Drága Pici Lányom, kezd tudatára ébredni, és ennek egyik nem annyira kellemes része, hogy gyakoribbak lettek a hisztik, de erről majd máskor. Most azonban a saját akarat érvényesítésének egy mókásabb felvonása.
Mint minden este, ma is én választottam ki azt a könyvet, amiből az esti mesét olvassuk.
Megvolt a fürdés, pizsibe öltözés, tejivás, majd félretette a cumisüveget, és mutatta, hogy könyv.
Én pedig adtam is a ma estére kiválasztott könyvet. Mono türelmesen végignézegette a könyvet, majd mutatta, hogy "még könyv". Gondoltam, hát legyen, olvassuk el még egyszer. De ekkor Pici Lányom fogta, kivette a kezemből a könyvet, és letette mellénk az ágyra, és megint mutatta, hogy "még könyv". Majd mikor látta, hogy "hát Anyának hiába magyarázom, cselekednem kell", lemászott az ölemből, és odatotyogott a szekrényéhez, ahol a puha oldalas mesekönyveket tartom, biztonságos magasságban a pici kezektől.
Tegnap, mivel elfelejtettem kemény lapos könyvet vinni a gyerekszobába, onnan választottam a Piroska és a Farkast, és bár még a történet vajmi kevésbé érdekelte Monot, nagyon szép képek vannak a könyvben.
Számomra hihetetlen, hogy így emlékezett rá, hogy az a könyv ott van, és hogy ő ma este pont azt akarja "olvasni". Természetesen nagyon örült, miután a "nehéz felfogású Anyának" végre leesett, hogy a "még könyv" másik könyvet jelent, és elolvastuk a Piroska és a Farkast is. Nem is egyszer.
Aztán szokás szerint pá-pát intettünk a könyvnek, jött a jó éjt puszi, és az alvás, a könyv pedig visszakerült a polcra, hogy legközelebb is este meseként szolgáljon, ha Mono éppen úgy akarja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése