Mesélő jelek - baba jelbeszéd tanfolyam 2. rész

A napokban nem voltak zavartalanok az éjszakáink, így kicsit féltem, hogy Mono mit fog szólni a foglalkozáshoz, hiszen az átlaghoz képest nyűgösebb volt.
Szokás szerint hajnali 6-kor kelt, majd 8 óra körül már álmos volt, így letettem aludni. Szerencsére el is aludt, így 9-kor, bő fél órás alvás után "véletlenül" felébredt, gyorsan felöltöztettem, evett, és már indultunk is, így háromnegyed 10 körül már a Kölyökvárban is voltunk.
Kicsit meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy mindent az utolsó pillanatra időzítettem, mi voltunk az elsők, de azt hiszem, Pici Lányomnak ez így volt tökéletes.
Már úgymond otthonosan mozgott az előtérben, és egyedül ment a játékos polchoz, és szolgálta ki magát. Szerintem örült, hogy nincs más gyerek, egyedül tudja feltérképezni a terepet, és a saját elképzelései szerint játszhat, azzal, amivel szeretne.
Aztán mikor megjött Lili, már ő adna neki oda a labdát. Miután Napsugár és Márk is megérkezett, mehettünk be a terembe, és kezdődhetett a foglalkozást.
Ismét Mono választott szőnyeget, és bár néha felállt, és szerzett magának egy állatkát, vagy egy könyvet, ismét az ölemben ülte végig az órát, és figyelt, néha hangokkal kommentálta a hallottakat, látottakat.

A foglalkozás témája a család és az érzelmek voltak. Bár a család jeleit már Mono is alkalmazza, azért érzelmekben nekem sem ártott némi tanulás, mert a Baby Signing Time-ból ezek a részek nem annyira kötöttek le, most viszont az alapvető dolgokat megtanultam. (vidám, szomorú, izgatott, sír, fáj, stb)
Mono az órán még mindig nem brillírozott, ami a jeleket illeti, hiszen egyedül a cicát mutatta, de amint vége lett az órának, és ismét játszatott, már folyamatosan jelelt, nem csak az épp használni kívánt jeleket, hanem amiket én is kértem tőle.
Napsugár anyukája meg is jegyezte, hogy milyen kár, hogy ő nem kezdte el korábban tanítani a kislányát. Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy Napsugár viszont sokkal többet beszél, még az én Pici Lányom az "anyán" kívül mást nem mond.

Bár Mono már éhes is, álmos is volt, alig lehetett indulásra bírni, úgyhogy el is határoztam, hogy ha ez a továbbiakban is így lesz, akkor a tanfolyam befejezése után keresünk valami mást, talán a Zenebölcsit, vagy a Manótornát, ha Mono ennyire jól érzi itt magát.