Bevallom őszintén, nem akartam blogot írni. Legalábbis még nem most akartam belefogni.
Először a Sógornőm vetette fel, hogy nem akarok-e blogot írni a terhességről. Akkor határozottan utasítottam el az ötletét.
Úgy gondoltam, majd ráérek blogot írni akkor, ha már meglesz a baba. Elvégre sokkal több a történés, és talán majd egyszer a babám is szívesen elolvassa, míg lehet, hogy a terhességemre nem annyira kíváncsi.
Legalábbis magamból kiindulva. Én egy képet láttam Drága Ősömről, amikor én még csak pocaklakó voltam, és valahogy mindig furcsa érzésem van, hogy én ott vagyok a képen, de mégsem.
Legalábbis magamból kiindulva. Én egy képet láttam Drága Ősömről, amikor én még csak pocaklakó voltam, és valahogy mindig furcsa érzésem van, hogy én ott vagyok a képen, de mégsem.
Aztán a múlt héten a férjemhez utaztam Frankfurtba, és az útra magammal vittem egy könyvet, amit szintén a Sógornőmtől kaptam, és a szigorú szakirodalomhoz képest kicsit lazább stílusban mutatja be a terhességet.
És mondhatjuk azt, hogy ihletet kaptam.
Így aztán a könyvön keresztül próbálkozom majd leírni a terhességem főbb állomásait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése