Március 7-én aztán el is mentünk, meg is néztük, és mivel Mononak nagyon tetszett a hely, és a foglalkozást vezető lány, ezért úgy gondoltam, hogy ha nem is a jelek miatt, de a társaság miatt megéri az árát, így be is fizettük, az amúgy nem kevés, 14.500 Ft-ot a 6 alkalmas foglalkozásért.
Március 20-án kaptam emailt, nagyon figyelmesen névre szólót, amiben Mono is külön meg volt említve, hogy mikor, hánykor, hol, mire számítsak, stb.
Ma pedig elérkezett az első alkalom. Körülbelül háromnegyed 10-kor érkeztünk meg, és ahogy az lenni szokott, Pici Lányom az elején nem igazán mozdult el mellőlem, viszont a játékok között hamar feltalálta magát. Így a foglalkozás kezdetekor már ő húzott, hogy menjünk be a terembe, és választott magának egy szép narancssárga virágos szőnyeget.
Az órán 5 picur vett részt, egy kb. 1 év körüli kislány, két 15 hónapos kislány (a sors fintora, hogy Napsugár anyukájával együtt jártam kismama jógára), az egyik 3, a másik 6 nappal fiatalabb Mononál, és egy 22 hónapos kisfiú, aki még talán annyit sem beszél, mint a többiek.
Némi bevezető után aztán el is kezdődött a foglalkozás énekekkel, plüss állatokkal, könyvekkel és természetesen sok-sok jellel.
Mono mindvégig az ölemben ült. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert még nem oldódott fel, vagy azért, mert figyel, elvégre mástól még nem látta a jeleket, és mivel nagy részét ismerte, így értette is őket.
A többi gyerek nem zavartatta magát, nem is foglalkozott a jelekkel, játszottak, futkároztak a teremben.
A mai óra az állatokkal foglalkozott a ház körül, és az állatkertben, és mellette természetesen az énekekben található összekötő jelek is szerepeltek.
Az óra végeztével aztán mintha Monot puskából lőtték volna ki, futkározott, mondta a magáét, játszott. Így aztán nem volt könnyű felöltöztetni, és megmagyarázni neki, hogy mennünk kell.
Bár Pici Lányom a foglalkozás során a "még"-en kívül egy jelet sem mutatott, pedig biztos vagyok benne, hogy felismerte őket, szerintem jól érezte magát, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Mártitól integetéssel és puszi dobással búcsúzott.
Ami pedig felnőtt szemmel a foglalkozást illeti:
Alapvetően egy olyan szülőnek, aki most ismerkedik a jelekkel, hasznos óra volt, mivel az alapvető jelek mind sorra kerültek. Az én szempontomból nézve állat téren nem sok újdonságot tudott mutatni, hiszen ezeket a jeleket nem hogy én, de már Pici Lányom is ismeri. Viszont az összekötő jelekből (szomorú, társaság, barát, éhes, szomjas, stb) nagyon sokat tanultam, így számomra is hasznos volt.
Az óra anyagáról pedig írásos anyagot kaptunk, valamint a törpék egy-egy buborék fújót, aminek nagy sikere volt.
Ami Monot illeti, nagyon kíváncsi leszek a következő alkalomra. Hogy vajon az, hogy 45 percig az ölemben ült, annak tudható be, hogy ennyire figyelt, vagy annak, hogy nem oldódott fel, és félénk volt.
Mindenesetre hazaérve az ebéd sem volt érdekes, egyből mutatta az "ágy" jelét, és ahogy a kis feje a párnát érte, szinte már aludt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése