15. hónap

Méretek:

Súly: 10150   g
Hossz: 79,5  cm
Fejkörfogat: cm

Történések:
2013. február 20.
Ágota ismét meglátogatott bennünket, ezúttal egyedül, Dorci nélkül (ő az iskolapadot koptatta éppen). Nagyon jól telt a délelőtt, sorra vettük az összes játékot, könyvet.
Mono megtanulta, hogyan kell a babákat megetetni, megbüfiztetni, és elaltatni, és azóta is hosszan eljátszik velük, és szorgosan gyakorolja az anyai teendőket.

2013. február 21.
Farsang a baba-mama klubban. Bár lényegében nem különbözött egy normális hétköznapi foglalkozástól, azért akadtak, akik beöltöztették a gyerekeiket. Mi csak "civilként" vettünk részt a délelőttön, ahol Pici Lányom eleinte kicsit félénk volt, aztán ahogy feloldódott, már vidáman játszott, de főleg csak egyedül. Úgy látszik hosszú volt a tél, és újra meg kell szoknia a többi gyerek társaságát.

2013. február 23.
Apa hazajött, és szokás szerint Mono csak bújt és bújt.

2013. február 24.
A hirtelen jött változásnak, hogy Apa újra itthon van, vagy a fogacskáknak tudható-e be, nem tudom, de ismét érdekes éjszakánk volt. Még érdekesebb, mint a múltkor. Mono most időben elaludt, majd másfél óra alvás után úgy döntött, kialudta magát, és felébredt. És nem is akart elaludni, egészen hajnali 4-ig. Hiába próbáltunk bármit, hagytuk futni, mesét néztünk (amin a múltkor elaludt), tejecske (hátha éhes maradt), semmi jelét nem mutatta az álmosságnak.
Még szerencse, hogy Apa még az ausztrál időhöz volt szokva, így neki nem jelentett gondot fenn lenni vele, csakhogy én meg nem tudok addig aludni, míg a Csemetém nem alszik, így ketten virrasztottunk, és vártuk a csodát. Aztán fél 4-kor a második adag tejecske után Törpe úgy döntött, hogy most már hagy egy kicsit pihenni bennünket, így aztán mintha  semmi nem történt volna, szépen álomra hajtotta a fejét, és aludt reggelig (sajnos nem vitte túlzásba),

2013. február 26-27.
Mozgalmas két nap volt.
Már régóta terveztünk egy kirándulást a Tropicariumba, mivel az öcsémék elmesélése alapján Gergőnek nagyon tetszett. Hát meg kell állapítanom, hogy hiába rokonok, a Monot nem nyűgözték le a színes halacskák. Sokkal jobban élvezte, hogy szabadon futkározhat, legalábbis amennyire az Apa által hátizsák-póráz engedte. A legjobban a rájasimogató nyerte el a tetszését, bár abban nem vagyok biztos, hogy a halakat észrevette benne, mindenesetre, ha tehette volna, a vízben szívesen lubickolt volna.

Aztán megnéztük a bevásárló központban található játszóházat, ahonnan szó szerint úgy kellett elhurcolni, mert annyira élvezte.
A délutáni alvását a WestEndben töltötte, nagyon figyelmesen az ebédidőnkre időzítette, de a zajok miatt nem tartott túl sokáig.
Feszített programunk következő állomása a babalátogatás volt, hiszen meg kellett nézni az unokaöcsit. S bár Mono vetett rá egy pillantást, azért az autó, és Gergő játékai sokkal jobban érdekelték.

Este aztán nem volt gond az alvással a fárasztó nap után, éjszeaka viszont ismét ébredés, és két órás fennlét következett, ami ilyen sűrűn egymás után kicsit már megviselt. Engem. Persze őt nem.
Másnap reggel aztán indultunk hazafele, útba ejtve egy újabb plázát (elvégre itt vidéken nincs túl nagy választék belőlük), majd meglátogattuk a Keresztszüleimet, ahol két lány unoka lévén, Mono elég hamar megtalálta a közös hangot Keresztanyuval, és kipróbálta a lányok játékait.

2013. március 1-2.
A szinte már szokásosnak mondható sárvári wellneszelésünket Minivel ezúttal két naposra terveztük. Ez azt jelentette, hogy Mono itthon maradt a Mamával. Mondanom sem kell, hogy bár a két napos pihenés nagyon jó volt, azért egy pillanatig nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy vajon az én egyszem Pici Lányom mit csinálhat itthon, és az éjszakám sem volt nyugodt, hogy nem láttam lefeküdni, és nem néztem rá, mielőtt lefekszem.
Az aggódásomon sokat segített, hogy a Baby Connect programot Édesanyám nagyon szorgosan és precizen vezette, és ha ez nem lett volna elég, Mono minden ténykedéséről fényképet küldött. Éljen a 21. század, és a technika!!
Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy Monot messze nem viselte meg annyira ez a két nap, és a külön töltött éjszaka, mint engem. Csak annyiban nyilvánította ki nem tetszését, hogy itthon hagytam, hogy szokásához híven fél óráig nem állt velem szóba.

2013. március 11.
Új védőnő, új szokások, így aztán a múltkori látogatásakor megbeszéltekhez híven, a 15 hós oltás előtt látni akarta a Monot, így rendes anyuka lévén el is vittem.
A szokásos mérlegelésen kívül érdemi dolog nem történt, nem is vártam semmit, így aztán, hogy az időt kitöltsük, míg Monot le- és felöltöztetem, beszélgettünk egy kicsit a jelbeszédről, és elmesélte, hogy a 15 hós oltás mit tartalmaz és milyen hatásai lehetnek.


 Általánosságok:
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Azt hiszem ezt a pontot lassan parkoló pályára tehetem, hiszen Mononak olyan jól kialakult napirendje van (ha éppen valami meg nem zavarja), hogy órát lehetne hozzá igazítani.
Enni továbbra is nagyon szeret, mindent, mindig, egyre többet egyedül. A fürdés még mindig a nap fénypontja, órákat ellenne a vízben, és kifogyhatatlan a játékokat illetően.
Az alvás a szűk keresztmetszet a dologban, hiszen néha megmagyarázhatatlan okok miatt csak 40 percet alszik délután, néha meg 3 óra alvás után úgy ébresztgetem. Néha majd 12 órát alszik egyhuzamban éjszaka, néha meg vagy nem hajlandó elaludni, vagy éjjel felébred, és csak hajnalban tudom meggyőzni, hogy valamit aludni kellene.

Ügyeskedés - fejlődés:
Felismeri magát a tükörben, fényképen. Kezdődött úgy, hogy az esti meséléshez használt Kukucs-könyvben lévő fényképéről mindig megkérdeztem, hogy Ki van ott? Regina van ott? és közben a kis ujját mutattam a képre, aztán saját magára.
Most már, ha valamit meg akar nézni, az új sapkáját, a hajában a csatot, hogy hogy áll a felmosó a kezében, stb, egyből megy a tükör elé, és mint egy igazi nő, illeg-billeg előtte.

Napi program lett az Ipadon való játék. Este, fürdés előtt megy a hálószoba ajtóhoz, mutatja a játék jelét, majd mikor fogom a kütyüt, ujjongásban tör ki, és fut a kanapé felé, ül fel rá, mert tudja, hogy játszani csak ott lehet. És szépen sorra veszi az összes játékot, ami a gépen található.

Nagy kedvenc lett a babázás. Naponta többször is a kezébe veszi, megitatja, levetkőzteti, elaltatja, böfizteti, elviszi kocsikázni.

Egyre többet játszik el egyedül. Néha a délutáni ébredés után egyáltalán nincs szüksége rám, és csak a vacsora előtt jön oda hozzá egy kis dédelgetésre.


Jelek, amiket használ: (mert egyre többet gyakoroljuk)
- virág (elég régóta mutogatom neki, most már ő is mutaja és felismeri)
- bárány (a telefonon található Mary kicsi báránya című énekből tanulta meg, ami alatt egy babaféle jelel)
- hajat mosni (saját kreálmány, de mikor megérettem, és hajat mostunk, nagyon örült)
- keksz (szerintem a Baby Signing Time-ből tanulta, nem teljesen pontosan mutatja, de megértjük egymást)
- tej (szintén régóta mutogatom, én most vettem észre, hogy ő is mutatja)
- ló (lényegében megegyezik az "Apa" jelével, de szövegkörnyezetből következtetek, hogy éppen mire gondol. Feltételezem, egy lóval nem telefonálni akar)
- vonat (egyszer álltunk a piros lámpánál, amikor jött a vonat, én mutattam a jelet, azóta tudja, és mutatja a jelet)
- Anya (VÉGRE!!!!!! Értem én, hogy Anya mindig ott van, tehát minek mutogatni, de azért jól esik, na)
- maci (ez a jel is régóta szerepel a repertoáromban, most már Monoéban is)
- elefánt (nagyon cuki, ahogy mutatja)

Orvososdi:
Ebben a hónapban szerencsére messze elkerültük az orvosi rendelőt.


Divatolós:
Mostanában sapka-lázban élünk, de erről majd egy külön bejegyzésben. Sajnos az igazi tavasz még mindig várat magára, így aztán az ember sosem tudja, hogy alul vagy éppen túl öltöztetem Törpémet.

Az anyaságról:
Alapvetően imádni való hónap volt ez is anyai szempontból. A napok csak jöttek és mentek, és én élveztem minden pillanatát. Na jó, az át nem aludt éjszakákat annyira nem, de egy-két puszi, és ezt az apróságot már el is felejtettem.