A pakolás úgyis Pici Lányom kedvenc elfoglaltságai közé tartozik, csak eddig a hatékonysággal volt némi probléma, így itt volt az ideje, hogy Mono eme kifinomult technikáját a saját javamra fordítsam és tökéletesítsem.
A játék tárolására szolgáló kosárból már rég kifolynak a jobb napokat is látott játékok, mert szegények felé már senki sem néz, csak Mono pakolja ki őket néha, amikor úgy gondolja, hogy miután őt lefektettem, unatkoznék, ha nem lenne elég játék, amit össze kellene pakolnom.
Így aztán fogtam egy dobozt, és Monoval együtt átválogattuk a játékokat. Gondoltam rendes anyukaként megkérdezem Pici Lányom, hogy az a bizonyos játék kell-e még nekünk, vagy mehet pihenni, és várni a sorát, hogy a tesó újra kézbe vehesse őket, de mivel egyértelmű választ nem kaptam a játék sorsát illetően, így a döntés rám maradt.
A pihenésre ítélt játékokat szépen letörölgettem, majd mentek a dobozba. Mono gyorsan kedvet kapott, a törlő rongyot hamar kivette a kezemből, és nem is akarta visszaadni, így aztán a játékok szép tiszták lettek, csak épp nem akartak belekerülni a dobozba. Majd annyira belejött a pakolásba, hogy minden játék a dobozba került, utána pedig onnan ki.
Így aztán mondhatjuk, hogy a játékok átválogatása kudarcba fulladt, de végül sikerült néhány játékot a dobozba parancsolni, és a kosárban is lett hely a következő játékoknak.
A ruhácskák átválogatásánál még ennyire sem voltam hatékony, mivel a kis segítségem még a "hajtogatásnál" is segédkezett, és a végén inkább a földön kupacban álltak a ruhák, ahelyett, hogy a dobozban vagy a szekrényben lettek volna, így aztán a dolog ezt a részét elnapoltam, olyan időpontra, amikor magányosan elmélyülhetek a kis ruhák szelektálásában. (Vajon lesz ilyen valaha??)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése