"JÚNIUS 9.
03:00
LÁBGÖRCS. LÁBGÖRCS! Mi volt ez? Mi történik velem? Miért nem tudom mozgatni a bal lábamat? A vádli megbénult! És észveszejtően fáj! Megbénult a lábam! AU! AU! AU! AU! AU! AU!.... Várjunk csak! Múlik. Pfű! Reggel meg kell kérdeznem Ronnie-t. Még sose éreztem ilyet."
Egy újabb rész, amit nem vártam a terhesség során.
Míg aktívan néptáncoltam a vádligörcs szinte mindennapos vendég volt nálam, és nagyon utáltam, hogy egy rossz mozdulat után az embert a legszebb álmaiból verte fel az iszonyatos fájdalom.
És persze azt mondják a szakemberek, hogy ilyenkor az a legjobb, ha rááll az ember.
Na persze... Egyáltalán tudjon megmozdulni az ember, nemhogy ráállni.
De aztán a tánc befejeztével ezek az éjszakai kellemetlenségek is elmúltak, és be kell valljam, egész jól megvoltam nélkülük. Mondhatni egyáltalán nem hiányoztak.
De megkaptam... Úgy mint régen... Egy kellemes alvás során, egy hirtelen mozdulat, amikor az egyik oldalamról a másikra akartam fordulni, és már bele is nyilallt a jobb vádlimba az a jól ismert fájdalom.
Pedig azt hittem, én már évekkel ezelőtt megkaptam a magam adagját, de nem...
És aztán jöhetett a jól megszokott rutin, próbálni kimasszírozni a görcsöt a lábamból, ami ilyenkor persze kő kemény, és már az fáj, ha hozzáér az ember.
De erősek vagyunk, és megküzdünk a problémával.
És megnyugtató érzés, hogy ahogy a hányinger, ez is egy velejárója a terhességnek, és idővel ez is elmúlik.
2011. augusztus 17., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése