Unatkozó anyuka hobbit keres

Sokat hallottam kismamáktól, hogy egy idő után meghülyülnek otthon és ezért mennek vissza dolgozni. Persze míg dolgoztam, nem értettem, mit is jelent ezt. Az ember lánya reggel felkelt, elment dolgozni, és napi 8-10 órán keresztül használta az agyát, amiért előtte 12-15 évet tanult. Aztán hazament, és fáradtan az ágyba esett. De akkor még nem is gondoltam, hogy azt a fáradságot össze sem lehet hasonlítani egy szinte 24 órás szolgálattal. És félreértés ne essék, ez nem ugyanaz a fáradság, mert semmi megerőltető nincsen benne. A fárasztó, hogy folyamatosan figyelni kell egy örökmozgó, félelmet nem ismerő apróságra, és másodpercekkel előtte gondolkodni, hogy vajon leesik-e, megüti-e magát. Fárasztó, hogy folyamatosan nyugodtnak, és higgadtnak kell látszanom, még ha belülről fel is tudnék robbanni, hiszen a gyerek is akkor nyugodt, ha én az vagyok. Fárasztó, hogy még ha alszik, vagy épp nincs velem, akkor is folyamatosan rá gondolok. Fárasztó, hogy egész nap az ember csak babanyelven beszél, vagy éppen jelel, vagy próbálja megfejteni, hogy épp mit akar a csemetéje.
Így egy idő után az ember vágyik rá, hogy valamilyen formában kifejezze önmagát, és a kreativitása ne csak a kisruhák összehajtogatásában, és a gyerek lefoglalásában teljesedjen ki.

Persze az unatkozás nem a legjobb megfogalmazás a címben, hiszen unatkozni sosincs idő. De kinek van kedve egy alvó gyerek mellett mindig takarítani, amire máskor nem nagyon van lehetőség?

Mivel mindig is szerettem a kézimunkát, és nagyon tetszettek a horgolt dolgok, viszont nem vagyok hajlandó több ezer forintot kifizetni érte, ezért épp itt volt az ideje, hogy üres óráimban (ami főleg este 8 és 11 között van) megtanuljak horgolni.
Ismét csak dicsérni tudom a 21. századot, és az internetet, hiszen millió leírás, blog és video található, ami alapján  már csak türelem kérdése volt, hogy elkészüljön az első sapi, aztán már nem volt megállás.

Az első sapka 6 óra alatt készült el, hiszen a youtube-on lévő 20 perces videot milliószor megnéztem, majd lépésről-lépésre átültettem a gyakorlatba. Kicsit vicces lehetett, ahogy másodpercenként leállítottam a videot, majd megpróbáltam utánozni a mozdulatot, majd megint videonézés, stop, horgolás. De végül elkészült a sapi, elégedett voltam, és hatalmas sikerélmény volt.
Innentől aztán nem volt megállás, és gyorsan készültek egymás után az újabb darabok.
A sikerélményemet tovább fokozta, hogy a facebookra felrakva a képeket, "megrendelést" is kaptam, így azt hiszem kreatív, ötletekből kifogyhatatlan, hasznos hobbit találtam magamnak.