babaneveken törtem a fejemet, gyakorlatilag attól a perctől fogva, mikor megtudtam, hogy állapotos vagyok. A terhesség egyik mulatságosabb oldala - vélhetőleg az egyetlen mulatságos oldala - az, hogy nevet választhatunk a gyerekünknek. Ez nagyon fontos döntés. Mert nemcsak a gyerekemet fogják élete fogytáig azon a néven szólítani, amit én választottam neki, de nekem is életem fogytáig együtt kell élnem a választásommal.
Nem akartam idő előtt szóba hozni ezt az egész nevezést a vőlegénynek. Ő még mindig szokja a gondolatot, hogy gyereke lesz. továbbá most buzgón tervezgeti Utolsó Vakációnkat, és abban igazán nem akarnám zavarni. De ma szóba hoztam. Ideje volt. Szétrobbantam volna, ha nem sorolhatom fel a neveimet. Látványos névsorom volt, amelyet meg kellett kurtítani - természetesen az ő segítségével.
- Gondolkoztam rajta, hogy mi legyen a neve a babának. Te nem?
- Nem.
- Ó. Na jó, akarod hallani, miket szedtem össze eddig?
- Persze. Lökjed.
- Oké, ha fiú lesz, akkor tetszik a Lyon vagy a Hunter. Ha lány, akkor tetszik a Farrah, az Ivy és a Hazel, viszont amit a legjobban szeretek és imádok, az az Alma.
- Alma? Elment az eszed? - kacagott a vőlegény. - Alma! Ugye viccelsz?
- Nem. Szeretem az Alma nevet. Eredeti, bűbájosan hangzik, igazán szép, és én szeretem az almát.
- Kizárt. Nem nevezzük a gyereket Almának. Azt akarod, hogy amint a gyerekünk belép az iskolába, az összes kölyök rákezdje az üvöltést: "Hé, Zöldalma! Hé, Pirosalma!" És ha a gyerek jogász lesz? Gondolod, hogy bárki is komolyan vesz egy olyan jogászt, akinek Alma a neve?"
Hát igen, az a bizonyos név kérdés. Nem egy egyszerű döntés, hiszen olyan nevet kell találni, ami mindkét félnek tetszik, és a gyereküknek is el tudják képzelni egy életen át.
Általában mindkét félnek megvannak a maga kedvencei, és természetesen, ami tetszik az egyiknek, az egyáltalán nem tetszik a másiknak.
Nagyon nehéz egy olyan névvel, amit az ember már köt egy bizonyos valós személyhez, mert akaratlanul is azt az embert látja maga előtt, és evvel a név sorsa el is van döntve pozitív vagy negatív irányba.
A könyvben lévő idézet azért fogott meg, mert Mini egy időben azt mondogatta nekem (természetesen akkor még szóba sem került a baba-téma), hogy ha fiúnk lesz, akkor Jonatánnak fogják hívni. Hát erről a névről nekem is az alma jutott először az eszembe. És természetesen hallani sem akartam róla. Egyáltalán nem is tudom, hogyan vagy mitől pattanhatott ki ilyen ötlet a fejéből...
De akkor vegyünk néhány példát ezekre a nevekre:
1. Ott vannak azok a bizonyos személyekhez kötött nevek.
Nekem nagyon tetszik a Réka név. Komoly, régi magyar név, és viszonylag ritka. Viszont óvodás koromban volt egy nagyon undok Réka nevű csoporttársam, ezért hiába tetszett a név, sosem tudtam elképzelni. Aztán ezen a véleményemen változtatott egy volt kolléganőm, aki annyira szép és kedves volt, hogy én is ilyen Réka nevű kislányt szerettem volna azonnal.
2. Az aranyos nevek
Nálam van ilyen csoport. Amit egy kisgyereknek el tudok képzelni, de felnőttként már nem hangzik számomra komolynak. És mi van, ha tényleg jogász, orvos, vagy diplomata lesz? Ahhoz bizony komoly név is kell. Így aztán bármennyire tetszenek, nálam szóba sem jöhetnek pl. a Bence, a Máté, a Lili, a Fanni nevek. Nem is beszélve a kicsinyítő képzővel ellátott nevekről, mint a Hajnalka, Emőke, Boglárka, stb.
3. Magyarosított nevek
Ahogy egyre több amerikai és brazil sorozat jelent meg kishazánkban, elkerülhetetlen volt, hogy a filmekben szereplő nevek is bekerülnek a köztudatban. A magyar törvények szerint azonban ezeket a neveket csakis a magyar helyesírás szabályainak megfelelően lehet használni.
Tehát a Jenniferből lett magyarul Dzsennifer, a Jessicából Dzsesszika, ami lássuk be, így leírva elég hülyén néz ki, és ha hétköznap az ember nem is így használja, hivatalosan muszáj így leírnia, és így van anyakönyvezve is.
4. Most akkor ez fiú vagy lány név?
Azt hiszem manapság néhány névnél nyugodtan feltehetnénk ezt a kérdést. Nekem sokáig a Jácint jelentett problémát, elvégre hogy lehet virágnevet adni egy fiúnak?
De nézzünk csak pár példát, amik lehet, hogy ősi nevek, de számomra akkor sem egyértelműek, hogy rózsaszín, vagy kék ruhácskát kéne venni egy ilyen nevű babának, bár lehet, hogy ez csak az én tudatlanságom: Firtos (lány), Fadett (lány), Golda (lány), Küne (lány), Detre (fiú), Dalia (fiú), stb.
5. Azok a férfi nevek, amik némi finomítással nőiesítve lettek: Hunor - Hunorka, Jácint - Jácinta, Frank- Franka, Medárd - Medárda, Arnold - Arnolda
6. Én csak úgy hívom őket, hogy "fűszer-nevek". Persze ezek általában a női nevek között fellelhetőek. Az abszolút kedvencem a Fahéj, de még pár példa: Majoranna, Levendula, Kökény, Gesztenye, Eper, Málna, Boróka, Áfonya, Barack, Ánizs
7. Túlkomplikált-nevek. Mikor egy alapnévnek millió változatát lehet adni keresztnévként. pl. Lili - Lilia - Lilian - Lilián - Liliána - Lilianna - Lilibell - Lilien
8. Mese, sorozat és irodalmi nevek: Hófehérke, Frodó, Csinszka, Léda, Lüszi, Psziché, Szaffi, Tündér, Atosz, Manó, Szpartakusz
9. És a nevek, amiktől egyszerűen szóhoz sem jutok (na ebből van egypár): Innocencia, Kreszcencia, Múzsa, Ripszima, Benvenútó, Krizosztom
Persze a fenti felsorolás csak személyes vélemény, és senkit nem szeretnék vele megbántani, aki ezeket a neveket büszkén viseli.
Arról pedig, hogy a Mono milyen néven lesz anyakönyvezve, majd később.
2011. augusztus 28., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése