07:00
- Palacsintát! Palacsintát! Ki az ágyból álomszuszék! Palacsintát akarok! Palacsintát!
- Jézusom, Back. Hány óra van?
- Palacsintaóra!
- Édes istenem!
- Menjünk Philhez, kérlek!
- Lezuhanyozhatok előbb?
- Nincs idő zuhanyra! Most akarok palacsintát! Palacsintát! Palacsintát!
- Jó, jó! Ez lesz a műsor minden vasárnap? Hány vasárnap van még a szülésig?
- Akárhány. Gyerünk!"
Még egy dolog, amiben nagyon hasonlítunk egymásra Beck-kel.
Nem tudom, miért pont a palacsinta, pedig a terhesség előtt nem nagyon voltam oda érte. Ha neki is álltam csinálni, inkább az amerikai változatot, ami egy kicsit lágyabb, és mégis úgy érzi az ember, hogy eszik is valamit, nem csak a papírvékony tészta van, némi ízesítéssel.
Most viszont nem számít, hogy a magyar, vagy az amerikai változat, ha megkívánom, akkor márpedig nekem palacsintát kell ennem. És ez napszaktól teljesen függetlenül tör rám. Teljesen mindegy, hogy reggel 7 óra, vagy este 9 van, ha palacsintát kell ennem, akkor bizony palacsintát kell csinálnom.
Viszont mivel csak egymagamnak készítem, mondanom sem kell, hogy nem csinálok egy kisebb falunak való adagokat. Egész konkrétan szinte csak összekoszolom a masszával a tálat, hogy aztán kisüssek belőle kb. 5-6 db palacsintát, amit jóízűen elfogyasztok egy alkalommal.
És persze tovább tart az előkészület, meg a mosogatás, mint maga az egész élvezet, de a kínvánosságot csakis így lehet elmulasztani, és mindig úgy érzem, hogy a néhány finom édes falatért megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése